Ha először jársz oldalunkon, akkor kifejezetten ajánljuk a „Módszertan” fejléc bejegyzését, amelyből gyorsan megértheted, hogy mi a célunk cikkeinkkel, illetve mit értünk az olyan kifejezések alatt, mint „támadáspontok”, illetve „kulcsmomentumok”.

Helyezés és főbb adatok az első 12 forduló alapján

A Videoton jelenleg 3. a tabellán, 6 győzelem mellett 2 döntetlen és 4 vereség a mérlegük, a  legtöbb gólt szerezték (24) a bajnokságban és az 5. legkevesebbet kapták (14). A rossz szezonkezdet után fokozatosan mászott fel a ponttáblázaton a fehérvári csapat, a miskolci – kissé csalódást keltő – vereségük miatt azonban egy időre le kell tegyenek a tabella legfelső fokáról.

Támadójáték hatékonysága

A 2. legjobbra mértük a fehérvári támadójátékot a 12 forduló alapján, ebben a mutatóban nálunk csak a rendkívül gyenge helyzet-kihasználású, de legtöbb lehetőséget kidolgozó Ferencváros előzi meg őket. Volt egy periódusa a szezonnak (7-9. forduló), amikor azt gondoltuk, hogy a Vidi támadójátéka végre teljesen összeérett, magabiztosan győzték le a Debrecent és a Haladást, majd kicsit döcögősebben az Újpestet, ezután viszont érezhetően visszaesett a támadóteljesítményük, igaz, a bajnokság legjobb (Honvéd) és 2. legjobb (Fradi) védelmével találkoztak. A két meccsen 4 pontot gyűjtöttek, ami nem rossz, ezután viszont a liga általunk leggyengébbnek tartott védelme (Diósgyőr) ellen maradtak rúgott gól nélkül. Az okokról még lesz szó, az biztos, hogy a fehérvári játékoskeretben meg van a potenciál arra, hogy stabilan magas kidolgozott helyzetszámot tudjanak hozni.

Védelem hatékonysága

A fehérvári védelmi teljesítményt korábban dobogósra mértük, azonban az elmúlt néhány fordulóban több olyan meccset is játszottak, amin az ellenfelek kifejezetten veszélyesek voltak a kapujukra (Újpest, Diósgyőr), így hátrébb sorolódtak ranglistánkon ebben a mutatóban. Aggodalomra túl nagy ok nincs, hiszen az első 6 csapat között nincs hatalmas különbség ebben a tekintetben, míg a náluk kettővel gyengébbre mért szombathelyi védelem már jelentősebb lemaradásban van. Az NB1 színvonalához képest kiemelkedő képességű játékosok alkotják a Videoton védelmét, a legtöbb problémát az okozza számukra, hogy nagyon sokat járatják a támadóharmadban a labdát, így labdavesztés esetén nagy területek nyílnak az ellenfelek előtt. Ezt bizonyítja, hogy négy vereségükből hármon is kaptak kontrából gólt.

Fordulónként mutatott teljesítmény

A fenti ábra alapján vért izzadva sem tudnánk egyértelműen látható és hosszú távon érvényes tendenciákat bemutatni. A Vidi veszített már el olyan meccset a szezonban, amikor veszélyesebben játszott a kapura, mint ellenfele (Diósgyőr 1. meccs, Vasas, MTK), és nyert meg olyat, amikor hátrányban volt a kidolgozott helyzetek tekintetében (Újpest). A fenti adatokat szétbontottuk hazai pályán és idegenben mutatott teljesítményre, ez így fest:

Ez alapján egyértelműnek tűnik, hogy a fehérváriak ellenfeleikhez képest a helyzetek számát és veszélyességét tekintve sokkal jobbak ideiglenes otthonukban, mint attól távol, ez azonban az eredményekben nem igazán jelenik meg, hiszen a 4-ből 2 vereségük is a Pancho Arénában született. A fentiek alapján hosszútávon azért várhatóan „nyílik majd az olló” a hazai és vendég meccseiken elért eredmények között, hiszen – ahogy fent látjuk – idegenben alig dolgoznak ki több lehetőséget, mint ellenfeleik.

Meg kell még említsük a kissé hektikus támadójátékuk kapcsán, hogy a 24 szerzett góljuk bár a legtöbb a bajnokságban, ezek meglehetősen egyenlőtlenül oszlottak el, így a 12-ből 6 meccsen mindössze egyszer vagy egyszer sem voltak eredményesek, ebből a 6 gólszegény meccsből pedig egyet sem tudtak megnyerni (4 vereség, 2 döntetlen).

Támadójáték jellemzői

A Videoton karakteres támadójátékú, alapvetően passzjátékot preferáló csapat. Csak a Fradi próbálkozott náluk többször passzokkal a felállt védelmek mögé kerülni. További jellemzőjük a beadásokra való rendkívül hangsúlyos támaszkodás, a fehérváriak az egész bajnokságban a legtöbbször ívelték a szélekről középre a labdát.

