Mérkőzés

Videoton vs. Haladás

Pancho Aréna, 2016. 09. 10.

A Videoton folytatta zárkózását az élmezőnyhöz, miután legyőzte a mérkőzés során mindkét hatalmas ziccerét is elrontó Haladást.

[Ha először jársz oldalunkon, akkor kifejezetten ajánljuk a „Módszertan” fejléc bejegyzését, amelyből gyorsan megértheted, hogy mi a célunk cikkeinkkel, illetve mit értünk az olyan kifejezések alatt, mint „támadáspontok”, illetve „kulcsmomentumok”.]

A Videoton támadáspontjainak eloszlása. [1: komolyabb veszélyt nem jelentő távoli lövés, szöglet, beadás; 2: enyhe veszélyt jelentő lövés, fejes; 3: jelentős gólhelyzet; 5: kapuval szemben álló támadó közvetlen gólhelyzete „ziccer”; 10: gól]

Ahogy a fenti ábrán látszik, a Videoton a meccs elejétől kezdve enyhe nyomás alatt tartotta a Haladás kapuját, jelentős lehetőségekig azonban csupán két alkalommal jutott az első félidőben. A Videoton játékának a rúgott góljuk tett a legjobbat, ahogy az a diagramon látszik, a második félidő elején szerzett góljuk utáni 10 percben kétszer is jelentős gólhelyzetet alakítottak ki, ugyanannyit, mint az egész első félidő alatt. A gól utáni feljavulásuk fő okát természetesen elsősorban abban kereshetjük, hogy a Haladás kinyílásával egyre gyakrabban nyílt lehetőségük kontratámadásokra. Az első félidőben, felállt védelem ellen mutatott relatíve gyenge támadóteljesítményük mindenesetre aggasztó jel, első góljukat sem a fokozódó nyomásból, hanem egy szöglet után szerezték, igaz, ez a fehérváriak esetében – ahogy arról még lesz szó – egyáltalán nem tekinthető véletlennek.

A Haladás támadáspontjainak eloszlása. [1: komolyabb veszélyt nem jelentő távoli lövés, szöglet, beadás; 2: enyhe veszélyt jelentő lövés, fejes; 3: jelentős gólhelyzet; 5: kapuval szemben álló támadó közvetlen gólhelyzete „ziccer”; 10: gól]

A Haladás fenti támadáspont ábráján látszik, a szombathelyiek a Vidihez képest meglehetősen ritkán jutottak el ellenfelük kapujáig, ennek ellenére két közvetlen gólszerzési lehetőségük is volt a mérkőzésen. A zöld-fehérek kapcsán mindenképpen érdemes kiemelni, hogy nem alapvetően a kontrákra és felívelésekre alapoztak – ahogy a Fradi és a Videoton ellen oly sok csapat – hanem kifejezetten erőltették a passzjátékot. Gyakran láttuk őket a végsőkig elkerülni a labdák előreívelgetését a fehérvári letámadással szemben.

A csapatok támadásainak megoszlása típus szerint

Remekül visszaadja a meccs képét a támadásvezetések típusainak összehasonlítása, ahogy a fenti ábrán látszik, két rendkívül hasonló stílusban labdarúgó csapat találkozott, a Videoton ugyanakkor minden kategóriában enyhén többször próbálkozhatott. Ennek fő oka, hogy a hazaiak eredményesebbek voltak az senki által nem birtokolt labdák (kirúgások, kavarodások) megszerzésében, illetve többször is saját kapuja elé szorították a vendégeket a második félidőben.

A csapatok által elért támadáspontok támadástípusonkénti megoszlása

A támadáspontok fenti ábrájáról kitűnik, hogy a Videoton a kialakított helyzetek számát tekintve is minden támadásvezetési típusban felülmúlta ellenfelét, ez a különbség azonban csak a második félidőben vált ilyen egyértelművé. Érdekes lehet a Videoton szögletekből elért 20 támadáspontja, a fehérváriak újra szögletből voltak eredményesek, ami egyáltalán nem meglepő a következő adatok fényében:

A csapatok szögleteinek összehasonlítása az eddig eltelt 8 forduló alapján     

A táblázaton ki is emeltük, hogy a Vidi hatodik gólját szerezte szögletek után a bajnoki kiírásban, ráadásul minden fontosabb mutatóban jelentősen veszélyesebb a sarokrúgások után, mint a többi csapat átlagosan, igaz, a fehérváriak közel kétszer annyi szögletet is végezhetnek el, nem véletlenül írtuk a meccs előtti felvezetőnkben, hogy „a Videoton sok beadással operáló passzjátékán túl, másik fegyverének a szögletek tűnnek”.

