Ha először jársz oldalunkon, akkor kifejezetten ajánljuk a „Módszertan” fejléc bejegyzését, amelyből gyorsan megértheted, hogy mi a célunk cikkeinkkel, illetve mit értünk az olyan kifejezések alatt, mint „támadáspontok”, illetve „kulcsmomentumok”.

Helyezés és főbb adatok az első 12 forduló alapján

Az MTK jelenleg 9. a tabellán, 3 győzelem mellett 4 döntetlen és 5 vereség a mérlegük, a második legkevesebb gólt szerezték (7) a bajnokságban és az 5. legkevesebbet kapták (14). A rossz szezonkezdet (4 meccs, 0 gól) után két bravúros győzelmet is arattak (Videoton, Ferencváros), a Diósgyőr ellen pedig nehézkesen, de „hozták a kötelezőt”.

Támadójáték hatékonysága

A 2. leggyengébbre mértük az MTK támadójátékát a 12 forduló alapján, ebben a mutatóban csak az újonc Gyirmótot láttuk veszélytelenebbnek a kapura. Az támadójáték kapcsán mért adataink a táblázat vége felé meglehetősen együtt mozognak a csapatok által lőtt gólok számával, hiszen a szerzett gólok tekintetében is ugyanez az utolsó 5 csapat sorrendje (Diósgyőr 13; Mezőkövesd 12; Paks 10; MTK  7; Gyirmót 6). Megkerülhetetlen, hogy felhívjuk arra még egyszer a figyelmet, hogy mindössze 7 darab gólt szereztek a 12 forduló alatt. A hatékonyságukról később még részletesen lesz szó.

Védelem hatékonysága

Az MTK védelmi teljesítményét a 7. legjobbra mértük, ebben a tekintetben tehát a középmezőnyhöz tartoznak. Korábban előkelőbb helyen is szerepeltek az ábránkon, de az elmúlt néhány fordulóban több ingatag védekezési produkcióval is előrukkoltak (pl. Honvéd és a Vasas ellen), így az összesített adatokban is hátrébb sorolódtak. A védelem rengeteg variációban játszott már, annak ellenére is, hogy ugyanaz a körülbelül 7 játékos cserélgette egymást a különböző posztokon. Erről talán leginkább Poór Patrik tudna mesélni, aki balszélső, jobbszélső és belső védő is volt már a szezonban.

Drazen Okuka Bese Barnabás pótlására érkezett szezon közben, de egyelőre nem vált stabilan kezdő jobbszélső védővé. A balszélső védő, Vadnai Dániel helye továbbra is biztos, őt csak sérülésekor kellett más játékossal pótolni. A legérdekesebb számunkra a belső védőknél lezajlott rotáció, hiszen itt szerepelt már a szezonban kezdőként Grgic, Baki, Poór, Vukmir és Vass is.

Jelenleg Dragan Vukmir helye tűnik a legbiztosabbnak belül, ami némiképp meglepő, hiszen a 38 éves védő László Csaba alatt tavaly szépen lassan kikerült a csapatból, ekkor úgy tűnt, hogy az érdemi NB 1-es karrierje véget ért. A kezdőcsapatba feltehetően Baki és Grgic hibái került vissza, de mi egyáltalán nem láttuk meggyőzőnek a rutinos játékost, a Fradi ellen reklamálással állíttatta ki magát (nehéz helyzetbe hozva a csapatát), míg az elmúlt meccseken több gólnál is látványosan lemaradt emberéről. A Vasas elleni meccsen Mahir Saglik a 7. és 9. percben is mellőle fejelhetett kapura, majd a 23. percben és 31. percekben mellőle szerzett gólt, először lábbal, aztán fejjel. Most persze csak egy meccsre fókuszáltunk (bár a Sporting elleni gála meccsen is őt megelőzve szereztek gólt), nem akarnánk egyértelműen rátolni a felelősséget a rutinos védőre, hiszen minden általunk kiemelt szituációban mások is hibáztak, de mindenképpen nehéz lenne érveket találnunk a mezőnyben már meglehetősen lassú védő szerepeltetése mellett, ha a beadások elleni védekezésben is ilyen kevéssé sikeres.

Fordulónként mutatott teljesítmény

A fenti ábrán jól látszik, hogy igazán veszélyes támadójátékot (zöld oszlopok) mindössze kétszer, a Gyirmót ellen és a Vasassal szembeni második meccs alkalmával láttunk tőlük, ezeken az alkalmakon kívül jobbára jelentősen ligaátlag (45,4) alatti volt a kék-fehérek támadójátéka. Az alsó ábránkon pedig már az látszik, hogy hogyan teljesítettek a fővárosiak az ideiglenes otthonukban, illetve attól távol:

A támadójátékukban szinte semmilyen különbség nincs, ezzel szemben idegenben kevéssé hatékony a védekezésük, mint hazai pályán. Ne feledjük, hogy az MTK közel két és fél éve nem játszott bajnokit saját stadionjában, 22-én viszont tétmeccsen is felavatják az új létesítményt. Ahhoz, hogy a szurkolóik elégedettek legyenek, valószínűleg jelentős játékbeli javuláson kell átesniük, ami feltehetően idővel együtt járna az eredményesség javulásával is.

Ha már eredményesség, a kék-fehérek a 12 meccsükből 7 alkalommal nem rúgtak gólt, ebből a 7-ből viszont legalább 3-at döntetlenre hoztak. Ha gólt rúgtak, akkor viszont majdnem mindig pontot is szereztek, egyedül a Vasas elleni legutóbbi találkozójukon nem volt ez így.

