Ha először jársz oldalunkon, akkor kifejezetten ajánljuk a „Módszertan” fejléc bejegyzését, amelyből gyorsan megértheted, hogy mi a célunk cikkeinkkel, illetve mit értünk az olyan kifejezések alatt, mint „támadáspontok”, illetve „kulcsmomentumok”.

Mérkőzés

Haladás vs. Ferencváros        Eredmény: 2:0

Soproni Városi Stadion,         2016. 10. 15.   18:00 

Mérkőzés összefoglalója: https://www.youtube.com/watch?v=jb_OxfvTnro (Magyar Labdarúgó Szövetség videója)

Rövid összefoglalás

A rendkívül motivált, magabiztos Haladás megérdemelten nyert a kulcsjátékosainak egy része nélkül helyenként felismerhetetlen Ferencváros ellen. Alább részletesebben foglalkozunk azzal, hogy mi jött be és mi nem, az általunk a meccs felvezetőjében kifejtett várakozásokból, de annyit azért előrebocsájtunk, hogy nem azt a Haladást és nem azt a Ferencváros vártuk, amelyiket a mérkőzés első 35 percében a pályán láttuk.

A szombathelyiek a mérkőzés első harmadában tőlük korábban ritkán látott kreativitást villogtatva sorozatosan dolgozták ki a veszélyesebbnél veszélyesebb helyzeteket, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy az első félórában 3 kapufáig jutottak. Ezzel szemben a Fradi ugyanebben az időszakban ijedt kiscsapatnak tűnt, sorra ívelgették el céltalanul a labdákat, a passzjátékuk fantáziátlan, bizonytalan, ezáltal teljesen esetleges volt.

A mérkőzés képe kétszer is nagyot változott, így lényegében 3 szakaszra is bonthatnánk a meccset: a Haladás dominancia jegyében telt első félórát, egy Fradi által uralt közel 30 perc követette, majd az utolsó 25 percben már sokkal alacsonyabb tempójú, kiállításokkal és sérülésekkel lassított időszakot láthattunk, amely kevés igazi helyzetet hozott. Mindez jól látható az alábbi ábrán, amin a könnyebb megkülönböztethetőség érdekében a Haladás helyzeteit pirossal jelöltük:

Az ábrán az is jól látszik, hogy a Haladás nem akkor szerezte meg a vezetést, amikor a legtöbbet tett érte (első 30 perc), hanem jóval később, egy olyan időszakban, amikor a Ferencváros sokkal több és veszélyesebb helyzetet dolgozott ki. A szombathelyiek megérdemelten szerezhettek volna vezetést az első félórában, gyakorlatilag sokkolták a Fradit a remek beadásaikkal, lövésekkel. A gól elmaradt, a Fradi pedig az időszak végén egy remek egyéni megmozdulás (Djuricin) után büntetőhöz jutott, amit a sértett kihagyott, de innentől kezdve döntően változott a mérkőzés képe, a következő közel fél órában a fővárosiak voltak azok, akik előtt több óriási lehetőség is adódott.

A Haladás ugyanúgy a „semmiből szerzett gólt”, ahogy a Fradi a semmiből jutott tizenegyeshez korábban, ezek után pedig azt az előnyével remekül gazdálkodó szombathelyi csapatot láttuk, amelyiket az előző szezonban szinte egyszer sem. Korábban már részletesen írtunk arról, hogy mennyit fejlődött a Hali az előny birtokában mutatott játék tekintetében, ez a fejlődés pedig nem először eredményezett több gólos különbséget számukra a szezonban. A szombathelyi csapat 7 meccsen játszhatott előnyben eddig a bajnokságban, ebből 6-ot megnyert, 4-szer növelni is tudta az előnyét.

