Ha először jársz oldalunkon, akkor kifejezetten ajánljuk a „Módszertan” fejléc bejegyzését, amelyből gyorsan megértheted, hogy mi a célunk cikkeinkkel, illetve mit értünk az olyan kifejezések alatt, mint „támadáspontok”, illetve „kulcsmomentumok”.

Helyezés és főbb adatok az első 12 forduló alapján

A Honvéd jelenleg 5. a tabellán, 5 győzelem mellett 3 döntetlen és 4 vereség a mérlegük, a 4. legtöbb gólt szerezték (18) a bajnokságban és a 2. legkevesebbet kapták (11). A mezőny szorosságát jól mutatja, hogy mindezzel 2 pontra vannak a dobogótól, 6 pontra a kiesőzónától.

Támadójáték hatékonysága

Ahogy a fenti ábrán látszik, a Honvéd támadójátékát átlagosnak mértük az első 12 forduló alapján. Érdemben veszélyesebbek ellenfeleik kapujára, mint a kiesés szempontjából szerintünk erőteljesen veszélyeztetett blokk (Diósgyőr, Mezőkövesd, Paks, MTK, Gyirmót), de jelentősen elmaradnak a Ferencvárostól és a Videotontól.

Védelem hatékonysága

A legjobb hírünk a kispesti szurkolók számára, hogy a 12. forduló után megelőzték statisztikáink szerint a Ferencvárost a védekezésben mutatott teljesítményt sorba állító rangsorunkban. Véleményünk szerint nem a védelmük teljesít jobban mostanában, hanem a támadójátékuk veszélyességéből áldoztak a legutóbbi néhány fordulóban (amit igazol, hogy a támadójátékok rangsorában ugyanebben az időszakban hátrébb csúsztak). A Videoton és az Újpest ellen önmagukhoz képest is sokat ívelték előre a labdákat a vörös-feketék, láthatólag az volt a céljuk, hogy az átlagosnál erősebb támadójátékkal bíró két csapat előtt ne nyíljanak nagyobb területek a támadóharmadban. A Honvéd ezeken a meccseken folyamatosan megőrizte hátsó alakzatának masszivitását, kontrákra szinte egyáltalán nem nyílt lehetősége az ellenfeleknek. Hasonlóra taktikára számíthatunk tőlük a Fradi ellen is a 13. fordulóban, ezután viszont várhatóan visszatérnek a 11. forduló előtt látott, kezdeményezőbb, passzjátékra is érdemben támaszkodó játékukhoz.

Fordulónként mutatott teljesítmény

Nehéz egyértelmű tendenciákra rámutatni a Honvéd első 12 fordulóban mutatott játéka kapcsán, a fővárosiak teljesítménye meglehetősen hullámzó. A védekezésük stabil, hiszen a ligaátlagot jelentő 45,4 támadáspontnál többet a 12-ből mindössze 2 alkalommal dolgoztak ki ellenük (1. és 11. forduló). A védelem stabilitását támasztja alá az a tény is, hogy mindössze 3-szor kaptak 1-nél több gólt, 5 alkalommal pedig kapott gól nélkül hozták le a meccset.

A támadójátékuk kapcsán kevesebb pozitívumra hívhatjuk fel a figyelmet. A 12 meccsen lőtt 18 góljuk egyáltalán nem rossz, a 4. legtöbb, de árnyalja a képet, hogy ebből a 18-ból 11 három meccsre koncentrálódott, a maradék 9 meccsre pedig csak 7 gól jut, ami így már nem éri el ezeken a mérkőzéseken a meccsenként 1 gólos átlagot. Úgy tűnik, hogy, ha megy a vörös-feketéknek a góllövés, akkor nagyon megy, a maradék meccseken viszont komoly problémáik vannak az eredményességgel. A fenti ábrán is azt láthatjuk, hogy a támadójátékot jelképező zöld oszlopok 3 meccstől eltekintve a ligaátlag (45,4) körül, de inkább alatt végződnek.

Támadójáték jellemzői

Elsőre meglepőnek tűnhet, de a Honvéd alkalmaz legtöbbször és az összes támadásforma arányában is leggyakrabban felívelést támadásai során, ez a fővárosiak támadójátékának talán legkarakteresebb eleme. Ahogy az alábbi ábrán látszik, a Honvéd majdnem annyiszor íveli előre a labdákat, mint ahányszor passzjátékkal igyekszik a felállt védelmek mögé kerülni:

A felívelések csapatokat összehasonlító statisztikái (lenti táblázat) alapján azt is elmondhatjuk, hogy a fővárosiak a többi csapatnál sokkal eredményesebben is használják ezt a támadásformát, így érdemes megkülönböztetni őket azoktól a csapatoktól, melyek másodlagos eszközként, leginkább a passzjáték „besülése esetén” ívelgetik előre a labdákat.