Támadójáték jellemzői

Az MTK némi stílusbeli transzformáción ment át szezon közben, erről korábban már részletesebben írtunk. Az első 4 fordulóban a hagyományos, rövid passzokkal építkező kék-fehér csapatot láttunk, ezután azonban az erősebb csapatok ellen (Loki, Vidi, Fradi, Újpest) egyértelműen „bunker-szerű”, kontrákra és felívelésekre a legnagyobb hangsúlyt fektető MTK volt a pályán. A legutóbbi 4 fordulóban a Honvéd, a Diósgyőr, a Paks és a Vasas ellen mintha újra több passzjátékra való szándékot véltünk volna felfedezni a csapaton, ez azonban nem igazán társult kreativitással. Támadásban rendkívül kevés a mozgás az MTK középpályán, ami gyakran a passzopciók elfogyásához, így felívelésekhez vezet esetükben. Az alábbi ábrán mindenesetre az látszik, hogy a bajnokság átlagánál egy hajszálnyival többet alkalmaznak passzjátékot a kék-fehérek, ez mindenesetre messze van a Garami-érában megszokottól:

A passzjátékokat összehasonlító lenti táblázatunkon arra is felhívnánk a figyelmet, hogy akkor sem terem túl sok babér a fővárosiak számára, ha ezt a támadásformát alkalmazzák. Mint látszik, holtversenyben a legkevesebb gólt (2) szerezték felállt védelem elleni passzjáték után. Érdekesség, hogy ha a legutóbbi meccs adatai nem szerepelnének a táblázatban, akkor az így szerzett góljaik száma éppen 0 lenne. Az első 11 fordulóban szerzett 5 góljuk közül 3-at kontrából, 1-1-et pedig szögletből és büntetőből szereztek, ehhez adódott hozzá a Vasas elleni meccsen passzjáték után szerzett két gól. A táblázat adataiból kitűnik, hogy az egyik legtöbbször veszítik el ennél a támadásformánál a labdát mindenféle eredmény nélkül (66 százalék), miközben jóval a ligaátlag (244) alatt jelentenek veszélyt a kapura (199)(Elért támadáspont oszlop).

A bajnokság középső időszakában alkalmazott reaktív játékstílusukból esetleg az következne, hogy a kontrajáték tekintetében kiemelkedőek, de ez nem így van. A 3 így szerzett góljuk teljesen átlagos, és bár az átlagosnál gyakrabban nyílt lehetőségük kontrákat vezetni, azokból az esetek 59 százalékában semmilyen eredményt nem tudtak felmutatni.

A következő táblázatban a szabadrúgások összehasonlító adatai szerepelnek, ebben a mutatóban is meglehetősen gyengén teljesít az MTK, gólt még nem szereztek, amivel rajtuk kívül csak a Gyirmót van így.  

A lenti ábrán lényegében csak összefoglalva látjuk az eddig látottakat, a kék-fehérek átlag alatt teljesítenek a felívelésekkel, a passzjátékkal és a szabadrúgásokkal az ellenfél kapujára jelentett „veszélyesség” tekintetében, míg szögletekből és kontrákból nagyjából a bajnokság átlagát nyújtják.

Utolsó ábránkat mutatjuk az MTK támadójátéka kapcsán, ezen az látszik, hogy a csapat által az ellenfelek kapujára kialakított helyzetek veszélyessége hogyan alakul a mérkőzés folyamán. A hullámzó támadóteljesítmény elsőre is szembeötlő, ezt annyival toldanánk meg, hogy a félidők első 20 perceiben a legkevésbé aktív a kék-fehérek támadóalakzata, amely mindkét játékrészben a 30. perc környékén éri el maximumát. Ez alapján számunkra úgy tűnik, mintha nem pörögnének a megfelelő hőfokon a csapat tagjai a játékrészek kezdeténél.

Támadójáték kulcsjátékosai

A fenti ábránkról egyértelműen kiderül, hogy kiket láttunk eddig az MTK támadásainak kulcsszereplőiként. Torghelle Sándor az első 4 meccs kihagyása ellenére is vezető pozícióba tornázta fel magát, a rutinos támadó visszatérése óta egyértelműen a fővárosiak legveszélyesebb játékosa, ezzel valószínűleg senkinek nem okoztunk meglepetést.

Kanta József 2. az ábránkon, mégis negatívumokat kell említsünk vele kapcsolatban. Az irányító korábban közel 0,4-es gól/meccs és gólpassz/meccs aránnyal rendelkezett, ebben a szezonban viszont 12 meccsen még nincs gólja, gólpassza is mindössze 1. Persze, ha nem megy a csapatnak, nem megy az irányítónak sem, de ez fordítva is igaz, néha hosszabb időszakokra teljesen eltűnik a mezőnyben a rutinos játékos.

Pozitívumokat is ki tudunk emelni a kék-fehérek kulcsjátékosai kapcsán, hiszen a rendkívül fiatal Vogyicska Bálintot az 5. legkreatívabbnak láttuk, ez, valamint Korozmán Kevin 6. helye is bizakodásra adhat okot a fővárosiak háza táján, ahogy Myke Ramos Vasas ellen mutatott játéka is. A sérülésből visszatérő fiatal támadó gyorsaságára, kreativitására nagy szüksége lenne a csapatnak, nem lepődnénk meg, ha idén is kiharcolná a helyét a kezdőcsapatban.

Végezetül egy rövid összehasonlítás a tavalyi szereplésükkel: Az MTK tavaly, 12 forduló után 4. helyet foglalta el a bajnoki tabellán. Akkor ugyanennyi meccs alatt 10-el több gólt rúgtak (17), 2-vel kevesebbet kaptak (12).

Ha tetszett az elemzésünk, és szívesen olvasnál hasonlókat, kövess minket Facebookon!

Források:

A bajnokság összes mérkőzését a köztévé médiatárán keresztül láttuk (mediaklikk.hu).

A csapatlogók az MLSZ honlapjáról származnak (mlsz.hu).

Az esetleges Instat adatok az MLSZ által fizetett, ingyenesen elérhető instat adatbázisból származnak (instatfootball.tv/hungary/).

Ha először jársz oldalunkon, akkor kifejezetten ajánljuk a „Módszertan” fejléc bejegyzését, amelyből gyorsan megértheted, hogy mi a célunk cikkeinkkel, illetve mit értünk az olyan kifejezések alatt, mint „támadáspontok”, illetve „kulcsmomentumok”.