Kulcsjátékosok

A fenti ábrán az látszik, hogy egyértelműen Gaál Bálintot és David Williamst láttuk a Haladás legkreatívabb játékosainak a meccsen, Williams ráadásul úgy lett a második a listánkon, hogy egy félidőnyi időt sem töltött a pályán. A légiós kapcsán többször kiemeltük már, hogy remek formában van, szerencsétlenségére ezúttal is csak kapufáig jutott, emellett többször is kiválóan került helyzetbe. Gaál Bálint valószínűleg élete meccsét játszotta, gólja mellett több közeli szabadrúgást is kiharcolt, az egész meccsen veszélyt jelentett a kapura.

A Ferencvárosnál Marco Djuricin volt a legveszélyesebb a kapura, igaz, ezúttal is ordító helyzetek sorát hagyta ki. A légiós továbbra is remek érzékkel kerül helyzetbe, minden második nagy ferencvárosi lehetőségben szerepet vállalt. Rajta kívül Ramirez és Radó tett hozzá legtöbbet a támadásokhoz, előbbi fáradhatatlanul ívelgette középre a labdákat, utóbbi pedig elsősorban sikeres cseleivel vétette észre magát, illetve azzal a remek lövéssel, ami végül Rózsa Dániel védése nyomán a lécen csattant. Bödének két jelentősebb helyzete volt, a támadások építéséhez ezúttal keveset tudott hozzátenni, ahogy egyébként Lovrencsics és Seungwoo is, akiknek ez sokkal inkább lenne a feladata. Lovrencsics egyelőre messze a tőle elvárható szint alatt teljesít, nem játszik rosszul, de a széleken való elfutásaiból gyakran nem csak az ötlet, hanem a sebesség is hiányzik.

A következő meccsek szempontjából lényeges állítások:

• a Haladásra nézve:

1. David Williams hiánya szinte azonnal éreztette a hatását, kényszerű lecserélése után a Haladás támadójátéka jelentősen visszaesett.
2. Nehéz megmagyarázni miért ilyen hektikus a szombathelyiek támadójátéka a szezonban. Az első félórában mutatott játékuk lenyűgöző volt, gyakran a kapujához szegezték a kissé meglepettnek tűnő Ferencvárost, így viszont felmerül a kérdés, hogy miért nem voltak erre képesek korábban a Fradinál jelentősen gyengébbnek tartott Honvéd, Vasas vagy Gyirmót ellen.
3. Mintha két Gaál Bálintja lenne a Halinak. A fiatal támadó kiemelkedőt nyújtott, ahogy a 2. fordulóban a Mezőkövesd ellen is, a többi olyan meccsen viszont, amikor pályára lépett, nem tudott kiegyensúlyozottan sokat hozzátenni a játékhoz.
4. A szombathelyi védelem gyakran ingatagnak tűnt. Sokadik alkalom volt az elmúlt másfél évben, hogy jogosan ítéltek ellenük büntetőt, a Fradi által uralt fél órában pedig nem egyszer a szerencse mentette meg őket a kapott góltól.

• a Fradira nézve:

1. A Ferencváros padja nem elég mély ahhoz, hogy 2-3 kulcsjátékosának (Nagy D., Gera Z.) hiányát zökkenőmentesen elviselje, elsősorban a középpálya közepéről hiányzott látványosan a minőség az első félidőben.
2. Marco Djuricin továbbra is jóval többször kerül helyzetbe, mint Böde Dániel, de mindez mit sem ér, ha a légiós képtelen értékesíteni helyzeteit. Ennek ellenére várhatóan továbbra is stabil tagja lesz a kezdőcsapatnak, hiszen, ha igazán formába lendülne, akkor egyedül a táblázat élére lőhetné a Fradit.
3. A Fradi védekezése egy új és egy régi arcát is megmutatta. Újdonság volt, hogy az első félórában a kapujukhoz szegezték őket, korábban senki nem dolgozott ki ennyi helyzetet 30 perc alatt a fővárosiak ellen. Azon viszont egyáltalán nem lepődtünk meg az eddigi teljesítményük alapján, hogy abban az időszakban kaptak gólt, amikor szinte helyzete sem volt az ellenfélnek. Felvezetőnkben is jeleztük, hogy a kevés helyzetből kapott sok gól a Fradi igazi specialitása a szezonban.
4. Több játékosnak, így például Lovrencsicsnek és Djuricinnek jelentősen fejlődnie kell, ha a Fradi tartósan akar jó teljesítményt nyújtani. A két középcsatár típusú játékos (Böde, Djuricin) kezdetése amúgy is a kreativitásnak árt, amit tetéz, hogy sem Lovrencsics, sem Seungwoo nem tud annyit hozzátenni a támadások épításáhez, ami a posztjukon elvárható lenne.
5. Korábban a felelőtlen tizenegyesek, most a felelőtlen kiállítások. Mintha valami nem lenne rendben a fejekben a Fradinál, ezúttal ugyan legalább nem ütöttek a 16-oson belül kézzel a labdába (ahogy korábban többször), de mindkét kiállítás egy-egy sárga lapja játékon kívüli labdánál született. Előbb Nalepa kísérelte meg hátulról letépni a mezt Halmosiról, majd Dilaver rúgta el tüntetőleg a labdát heves reklamálás közepette.

