Ha először jársz oldalunkon, akkor kifejezetten ajánljuk a „Módszertan” fejléc bejegyzését, amelyből gyorsan megértheted, hogy mi a célunk cikkeinkkel, illetve mit értünk az olyan kifejezések alatt, mint „támadáspontok”, illetve „kulcsmomentumok”.

Helyezés és főbb adatok az első 12 forduló alapján

Az MTK jelenleg 9. a tabellán, 3 győzelem mellett 4 döntetlen és 5 vereség a mérlegük, a második legkevesebb gólt szerezték (7) a bajnokságban és az 5. legkevesebbet kapták (14). A rossz szezonkezdet (4 meccs, 0 gól) után két bravúros győzelmet is arattak (Videoton, Ferencváros), a Diósgyőr ellen pedig nehézkesen, de „hozták a kötelezőt”.

Támadójáték hatékonysága

A 2. leggyengébbre mértük az MTK támadójátékát a 12 forduló alapján, ebben a mutatóban csak az újonc Gyirmótot láttuk veszélytelenebbnek a kapura. Az támadójáték kapcsán mért adataink a táblázat vége felé meglehetősen együtt mozognak a csapatok által lőtt gólok számával, hiszen a szerzett gólok tekintetében is ugyanez az utolsó 5 csapat sorrendje (Diósgyőr 13; Mezőkövesd 12; Paks 10; MTK  7; Gyirmót 6). Megkerülhetetlen, hogy felhívjuk arra még egyszer a figyelmet, hogy mindössze 7 darab gólt szereztek a 12 forduló alatt. A hatékonyságukról később még részletesen lesz szó.

Védelem hatékonysága

Az MTK védelmi teljesítményét a 7. legjobbra mértük, ebben a tekintetben tehát a középmezőnyhöz tartoznak. Korábban előkelőbb helyen is szerepeltek az ábránkon, de az elmúlt néhány fordulóban több ingatag védekezési produkcióval is előrukkoltak (pl. Honvéd és a Vasas ellen), így az összesített adatokban is hátrébb sorolódtak. A védelem rengeteg variációban játszott már, annak ellenére is, hogy ugyanaz a körülbelül 7 játékos cserélgette egymást a különböző posztokon. Erről talán leginkább Poór Patrik tudna mesélni, aki balszélső, jobbszélső és belső védő is volt már a szezonban.

Drazen Okuka Bese Barnabás pótlására érkezett szezon közben, de egyelőre nem vált stabilan kezdő jobbszélső védővé. A balszélső védő, Vadnai Dániel helye továbbra is biztos, őt csak sérülésekor kellett más játékossal pótolni. A legérdekesebb számunkra a belső védőknél lezajlott rotáció, hiszen itt szerepelt már a szezonban kezdőként Grgic, Baki, Poór, Vukmir és Vass is.

Jelenleg Dragan Vukmir helye tűnik a legbiztosabbnak belül, ami némiképp meglepő, hiszen a 38 éves védő László Csaba alatt tavaly szépen lassan kikerült a csapatból, ekkor úgy tűnt, hogy az érdemi NB 1-es karrierje véget ért. A kezdőcsapatba feltehetően Baki és Grgic hibái került vissza, de mi egyáltalán nem láttuk meggyőzőnek a rutinos játékost, a Fradi ellen reklamálással állíttatta ki magát (nehéz helyzetbe hozva a csapatát), míg az elmúlt meccseken több gólnál is látványosan lemaradt emberéről. A Vasas elleni meccsen Mahir Saglik a 7. és 9. percben is mellőle fejelhetett kapura, majd a 23. percben és 31. percekben mellőle szerzett gólt, először lábbal, aztán fejjel. Most persze csak egy meccsre fókuszáltunk (bár a Sporting elleni gála meccsen is őt megelőzve szereztek gólt), nem akarnánk egyértelműen rátolni a felelősséget a rutinos védőre, hiszen minden általunk kiemelt szituációban mások is hibáztak, de mindenképpen nehéz lenne érveket találnunk a mezőnyben már meglehetősen lassú védő szerepeltetése mellett, ha a beadások elleni védekezésben is ilyen kevéssé sikeres.