Helyezés és főbb adatok az első 12 forduló alapján

A Videoton jelenleg 3. a tabellán, 6 győzelem mellett 2 döntetlen és 4 vereség a mérlegük, a  legtöbb gólt szerezték (24) a bajnokságban és az 5. legkevesebbet kapták (14). A rossz szezonkezdet után fokozatosan mászott fel a ponttáblázaton a fehérvári csapat, a miskolci – kissé csalódást keltő – vereségük miatt azonban egy időre le kell tegyenek a tabella legfelső fokáról.

Támadójáték hatékonysága

A 2. legjobbra mértük a fehérvári támadójátékot a 12 forduló alapján, ebben a mutatóban nálunk csak a rendkívül gyenge helyzet-kihasználású, de legtöbb lehetőséget kidolgozó Ferencváros előzi meg őket. Volt egy periódusa a szezonnak (7-9. forduló), amikor azt gondoltuk, hogy a Vidi támadójátéka végre teljesen összeérett, magabiztosan győzték le a Debrecent és a Haladást, majd kicsit döcögősebben az Újpestet, ezután viszont érezhetően visszaesett a támadóteljesítményük, igaz, a bajnokság legjobb (Honvéd) és 2. legjobb (Fradi) védelmével találkoztak. A két meccsen 4 pontot gyűjtöttek, ami nem rossz, ezután viszont a liga általunk leggyengébbnek tartott védelme (Diósgyőr) ellen maradtak rúgott gól nélkül. Az okokról még lesz szó, az biztos, hogy a fehérvári játékoskeretben meg van a potenciál arra, hogy stabilan magas kidolgozott helyzetszámot tudjanak hozni.

Védelem hatékonysága

A fehérvári védelmi teljesítményt korábban dobogósra mértük, azonban az elmúlt néhány fordulóban több olyan meccset is játszottak, amin az ellenfelek kifejezetten veszélyesek voltak a kapujukra (Újpest, Diósgyőr), így hátrébb sorolódtak ranglistánkon ebben a mutatóban. Aggodalomra túl nagy ok nincs, hiszen az első 6 csapat között nincs hatalmas különbség ebben a tekintetben, míg a náluk kettővel gyengébbre mért szombathelyi védelem már jelentősebb lemaradásban van. Az NB1 színvonalához képest kiemelkedő képességű játékosok alkotják a Videoton védelmét, a legtöbb problémát az okozza számukra, hogy nagyon sokat járatják a támadóharmadban a labdát, így labdavesztés esetén nagy területek nyílnak az ellenfelek előtt. Ezt bizonyítja, hogy négy vereségükből hármon is kaptak kontrából gólt.

Fordulónként mutatott teljesítmény

A fenti ábra alapján vért izzadva sem tudnánk egyértelműen látható és hosszú távon érvényes tendenciákat bemutatni. A Vidi veszített már el olyan meccset a szezonban, amikor veszélyesebben játszott a kapura, mint ellenfele (Diósgyőr 1. meccs, Vasas, MTK), és nyert meg olyat, amikor hátrányban volt a kidolgozott helyzetek tekintetében (Újpest). A fenti adatokat szétbontottuk hazai pályán és idegenben mutatott teljesítményre, ez így fest:

Ez alapján egyértelműnek tűnik, hogy a fehérváriak ellenfeleikhez képest a helyzetek számát és veszélyességét tekintve sokkal jobbak ideiglenes otthonukban, mint attól távol, ez azonban az eredményekben nem igazán jelenik meg, hiszen a 4-ből 2 vereségük is a Pancho Arénában született. A fentiek alapján hosszútávon azért várhatóan „nyílik majd az olló” a hazai és vendég meccseiken elért eredmények között, hiszen – ahogy fent látjuk – idegenben alig dolgoznak ki több lehetőséget, mint ellenfeleik.

Meg kell még említsük a kissé hektikus támadójátékuk kapcsán, hogy a 24 szerzett góljuk bár a legtöbb a bajnokságban, ezek meglehetősen egyenlőtlenül oszlottak el, így a 12-ből 6 meccsen mindössze egyszer vagy egyszer sem voltak eredményesek, ebből a 6 gólszegény meccsből pedig egyet sem tudtak megnyerni (4 vereség, 2 döntetlen).

Támadójáték jellemzői

A Videoton karakteres támadójátékú, alapvetően passzjátékot preferáló csapat. Csak a Fradi próbálkozott náluk többször passzokkal a felállt védelmek mögé kerülni. További jellemzőjük a beadásokra való rendkívül hangsúlyos támaszkodás, a fehérváriak az egész bajnokságban a legtöbbször ívelték a szélekről középre a labdát.

A passzjátékokat összehasonlító lenti táblázatunkon arra is felhívnánk a figyelmet, hogy milyen eredményesek a fehérváriak ebben a műfajban. Góljaik éppen felét, 12-őt felállt védelem elleni passzjáték után szerezték, ami magasan a legtöbb a bajnokságban. A Videoton remekül használja szélső védőit a támadások építésénél, a beadásokra való lehetőségek megteremtésénél, Nego és Stopira ilyen téren mutatott hatékonyságához legfeljebb a ferencvárosi Ramirez, illetve az újpesti Mohl hasonlítható, de a kulcsjátékosokkal bővebben lentebb foglalkozunk.

Az alábbi táblázaton már a Vidi másik nagy fegyvere, a szögletek összehasonlító adatai látszanak, az ezekből szerzett 7 gól egyértelműen kiemelkedik a mezőnyből, a szöglet/szerzett gól mutatóban egyedül a Vasas hasonlítható hozzájuk. Az ábrán egyébként az is jól látszik, hogy a Videoton részben azért is ilyen eredményes sarokrúgásokból, mert a második legtöbbször – a ligaátlagnál sokkal gyakrabban – nyílik lehetősége szögleteket rúgni. Ez ugyanakkor nem egy adottság, hanem, ahogy az előző táblázaton láttuk, elsősorban a fehérváriak kiemelkedő passzjátéka az, ami ilyen sok szögletet eredményez számukra.