Támadások kulcsmomentumainak táblázatai

A támadások kulcsmomentumainál a hazaiak esetében 4 játékos emelkedett ki, közülük 3 gólt is szerzett. Stopira és Nego elsősorban a széleken voltak aktívak, rengeteg beadást hozott össze a két légiós, míg Géresi a szokott agilitásával, cseleivel, üres területekbe való jó befutásaival jelentett veszélyt a kapura, gólját is egy remek csel és egy Negotól jó ütemben kapott passz után szerezte. Feczesin Róbert személyében továbbra is jó formában lévő befejező csatárral rendelkeznek a fehérváriak.

A Haladásnál elsősorban Halmosi Péter és Davis Williams nyújtottak maradandót, Halmosi elsősorban beadásaival, illetve az azokig való eljutásban jeleskedett, Williams pedig ezúttal kevés közvetlen veszélyt jelentett a kapura, de az összjátékból érdemben kivette a részét. A szombathelyiek két legnagyobb helyzete Sjoerd Ars és Polgár Kristóf előtt adódott, mindketten a kapuhoz rendkívül közelről hibáztak.

Mit írtunk a meccs előtti felvezetőnkben?

• „A bajnokság 2. legjobb támadójátékát és 4. legjobb védekezését produkáló Videoton fogadja a 4. legjobban támadó és 6. leghatékonyabban védekező Haladást.”

Az eredmény végül nagyjából a két csapat szezonban mutatott – általunk mért – teljesítménye alapján alakult, de mindenképpen érdemes megjegyezni, hogy a Videotonnak komoly gondjai akadtak a vezetés megszerzésével, míg a Haladás – bár két nagy helyzete is volt – a 4. legjobban támadó eddig támadóteljesítményéhez képest meglehetősen szerény produkciót nyújtott.

• „A Videoton otthon minden mérkőzésén jelentősen veszélyesebben játszott, mint ellenfelei, mégis 4 hazai meccséből 2-t elveszített.”

Ezzel a megállapításunkkal azt igyekeztünk sugallni, hogy a fehérváriak várható fölénye ellenére, korántsem biztos győzelmük, a második félidőben azonban egyre veszélyesebben és eredményesebben is játszottak a hazaiak.

• „A Haladás idegenben mutatott teljesítménye jelentősen elmarad a hazai meccsein megszokottól, ennek ellenére 3 idegenbeli meccséből 2-n is nyerni tudott.”

A Haladás teljesítménye – ahogy vártuk – el is maradt a hazai meccseken megszokottól, és ez nem csak a helyzetek kihasználásában, hanem azok kialakításában is megmutatkozott. Ezúttal ez a „csökkentett teljesítmény” nem volt elég a győzelmükhöz.

• „A Videoton várhatóan jelentősen többet birtokolva a labdát, főként passzjátékkal, legtöbbször beadásokkal igyekszik majd veszélyeztetni.”

A fehérváriak az Instat adatok szerint 54 százalékban, azaz némileg kevésbé fojtogató fölényben birtokolták a labdát, mint azt előrevetítettük, a Haladás elleni 26 beadásuk azonban a bajnokság meccsenkénti körülbelül 12-es beadás átlagához képest kiemelkedő.

• „A Haladás leginkább kontrákból és rögzített szituációkból lehet veszélyes ellenfele kapujára.”

A mérkőzés egyetlen igazi meglepetése volt számunkra, hogy a Haladás kifejezetten gyakran élt passzjátékkal ahhoz képest, hogy a bajnokság talán legerősebb kerettel rendelkező csapata ellen játszott idegenben. A szombathelyiek passzjátéka eredményezte ráadásul mindkét nagy helyzetüket is.

• „A fehérváriak helyzetkihasználása döntő faktor lesz a mérkőzés kimenetele szempontjából, mivel a lehetőségeik várhatóan meglesznek a gólszerzésre.”

A Videoton átlagos volt a helyzetkihasználását tekintve, ez elég volt egy magabiztos győzelemhez. Az első félidőben kevésbé voltak veszélyesek, mint vártuk, a másodikban viszont többször is nagy helyzetben hibáztak a fehérvári támadók.

Források:

A bajnokság összes mérkőzését a köztévé médiatárán keresztül láttuk (mediaklikk.hu).

A csapatlogók az MLSZ honlapjáról származnak (mlsz.hu).

Az esetleges Instat adatok az MLSZ által fizetett, ingyenesen elérhető instat adatbázisból származnak (instatfootball.tv/hungary/).