Fordulónként mutatott teljesítmény

A fenti ábrán jól látszik, hogy igazán veszélyes támadójátékot (zöld oszlopok) mindössze kétszer, a Gyirmót ellen és a Vasassal szembeni második meccs alkalmával láttunk tőlük, ezeken az alkalmakon kívül jobbára jelentősen ligaátlag (45,4) alatti volt a kék-fehérek támadójátéka. Az alsó ábránkon pedig már az látszik, hogy hogyan teljesítettek a fővárosiak az ideiglenes otthonukban, illetve attól távol:

A támadójátékukban szinte semmilyen különbség nincs, ezzel szemben idegenben kevéssé hatékony a védekezésük, mint hazai pályán. Ne feledjük, hogy az MTK közel két és fél éve nem játszott bajnokit saját stadionjában, 22-én viszont tétmeccsen is felavatják az új létesítményt. Ahhoz, hogy a szurkolóik elégedettek legyenek, valószínűleg jelentős játékbeli javuláson kell átesniük, ami feltehetően idővel együtt járna az eredményesség javulásával is.

Ha már eredményesség, a kék-fehérek a 12 meccsükből 7 alkalommal nem rúgtak gólt, ebből a 7-ből viszont legalább 3-at döntetlenre hoztak. Ha gólt rúgtak, akkor viszont majdnem mindig pontot is szereztek, egyedül a Vasas elleni legutóbbi találkozójukon nem volt ez így.

Támadójáték jellemzői

Az MTK némi stílusbeli transzformáción ment át szezon közben, erről korábban már részletesebben írtunk. Az első 4 fordulóban a hagyományos, rövid passzokkal építkező kék-fehér csapatot láttunk, ezután azonban az erősebb csapatok ellen (Loki, Vidi, Fradi, Újpest) egyértelműen „bunker-szerű”, kontrákra és felívelésekre a legnagyobb hangsúlyt fektető MTK volt a pályán. A legutóbbi 4 fordulóban a Honvéd, a Diósgyőr, a Paks és a Vasas ellen mintha újra több passzjátékra való szándékot véltünk volna felfedezni a csapaton, ez azonban nem igazán társult kreativitással. Támadásban rendkívül kevés a mozgás az MTK középpályán, ami gyakran a passzopciók elfogyásához, így felívelésekhez vezet esetükben. Az alábbi ábrán mindenesetre az látszik, hogy a bajnokság átlagánál egy hajszálnyival többet alkalmaznak passzjátékot a kék-fehérek, ez mindenesetre messze van a Garami-érában megszokottól:

A passzjátékokat összehasonlító lenti táblázatunkon arra is felhívnánk a figyelmet, hogy akkor sem terem túl sok babér a fővárosiak számára, ha ezt a támadásformát alkalmazzák. Mint látszik, holtversenyben a legkevesebb gólt (2) szerezték felállt védelem elleni passzjáték után. Érdekesség, hogy ha a legutóbbi meccs adatai nem szerepelnének a táblázatban, akkor az így szerzett góljaik száma éppen 0 lenne. Az első 11 fordulóban szerzett 5 góljuk közül 3-at kontrából, 1-1-et pedig szögletből és büntetőből szereztek, ehhez adódott hozzá a Vasas elleni meccsen passzjáték után szerzett két gól. A táblázat adataiból kitűnik, hogy az egyik legtöbbször veszítik el ennél a támadásformánál a labdát mindenféle eredmény nélkül (66 százalék), miközben jóval a ligaátlag (244) alatt jelentenek veszélyt a kapura (199)(Elért támadáspont oszlop).