A fent kiemelt támadástípusokon kívül átlagos a Videoton, ez látszik az alábbi ábránkon is, amely azt veszi sorra, hogy a fehérváriak „veszélyessége” hogyan oszlik meg a támadástípusok szerint. A Vidi piros-kék oszlopai mellett feketével a ligaátlag szerepel.

Egyetlen ábránk maradt a Videoton támadójátékáról, ezen azt igyekszünk bemutatni, hogy hogyan oszlott el az első 12 fordulóban a csapat által kialakított helyzetek kapura jelentett veszélyessége:

Ebben a mutatóban nem lenne érdemes ligaátlagot ábrázolni, így annyit tennénk hozzá, hogy a fehérváriak támadáspontjainak megoszlása a csapatok többségéhez képest rendkívül kiegyenlített. Sem igazi holtpontjaik, sem túlzott teljesítménymegugrásaik nincsenek, ezt az egyenletességet mi erénynek tartjuk.

Támadójáték kulcsjátékosai

A fenti ábránkról egyértelműen kiderül, hogy kiket láttunk eddig a fehérvári támadások kulcsszereplőinek. Aki Lazovic, Géresi és Feczesin erényeiről szeretne olvasni, azoknak ajánljuk a Vidi kapcsán az elmúlt hetekben írt felvezetőinket és elemzéseinket, most inkább a támadások kiegészítő embereire fókuszálnánk. Loic Nego negyedik helye az ábránkon egyáltalán nem véletlen, a gyors és fizikálisan rendkívül erős szélső talán nem túlzás azt állítani, hogy a bajnokság legjobbja posztján. Stopira sem marad el sokkal Nego mögött, a túloldali védő elsősorban néhány meccses kihagyása miatt gyűjtött kevesebb „kulcsmomentumot”.

Asmir Suljic szerintünk a Vidi meccseinek többségén jól játszott, egy ideje viszont rendkívül kevés játéklehetőséget kap, többször a padra sem volt nevezve, ami meglehetősen furcsa, hiszen egészséges (edzőmeccseken, Videoton II.-ben játszott), az MLSZ adatbankja szerint pedig nem eltiltott. Suljic ezzel csatlakozni látszik a kegyvesztett fehérvári szélsők (Bódi, Barczi) egyre népesebb táborához.

Ki kell térjünk arra is, hogy a Diósgyőr elleni meccsen egy váratlan kezdőcsapattal állt fel a Vidi, három olyan játékos (Pátkai, Varga, Juhász) is kezdett, akik ebben a szezonban leginkább védekező középpályás poszton szerepeltek. Ez, valamint annak a ténye, hogy a 2. félidőben már két magas, középcsatár típusú játékossal (Feczesin, Scepovic) szerepeltek, szerintünk jelentős részben a kreativitás hiánya felé hatott, hiszen Géresi volt az egyetlen igazán cselekre és váratlan húzásokra képes játékos a támadóalakzatban. Nem lepődnénk meg, ha a Videoton hosszútávon visszatérne a 2-3 kreatív középpályással való felállásokhoz.

Ha tetszett az elemzésünk, és szívesen olvasnál hasonlókat, kövess minket Facebookon!

Források:

A bajnokság összes mérkőzését a köztévé médiatárán keresztül láttuk (mediaklikk.hu).

A csapatlogók az MLSZ honlapjáról származnak (mlsz.hu).

Az esetleges Instat adatok az MLSZ által fizetett, ingyenesen elérhető instat adatbázisból származnak (instatfootball.tv/hungary/).

Ha először jársz oldalunkon, akkor kifejezetten ajánljuk a „Módszertan” fejléc bejegyzését, amelyből gyorsan megértheted, hogy mi a célunk cikkeinkkel, illetve mit értünk az olyan kifejezések alatt, mint „támadáspontok”, illetve „kulcsmomentumok”.

Helyezés és főbb adatok az első 12 forduló alapján

A Honvéd jelenleg 5. a tabellán, 5 győzelem mellett 3 döntetlen és 4 vereség a mérlegük, a 4. legtöbb gólt szerezték (18) a bajnokságban és a 2. legkevesebbet kapták (11). A mezőny szorosságát jól mutatja, hogy mindezzel 2 pontra vannak a dobogótól, 6 pontra a kiesőzónától.

Támadójáték hatékonysága

Ahogy a fenti ábrán látszik, a Honvéd támadójátékát átlagosnak mértük az első 12 forduló alapján. Érdemben veszélyesebbek ellenfeleik kapujára, mint a kiesés szempontjából szerintünk erőteljesen veszélyeztetett blokk (Diósgyőr, Mezőkövesd, Paks, MTK, Gyirmót), de jelentősen elmaradnak a Ferencvárostól és a Videotontól.

Védelem hatékonysága

A legjobb hírünk a kispesti szurkolók számára, hogy a 12. forduló után megelőzték statisztikáink szerint a Ferencvárost a védekezésben mutatott teljesítményt sorba állító rangsorunkban. Véleményünk szerint nem a védelmük teljesít jobban mostanában, hanem a támadójátékuk veszélyességéből áldoztak a legutóbbi néhány fordulóban (amit igazol, hogy a támadójátékok rangsorában ugyanebben az időszakban hátrébb csúsztak). A Videoton és az Újpest ellen önmagukhoz képest is sokat ívelték előre a labdákat a vörös-feketék, láthatólag az volt a céljuk, hogy az átlagosnál erősebb támadójátékkal bíró két csapat előtt ne nyíljanak nagyobb területek a támadóharmadban. A Honvéd ezeken a meccseken folyamatosan megőrizte hátsó alakzatának masszivitását, kontrákra szinte egyáltalán nem nyílt lehetősége az ellenfeleknek. Hasonlóra taktikára számíthatunk tőlük a Fradi ellen is a 13. fordulóban, ezután viszont várhatóan visszatérnek a 11. forduló előtt látott, kezdeményezőbb, passzjátékra is érdemben támaszkodó játékukhoz.