A fenti táblázat adataiból tehát arra hívnánk fel leginkább a figyelmet, hogy a Honvéd a legkevesebbszer veszíti el minden elért eredmény nélkül a labdát, illetve, hogy magasan a legtöbb szabadrúgást harcolják ki felívelések után. A legutóbbi, Újpest elleni meccsük alkalmával szinte csak így jelentettek veszélyt a lila-fehérek kapujára: a felívelésekkel kiharcolt szabadrúgásokból. Várhatóan azért sokat látjuk még a Honvédot passzjáték után, esetleg kontrákból is gólokat szerezni, de a legutóbbi két-három meccsükön ez az alapvetően felívelésekkel operáló stílus domináns volt.

A fenti, passzjátékok főbb adatait összehasonlító táblázatunkban átlag alattinak tűnik a vörös-feketék ebben a támadásformában produkált teljesítménye, de ezt mindenképpen árnyalnánk azzal, hogy 3 büntetőt, így közvetve 3 gólt is elértek passzjáték után, amivel együtt már teljesen átlagosnak is nevezhetjük eredményességüket. Mindenesetre tény, hogy a passzjáték nem a Honvéd góljainak fő forrása, a rögzített szituációk viszont annál inkább, hiszen szabadrúgások után a bajnokságban a Haladással holtversenyben a legtöbb, 5 gólt szerezték (ahogy egyébként büntetőből is 5-nél járnak).

A fenti, szabadrúgásokat összehasonlító táblázatból kitűnik, hogy a Honvéd kísérli meg a kapura vagy a kapu elé rúgni leggyakrabban a szabadrúgásait, amiben az is segítségére van, hogy az átlagosnál jóval többször jutnak szabadrúgásokhoz az ellenfél térfelén.

A Honvéd támadójátéka a meccs során rendkívül hullámzó, ezt igyekszünk szemléltetni a következő ábrán:

Kevés olyan csapat van, amelynek ennyire hullámzóan oszlanak el a támadáspontja a mérkőzések során, mindebből kevés mélyebb következtetést vonnánk le, az viszont biztos, hogy az első félidő vége, illetve a 76. és 80. perc közötti periódusban jóval gyakrabban jutott el az ellenfelek kapujáig a Honvéd, mint a meccsek többi részében.

Támadójáték kulcsjátékosai

A fenti ábránkról egyértelműen kiderül, hogy mindeddig négy játékost láttunk a legtöbbet hozzátenni a vörös-feketék támadójátékához, közülük kettő (Eppel, Lanzafame) csak a meccsek körülbelül felén játszott. Ez alapján azt is kijelenthetjük, hogy a Honvéd eddigi szezonjának első felében Eppel Márton, a második felében pedig Davide Lanzafame volt az abszolút kulcsszerepelő. A kispesti szurkolók bosszúságára, a két játékos együtt alig egy kis időt töltött mindeddig a pályán. Eppel remekül illeszkedik a vörös-feketék játékába, a fiatal csatár jól teljesített a felívelések megszelídítésében, az összjátékban, de a büntetők magabiztos értékesítésében is. Lanzafame ezzel szemben néha egyszemélyes hadseregként, azaz a többiek érdemi segítsége nélkül is képes veszélyt jelenteni az ellenfelek kapujára. Az Újpest ellen legutóbb például ő harcolta ki a szabadrúgást, amelyet egy perccel később gólra váltott.

Említést érdemel természetesen a fiatal Koszta Márk és Gazdag Dániel teljesítménye is. Gazdag kapcsán korábban már kiemeltük, hogy több büntetőt is kiharcolt a szezonban, agilitása, váratlan cselei azóta is segítik a kispestieket, nagy szerepe van abban, hogy a Honvéd rendkívül sok szabadrúgást végezhet el az ellenfelek kapujának közelében.

Koszta Márk játéka az elmúlt néhány fordulóban mintha kissé visszaesett volna, de így is a bajnokság egyik legjobban teljesítő fiatalja, könnyen lehet, hogy akkor is helye lenne a csapatban, ha nem járnának komoly pénzek az MLSZ-től a pályán töltött perceiért cserébe.

Ha tetszett az elemzésünk, szívesen olvasnál hasonlókat, akkor kövess minket Facebookon!

Források:

A bajnokság összes mérkőzését a köztévé médiatárán keresztül láttuk (mediaklikk.hu).

A csapatlogók az MLSZ honlapjáról származnak (mlsz.hu).

Az esetleges Instat adatok az MLSZ által fizetett, ingyenesen elérhető instat adatbázisból származnak (instatfootball.tv/hungary/).