A bajnokság középső időszakában alkalmazott reaktív játékstílusukból esetleg az következne, hogy a kontrajáték tekintetében kiemelkedőek, de ez nem így van. A 3 így szerzett góljuk teljesen átlagos, és bár az átlagosnál gyakrabban nyílt lehetőségük kontrákat vezetni, azokból az esetek 59 százalékában semmilyen eredményt nem tudtak felmutatni.

A következő táblázatban a szabadrúgások összehasonlító adatai szerepelnek, ebben a mutatóban is meglehetősen gyengén teljesít az MTK, gólt még nem szereztek, amivel rajtuk kívül csak a Gyirmót van így.  

A lenti ábrán lényegében csak összefoglalva látjuk az eddig látottakat, a kék-fehérek átlag alatt teljesítenek a felívelésekkel, a passzjátékkal és a szabadrúgásokkal az ellenfél kapujára jelentett „veszélyesség” tekintetében, míg szögletekből és kontrákból nagyjából a bajnokság átlagát nyújtják.

Utolsó ábránkat mutatjuk az MTK támadójátéka kapcsán, ezen az látszik, hogy a csapat által az ellenfelek kapujára kialakított helyzetek veszélyessége hogyan alakul a mérkőzés folyamán. A hullámzó támadóteljesítmény elsőre is szembeötlő, ezt annyival toldanánk meg, hogy a félidők első 20 perceiben a legkevésbé aktív a kék-fehérek támadóalakzata, amely mindkét játékrészben a 30. perc környékén éri el maximumát. Ez alapján számunkra úgy tűnik, mintha nem pörögnének a megfelelő hőfokon a csapat tagjai a játékrészek kezdeténél.

Támadójáték kulcsjátékosai

A fenti ábránkról egyértelműen kiderül, hogy kiket láttunk eddig az MTK támadásainak kulcsszereplőiként. Torghelle Sándor az első 4 meccs kihagyása ellenére is vezető pozícióba tornázta fel magát, a rutinos támadó visszatérése óta egyértelműen a fővárosiak legveszélyesebb játékosa, ezzel valószínűleg senkinek nem okoztunk meglepetést.

Kanta József 2. az ábránkon, mégis negatívumokat kell említsünk vele kapcsolatban. Az irányító korábban közel 0,4-es gól/meccs és gólpassz/meccs aránnyal rendelkezett, ebben a szezonban viszont 12 meccsen még nincs gólja, gólpassza is mindössze 1. Persze, ha nem megy a csapatnak, nem megy az irányítónak sem, de ez fordítva is igaz, néha hosszabb időszakokra teljesen eltűnik a mezőnyben a rutinos játékos.

Pozitívumokat is ki tudunk emelni a kék-fehérek kulcsjátékosai kapcsán, hiszen a rendkívül fiatal Vogyicska Bálintot az 5. legkreatívabbnak láttuk, ez, valamint Korozmán Kevin 6. helye is bizakodásra adhat okot a fővárosiak háza táján, ahogy Myke Ramos Vasas ellen mutatott játéka is. A sérülésből visszatérő fiatal támadó gyorsaságára, kreativitására nagy szüksége lenne a csapatnak, nem lepődnénk meg, ha idén is kiharcolná a helyét a kezdőcsapatban.

Végezetül egy rövid összehasonlítás a tavalyi szereplésükkel: Az MTK tavaly, 12 forduló után 4. helyet foglalta el a bajnoki tabellán. Akkor ugyanennyi meccs alatt 10-el több gólt rúgtak (17), 2-vel kevesebbet kaptak (12).

Ha tetszett az elemzésünk, és szívesen olvasnál hasonlókat, kövess minket Facebookon!

Források:

A bajnokság összes mérkőzését a köztévé médiatárán keresztül láttuk (mediaklikk.hu).

A csapatlogók az MLSZ honlapjáról származnak (mlsz.hu).

Az esetleges Instat adatok az MLSZ által fizetett, ingyenesen elérhető instat adatbázisból származnak (instatfootball.tv/hungary/).