Fordulónként mutatott teljesítmény

Nehéz egyértelmű tendenciákra rámutatni a Honvéd első 12 fordulóban mutatott játéka kapcsán, a fővárosiak teljesítménye meglehetősen hullámzó. A védekezésük stabil, hiszen a ligaátlagot jelentő 45,4 támadáspontnál többet a 12-ből mindössze 2 alkalommal dolgoztak ki ellenük (1. és 11. forduló). A védelem stabilitását támasztja alá az a tény is, hogy mindössze 3-szor kaptak 1-nél több gólt, 5 alkalommal pedig kapott gól nélkül hozták le a meccset.

A támadójátékuk kapcsán kevesebb pozitívumra hívhatjuk fel a figyelmet. A 12 meccsen lőtt 18 góljuk egyáltalán nem rossz, a 4. legtöbb, de árnyalja a képet, hogy ebből a 18-ból 11 három meccsre koncentrálódott, a maradék 9 meccsre pedig csak 7 gól jut, ami így már nem éri el ezeken a mérkőzéseken a meccsenként 1 gólos átlagot. Úgy tűnik, hogy, ha megy a vörös-feketéknek a góllövés, akkor nagyon megy, a maradék meccseken viszont komoly problémáik vannak az eredményességgel. A fenti ábrán is azt láthatjuk, hogy a támadójátékot jelképező zöld oszlopok 3 meccstől eltekintve a ligaátlag (45,4) körül, de inkább alatt végződnek.

Támadójáték jellemzői

Elsőre meglepőnek tűnhet, de a Honvéd alkalmaz legtöbbször és az összes támadásforma arányában is leggyakrabban felívelést támadásai során, ez a fővárosiak támadójátékának talán legkarakteresebb eleme. Ahogy az alábbi ábrán látszik, a Honvéd majdnem annyiszor íveli előre a labdákat, mint ahányszor passzjátékkal igyekszik a felállt védelmek mögé kerülni:

A felívelések csapatokat összehasonlító statisztikái (lenti táblázat) alapján azt is elmondhatjuk, hogy a fővárosiak a többi csapatnál sokkal eredményesebben is használják ezt a támadásformát, így érdemes megkülönböztetni őket azoktól a csapatoktól, melyek másodlagos eszközként, leginkább a passzjáték „besülése esetén” ívelgetik előre a labdákat.

A fenti táblázat adataiból tehát arra hívnánk fel leginkább a figyelmet, hogy a Honvéd a legkevesebbszer veszíti el minden elért eredmény nélkül a labdát, illetve, hogy magasan a legtöbb szabadrúgást harcolják ki felívelések után. A legutóbbi, Újpest elleni meccsük alkalmával szinte csak így jelentettek veszélyt a lila-fehérek kapujára: a felívelésekkel kiharcolt szabadrúgásokból. Várhatóan azért sokat látjuk még a Honvédot passzjáték után, esetleg kontrákból is gólokat szerezni, de a legutóbbi két-három meccsükön ez az alapvetően felívelésekkel operáló stílus domináns volt.

A fenti, passzjátékok főbb adatait összehasonlító táblázatunkban átlag alattinak tűnik a vörös-feketék ebben a támadásformában produkált teljesítménye, de ezt mindenképpen árnyalnánk azzal, hogy 3 büntetőt, így közvetve 3 gólt is elértek passzjáték után, amivel együtt már teljesen átlagosnak is nevezhetjük eredményességüket. Mindenesetre tény, hogy a passzjáték nem a Honvéd góljainak fő forrása, a rögzített szituációk viszont annál inkább, hiszen szabadrúgások után a bajnokságban a Haladással holtversenyben a legtöbb, 5 gólt szerezték (ahogy egyébként büntetőből is 5-nél járnak).

A fenti, szabadrúgásokat összehasonlító táblázatból kitűnik, hogy a Honvéd kísérli meg a kapura vagy a kapu elé rúgni leggyakrabban a szabadrúgásait, amiben az is segítségére van, hogy az átlagosnál jóval többször jutnak szabadrúgásokhoz az ellenfél térfelén.

A Honvéd támadójátéka a meccs során rendkívül hullámzó, ezt igyekszünk szemléltetni a következő ábrán:

Kevés olyan csapat van, amelynek ennyire hullámzóan oszlanak el a támadáspontja a mérkőzések során, mindebből kevés mélyebb következtetést vonnánk le, az viszont biztos, hogy az első félidő vége, illetve a 76. és 80. perc közötti periódusban jóval gyakrabban jutott el az ellenfelek kapujáig a Honvéd, mint a meccsek többi részében.

Támadójáték kulcsjátékosai

A fenti ábránkról egyértelműen kiderül, hogy mindeddig négy játékost láttunk a legtöbbet hozzátenni a vörös-feketék támadójátékához, közülük kettő (Eppel, Lanzafame) csak a meccsek körülbelül felén játszott. Ez alapján azt is kijelenthetjük, hogy a Honvéd eddigi szezonjának első felében Eppel Márton, a második felében pedig Davide Lanzafame volt az abszolút kulcsszerepelő. A kispesti szurkolók bosszúságára, a két játékos együtt alig egy kis időt töltött mindeddig a pályán. Eppel remekül illeszkedik a vörös-feketék játékába, a fiatal csatár jól teljesített a felívelések megszelídítésében, az összjátékban, de a büntetők magabiztos értékesítésében is. Lanzafame ezzel szemben néha egyszemélyes hadseregként, azaz a többiek érdemi segítsége nélkül is képes veszélyt jelenteni az ellenfelek kapujára. Az Újpest ellen legutóbb például ő harcolta ki a szabadrúgást, amelyet egy perccel később gólra váltott.