Mit vártunk mi?

• „A mérkőzés képét döntően meghatározhatja, hogy a Ferencváros él a legtöbbet passzjátékkal a bajnokságban, ráadásul agresszív letámadásával a legtöbb ellenfelét a labdák gyakori előreívelgetésére kényszeríti.”

Ebből a meccs középső félóráját eltekintve meglehetősen keveset láttunk. Meglepő volt számunkra, hogy milyen bizonytalan volt a Fradi passzjátéka a meccs nagyobbik felében.

• „A Ferencváros idegenben mutatott támadójátéka drasztikusan elmarad a hazai pályán produkálttól, ráadásul a Fradi az első 11 fordulóban hajlamos volt akkor is kevés gólt szerezni, ha sok lehetőséget alakított ki.”

Mindkét felvázolt arcát megmutatta a Fradi, egy ideig az ellenfél kapujára szinte teljesen veszélytelenül játszottak, majd sok helyzetük ellenére sem tudtak gólt szerezni.

• „A Haladás igazi erőssége – az előző szezonhoz hasonlóan – az 1-2 gólos meccsek megnyerése, ha a szombati is ilyen lesz, egyáltalán nem lenne meglepő, ha pontot, pontokat szereznének.”

Ehhez keveset tudunk hozzátenni, viszont nem teljesen úgy képzeltük el a Haladás győzelmét, hogy időnként lefocizzák a pályáról a bajnokot.

• „A Haladástól alapvetően passzivitást, kontrákat és sok előreívelt labdát várunk, mivel az eddig mutatott passzjátékuk nem tűnik elég jónak ahhoz, hogy azzal élve rendszeresen átjussanak az ellenfél térfelére a Fradi letámadása mellett.”

Ebben viszont meglehetősen nagyot tévedtünk, a Haladás passzjátéka sokszor bőven elég jó volt ahhoz, hogy eljussanak vele ellenfelük kapujáig. A fenti várakozásunk csak a középső félórára volt igaz, ekkor tényleg csak ritkán sikerült támadást építenie a Halinak.

• „A Haladás szimpatizánsai leginkább abban bízhatnak, hogy a Fradi az idegenben mutatott formáját mutatja támadásban, miközben egy rögzített szituáció, esetleg kontra után szombathelyi gól születik.”

Mint utóbb kiderült, a szombathelyi szurkolók bőven bízhattak csapatuk passzjátékában is, ennek ellenére igazunk lett abban, hogy a rögzített szituációk a szombathelyiek igazi fegyverei, hiszen az első gólt szögletből, a másodikat szabadrúgásból szerezték.

Források:

A bajnokság összes mérkőzését a köztévé médiatárán keresztül láttuk (mediaklikk.hu).

A csapatlogók az MLSZ honlapjáról származnak (mlsz.hu).

Az esetleges Instat adatok az MLSZ által fizetett, ingyenesen elérhető instat adatbázisból származnak (instatfootball.tv/hungary/).