A passzjátékokat összehasonlító lenti táblázatunkon arra is felhívnánk a figyelmet, hogy milyen eredményesek a fehérváriak ebben a műfajban. Góljaik éppen felét, 12-őt felállt védelem elleni passzjáték után szerezték, ami magasan a legtöbb a bajnokságban. A Videoton remekül használja szélső védőit a támadások építésénél, a beadásokra való lehetőségek megteremtésénél, Nego és Stopira ilyen téren mutatott hatékonyságához legfeljebb a ferencvárosi Ramirez, illetve az újpesti Mohl hasonlítható, de a kulcsjátékosokkal bővebben lentebb foglalkozunk.

Az alábbi táblázaton már a Vidi másik nagy fegyvere, a szögletek összehasonlító adatai látszanak, az ezekből szerzett 7 gól egyértelműen kiemelkedik a mezőnyből, a szöglet/szerzett gól mutatóban egyedül a Vasas hasonlítható hozzájuk. Az ábrán egyébként az is jól látszik, hogy a Videoton részben azért is ilyen eredményes sarokrúgásokból, mert a második legtöbbször – a ligaátlagnál sokkal gyakrabban – nyílik lehetősége szögleteket rúgni. Ez ugyanakkor nem egy adottság, hanem, ahogy az előző táblázaton láttuk, elsősorban a fehérváriak kiemelkedő passzjátéka az, ami ilyen sok szögletet eredményez számukra.

A fent kiemelt támadástípusokon kívül átlagos a Videoton, ez látszik az alábbi ábránkon is, amely azt veszi sorra, hogy a fehérváriak „veszélyessége” hogyan oszlik meg a támadástípusok szerint. A Vidi piros-kék oszlopai mellett feketével a ligaátlag szerepel.

Egyetlen ábránk maradt a Videoton támadójátékáról, ezen azt igyekszünk bemutatni, hogy hogyan oszlott el az első 12 fordulóban a csapat által kialakított helyzetek kapura jelentett veszélyessége:

Ebben a mutatóban nem lenne érdemes ligaátlagot ábrázolni, így annyit tennénk hozzá, hogy a fehérváriak támadáspontjainak megoszlása a csapatok többségéhez képest rendkívül kiegyenlített. Sem igazi holtpontjaik, sem túlzott teljesítménymegugrásaik nincsenek, ezt az egyenletességet mi erénynek tartjuk.

Támadójáték kulcsjátékosai

A fenti ábránkról egyértelműen kiderül, hogy kiket láttunk eddig a fehérvári támadások kulcsszereplőinek. Aki Lazovic, Géresi és Feczesin erényeiről szeretne olvasni, azoknak ajánljuk a Vidi kapcsán az elmúlt hetekben írt felvezetőinket és elemzéseinket, most inkább a támadások kiegészítő embereire fókuszálnánk. Loic Nego negyedik helye az ábránkon egyáltalán nem véletlen, a gyors és fizikálisan rendkívül erős szélső talán nem túlzás azt állítani, hogy a bajnokság legjobbja posztján. Stopira sem marad el sokkal Nego mögött, a túloldali védő elsősorban néhány meccses kihagyása miatt gyűjtött kevesebb „kulcsmomentumot”.

Asmir Suljic szerintünk a Vidi meccseinek többségén jól játszott, egy ideje viszont rendkívül kevés játéklehetőséget kap, többször a padra sem volt nevezve, ami meglehetősen furcsa, hiszen egészséges (edzőmeccseken, Videoton II.-ben játszott), az MLSZ adatbankja szerint pedig nem eltiltott. Suljic ezzel csatlakozni látszik a kegyvesztett fehérvári szélsők (Bódi, Barczi) egyre népesebb táborához.

Ki kell térjünk arra is, hogy a Diósgyőr elleni meccsen egy váratlan kezdőcsapattal állt fel a Vidi, három olyan játékos (Pátkai, Varga, Juhász) is kezdett, akik ebben a szezonban leginkább védekező középpályás poszton szerepeltek. Ez, valamint annak a ténye, hogy a 2. félidőben már két magas, középcsatár típusú játékossal (Feczesin, Scepovic) szerepeltek, szerintünk jelentős részben a kreativitás hiánya felé hatott, hiszen Géresi volt az egyetlen igazán cselekre és váratlan húzásokra képes játékos a támadóalakzatban. Nem lepődnénk meg, ha a Videoton hosszútávon visszatérne a 2-3 kreatív középpályással való felállásokhoz.

Ha tetszett az elemzésünk, és szívesen olvasnál hasonlókat, kövess minket Facebookon!

Források:

A bajnokság összes mérkőzését a köztévé médiatárán keresztül láttuk (mediaklikk.hu).

A csapatlogók az MLSZ honlapjáról származnak (mlsz.hu).

Az esetleges Instat adatok az MLSZ által fizetett, ingyenesen elérhető instat adatbázisból származnak (instatfootball.tv/hungary/).