Említést érdemel természetesen a fiatal Koszta Márk és Gazdag Dániel teljesítménye is. Gazdag kapcsán korábban már kiemeltük, hogy több büntetőt is kiharcolt a szezonban, agilitása, váratlan cselei azóta is segítik a kispestieket, nagy szerepe van abban, hogy a Honvéd rendkívül sok szabadrúgást végezhet el az ellenfelek kapujának közelében.

Koszta Márk játéka az elmúlt néhány fordulóban mintha kissé visszaesett volna, de így is a bajnokság egyik legjobban teljesítő fiatalja, könnyen lehet, hogy akkor is helye lenne a csapatban, ha nem járnának komoly pénzek az MLSZ-től a pályán töltött perceiért cserébe.

Ha tetszett az elemzésünk, szívesen olvasnál hasonlókat, akkor kövess minket Facebookon!

Források:

A bajnokság összes mérkőzését a köztévé médiatárán keresztül láttuk (mediaklikk.hu).

A csapatlogók az MLSZ honlapjáról származnak (mlsz.hu).

Az esetleges Instat adatok az MLSZ által fizetett, ingyenesen elérhető instat adatbázisból származnak (instatfootball.tv/hungary/).

Ha először jársz oldalunkon, akkor kifejezetten ajánljuk a „Módszertan” fejléc bejegyzését, amelyből gyorsan megértheted, hogy mi a célunk cikkeinkkel, illetve mit értünk az olyan kifejezések alatt, mint „támadáspontok”, illetve „kulcsmomentumok”.

Mérkőzés

Haladás vs. Ferencváros        Eredmény: 2:0

Soproni Városi Stadion,         2016. 10. 15.   18:00 

Mérkőzés összefoglalója: https://www.youtube.com/watch?v=jb_OxfvTnro (Magyar Labdarúgó Szövetség videója)

Rövid összefoglalás

A rendkívül motivált, magabiztos Haladás megérdemelten nyert a kulcsjátékosainak egy része nélkül helyenként felismerhetetlen Ferencváros ellen. Alább részletesebben foglalkozunk azzal, hogy mi jött be és mi nem, az általunk a meccs felvezetőjében kifejtett várakozásokból, de annyit azért előrebocsájtunk, hogy nem azt a Haladást és nem azt a Ferencváros vártuk, amelyiket a mérkőzés első 35 percében a pályán láttuk.

A szombathelyiek a mérkőzés első harmadában tőlük korábban ritkán látott kreativitást villogtatva sorozatosan dolgozták ki a veszélyesebbnél veszélyesebb helyzeteket, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy az első félórában 3 kapufáig jutottak. Ezzel szemben a Fradi ugyanebben az időszakban ijedt kiscsapatnak tűnt, sorra ívelgették el céltalanul a labdákat, a passzjátékuk fantáziátlan, bizonytalan, ezáltal teljesen esetleges volt.

A mérkőzés képe kétszer is nagyot változott, így lényegében 3 szakaszra is bonthatnánk a meccset: a Haladás dominancia jegyében telt első félórát, egy Fradi által uralt közel 30 perc követette, majd az utolsó 25 percben már sokkal alacsonyabb tempójú, kiállításokkal és sérülésekkel lassított időszakot láthattunk, amely kevés igazi helyzetet hozott. Mindez jól látható az alábbi ábrán, amin a könnyebb megkülönböztethetőség érdekében a Haladás helyzeteit pirossal jelöltük:

Az ábrán az is jól látszik, hogy a Haladás nem akkor szerezte meg a vezetést, amikor a legtöbbet tett érte (első 30 perc), hanem jóval később, egy olyan időszakban, amikor a Ferencváros sokkal több és veszélyesebb helyzetet dolgozott ki. A szombathelyiek megérdemelten szerezhettek volna vezetést az első félórában, gyakorlatilag sokkolták a Fradit a remek beadásaikkal, lövésekkel. A gól elmaradt, a Fradi pedig az időszak végén egy remek egyéni megmozdulás (Djuricin) után büntetőhöz jutott, amit a sértett kihagyott, de innentől kezdve döntően változott a mérkőzés képe, a következő közel fél órában a fővárosiak voltak azok, akik előtt több óriási lehetőség is adódott.

A Haladás ugyanúgy a „semmiből szerzett gólt”, ahogy a Fradi a semmiből jutott tizenegyeshez korábban, ezek után pedig azt az előnyével remekül gazdálkodó szombathelyi csapatot láttuk, amelyiket az előző szezonban szinte egyszer sem. Korábban már részletesen írtunk arról, hogy mennyit fejlődött a Hali az előny birtokában mutatott játék tekintetében, ez a fejlődés pedig nem először eredményezett több gólos különbséget számukra a szezonban. A szombathelyi csapat 7 meccsen játszhatott előnyben eddig a bajnokságban, ebből 6-ot megnyert, 4-szer növelni is tudta az előnyét.

Kulcsjátékosok

A fenti ábrán az látszik, hogy egyértelműen Gaál Bálintot és David Williamst láttuk a Haladás legkreatívabb játékosainak a meccsen, Williams ráadásul úgy lett a második a listánkon, hogy egy félidőnyi időt sem töltött a pályán. A légiós kapcsán többször kiemeltük már, hogy remek formában van, szerencsétlenségére ezúttal is csak kapufáig jutott, emellett többször is kiválóan került helyzetbe. Gaál Bálint valószínűleg élete meccsét játszotta, gólja mellett több közeli szabadrúgást is kiharcolt, az egész meccsen veszélyt jelentett a kapura.

A Ferencvárosnál Marco Djuricin volt a legveszélyesebb a kapura, igaz, ezúttal is ordító helyzetek sorát hagyta ki. A légiós továbbra is remek érzékkel kerül helyzetbe, minden második nagy ferencvárosi lehetőségben szerepet vállalt. Rajta kívül Ramirez és Radó tett hozzá legtöbbet a támadásokhoz, előbbi fáradhatatlanul ívelgette középre a labdákat, utóbbi pedig elsősorban sikeres cseleivel vétette észre magát, illetve azzal a remek lövéssel, ami végül Rózsa Dániel védése nyomán a lécen csattant. Bödének két jelentősebb helyzete volt, a támadások építéséhez ezúttal keveset tudott hozzátenni, ahogy egyébként Lovrencsics és Seungwoo is, akiknek ez sokkal inkább lenne a feladata. Lovrencsics egyelőre messze a tőle elvárható szint alatt teljesít, nem játszik rosszul, de a széleken való elfutásaiból gyakran nem csak az ötlet, hanem a sebesség is hiányzik.

A következő meccsek szempontjából lényeges állítások:

• a Haladásra nézve:

1. David Williams hiánya szinte azonnal éreztette a hatását, kényszerű lecserélése után a Haladás támadójátéka jelentősen visszaesett.
2. Nehéz megmagyarázni miért ilyen hektikus a szombathelyiek támadójátéka a szezonban. Az első félórában mutatott játékuk lenyűgöző volt, gyakran a kapujához szegezték a kissé meglepettnek tűnő Ferencvárost, így viszont felmerül a kérdés, hogy miért nem voltak erre képesek korábban a Fradinál jelentősen gyengébbnek tartott Honvéd, Vasas vagy Gyirmót ellen.
3. Mintha két Gaál Bálintja lenne a Halinak. A fiatal támadó kiemelkedőt nyújtott, ahogy a 2. fordulóban a Mezőkövesd ellen is, a többi olyan meccsen viszont, amikor pályára lépett, nem tudott kiegyensúlyozottan sokat hozzátenni a játékhoz.
4. A szombathelyi védelem gyakran ingatagnak tűnt. Sokadik alkalom volt az elmúlt másfél évben, hogy jogosan ítéltek ellenük büntetőt, a Fradi által uralt fél órában pedig nem egyszer a szerencse mentette meg őket a kapott góltól.

• a Fradira nézve:

1. A Ferencváros padja nem elég mély ahhoz, hogy 2-3 kulcsjátékosának (Nagy D., Gera Z.) hiányát zökkenőmentesen elviselje, elsősorban a középpálya közepéről hiányzott látványosan a minőség az első félidőben.
2. Marco Djuricin továbbra is jóval többször kerül helyzetbe, mint Böde Dániel, de mindez mit sem ér, ha a légiós képtelen értékesíteni helyzeteit. Ennek ellenére várhatóan továbbra is stabil tagja lesz a kezdőcsapatnak, hiszen, ha igazán formába lendülne, akkor egyedül a táblázat élére lőhetné a Fradit.
3. A Fradi védekezése egy új és egy régi arcát is megmutatta. Újdonság volt, hogy az első félórában a kapujukhoz szegezték őket, korábban senki nem dolgozott ki ennyi helyzetet 30 perc alatt a fővárosiak ellen. Azon viszont egyáltalán nem lepődtünk meg az eddigi teljesítményük alapján, hogy abban az időszakban kaptak gólt, amikor szinte helyzete sem volt az ellenfélnek. Felvezetőnkben is jeleztük, hogy a kevés helyzetből kapott sok gól a Fradi igazi specialitása a szezonban.
4. Több játékosnak, így például Lovrencsicsnek és Djuricinnek jelentősen fejlődnie kell, ha a Fradi tartósan akar jó teljesítményt nyújtani. A két középcsatár típusú játékos (Böde, Djuricin) kezdetése amúgy is a kreativitásnak árt, amit tetéz, hogy sem Lovrencsics, sem Seungwoo nem tud annyit hozzátenni a támadások épításáhez, ami a posztjukon elvárható lenne.
5. Korábban a felelőtlen tizenegyesek, most a felelőtlen kiállítások. Mintha valami nem lenne rendben a fejekben a Fradinál, ezúttal ugyan legalább nem ütöttek a 16-oson belül kézzel a labdába (ahogy korábban többször), de mindkét kiállítás egy-egy sárga lapja játékon kívüli labdánál született. Előbb Nalepa kísérelte meg hátulról letépni a mezt Halmosiról, majd Dilaver rúgta el tüntetőleg a labdát heves reklamálás közepette.

Mit vártunk mi?

• „A mérkőzés képét döntően meghatározhatja, hogy a Ferencváros él a legtöbbet passzjátékkal a bajnokságban, ráadásul agresszív letámadásával a legtöbb ellenfelét a labdák gyakori előreívelgetésére kényszeríti.”

Ebből a meccs középső félóráját eltekintve meglehetősen keveset láttunk. Meglepő volt számunkra, hogy milyen bizonytalan volt a Fradi passzjátéka a meccs nagyobbik felében.

• „A Ferencváros idegenben mutatott támadójátéka drasztikusan elmarad a hazai pályán produkálttól, ráadásul a Fradi az első 11 fordulóban hajlamos volt akkor is kevés gólt szerezni, ha sok lehetőséget alakított ki.”

Mindkét felvázolt arcát megmutatta a Fradi, egy ideig az ellenfél kapujára szinte teljesen veszélytelenül játszottak, majd sok helyzetük ellenére sem tudtak gólt szerezni.

• „A Haladás igazi erőssége – az előző szezonhoz hasonlóan – az 1-2 gólos meccsek megnyerése, ha a szombati is ilyen lesz, egyáltalán nem lenne meglepő, ha pontot, pontokat szereznének.”

Ehhez keveset tudunk hozzátenni, viszont nem teljesen úgy képzeltük el a Haladás győzelmét, hogy időnként lefocizzák a pályáról a bajnokot.

• „A Haladástól alapvetően passzivitást, kontrákat és sok előreívelt labdát várunk, mivel az eddig mutatott passzjátékuk nem tűnik elég jónak ahhoz, hogy azzal élve rendszeresen átjussanak az ellenfél térfelére a Fradi letámadása mellett.”

Ebben viszont meglehetősen nagyot tévedtünk, a Haladás passzjátéka sokszor bőven elég jó volt ahhoz, hogy eljussanak vele ellenfelük kapujáig. A fenti várakozásunk csak a középső félórára volt igaz, ekkor tényleg csak ritkán sikerült támadást építenie a Halinak.

• „A Haladás szimpatizánsai leginkább abban bízhatnak, hogy a Fradi az idegenben mutatott formáját mutatja támadásban, miközben egy rögzített szituáció, esetleg kontra után szombathelyi gól születik.”

Mint utóbb kiderült, a szombathelyi szurkolók bőven bízhattak csapatuk passzjátékában is, ennek ellenére igazunk lett abban, hogy a rögzített szituációk a szombathelyiek igazi fegyverei, hiszen az első gólt szögletből, a másodikat szabadrúgásból szerezték.

Források:

A bajnokság összes mérkőzését a köztévé médiatárán keresztül láttuk (mediaklikk.hu).

A csapatlogók az MLSZ honlapjáról származnak (mlsz.hu).

Az esetleges Instat adatok az MLSZ által fizetett, ingyenesen elérhető instat adatbázisból származnak (instatfootball.tv/hungary/).

Ha először jársz oldalunkon, akkor kifejezetten ajánljuk a „Módszertan” fejléc bejegyzését, amelyből gyorsan megértheted, hogy mi a célunk cikkeinkkel, illetve mit értünk az olyan kifejezések alatt, mint „támadáspontok”, illetve „kulcsmomentumok”.

Mérkőzés

Honvéd vs. Újpest

Bozsik Stadion,          2016. 10. 15.   18:00 

Összefoglaló megállapítások

• A bajnokság 3. legjobb támadójátékát és 4. legjobb védekezését produkáló Újpest látogat a 4. legtöbb helyzetet kialakító, és ellenfelei számára 2. legkevesebb lehetőséget engedélyező Honvédhoz.
• A Honvéd mindössze 4 gólt kapott az 5 hazai meccsén, annak ellenére, hogy már vendégül látták a bajnokság két legjobb támadójátékát felmutató csapatot (Fradi, Videoton).
• Az Újpest idegenbeli mutatója 2 győzelem, 2 vereség, 1 döntetlen, az 5 vendégszereplésükön összesen 8 gólt rúgtak és 7 gólt kaptak.
• A Honvéd mindössze egyszer, a Videoton ellen volt hazai pályán hátrányban a kidolgozott helyzetek számát tekintve, mégis mindössze 2-szer tudott nyerni 5 Bozsik Stadionban játszott meccséből.
• A mérkőzés képét döntően meghatározhatja, hogy a 2. legtöbbet passzjátékkal élő csapat (Újpest) találkozik a felíveléseket, kontrákat és az azokból kiharcolt szabadrúgásokat kifejezetten erőltető Honvéddal.
• Ahogy a Honvéd hazai, úgy az Újpesti idegenbeli teljesítménye is meglehetősen hektikus, így rendkívül nehéz megtippelni a mérkőzés végkimenetelét.

Támadójáték hatékonysága

Ahogy a fenti ábrán látszik, két jó támadójátékkal rendelkező csapat találkozik szombaton, fontos felhívni arra a figyelmet, hogy bár a támadójátékok rangsorában a Honvéd közvetlenül az Újpest után következik, valójában azért jelentős a különbség a két csapat első 11 fordulóban mutatott támadójátéka között, majdnem annyi, mint amennyi a Ferencvárosé és az Újpestté között van. A Honvéd a fenti statisztikáink ellenére egyel több gólt lőtt (17), mint az Újpest (16). Ennek okát elsősorban abban látjuk, hogy – ahogy már többször rámutattunk – a lila-fehérek nem rendelkeznek klasszikus, jó formában lévő befejező csatárral, ami különösen sújtja őket, hiszen egy olyan sok beadással operáló játékot játszanak, melyen sokat lendítene egy Böde, Feczesin vagy Torghelle szerű center. Nem véletlen tudott tavaly Diagne 14 meccsen 11 gólt szerezni újpesti színekben.

Védelmek hatékonysága

Az ellenük kialakított helyzetek számát tekintve (azaz a védekezés szempontjából) jóval kisebb a különbség a két csapat között, ráadásul ebben a Honvéd az, amelyiket jobbnak láttuk az első 11 fordulóban. Mindezekkel párhuzamban áll, hogy a Honvéd a második legkevesebb gólt kapta a szezonban (10), míg az Újpest 15 kapott gólja leginkább átlagosnak mondható. A 15-ből 7 gólt egyébként a két utóbbi meccsükön, a Videoton, illetve a Ferencváros ellen kapták.

Csapatok fordulónként mutatott teljesítménye

A Honvéd otthon mindössze egyszer, a Videoton ellen volt hátrányban a kidolgozott helyzetek tekintetében, ezt a meccset el is vesztette. Ennél talán sokkal fájóbb azonban a kispesti szurkolók számára a Gyirmót elleni izzadtságszagú döntetlen, illetve a Fradi elleni vereség, amikor a zöld-fehéreknek a góljukon kívül helyzetük sem volt, mégis 3 ponttal távoztak a Bozsik Stadionból. Hiába az MTK 5 gólos lemészárlása, illetve a Paks felett aratott – utólag magabiztosnak tűnő – 3-1-es győzelem, a Honvéd hazai pályán mutatott teljesítménye idén annak ellenére is felemás, hogy csupán a két legjobb támadóteljesítményű csapattól (Ferencváros, Videoton) kaptak ki.

Csak hatodik a bajnoki tabellán az az Újpest, amelyet mi a 3. legjobban támadó és 4. legjobban védekező csapatnak tartunk. A problémáik egy részéről (csatárhiány) már írtunk, emellett azonban a fenti ábra alapján arra is fel szeretnénk hívni a figyelmet, hogy mintha a bajnokság szimpatikus veszteseivé kezdenének válni a lila-fehérek, amit szerintünk részben alátámasztanak a következő állítások:

• A 11 meccsükön egyszer sem voltak érdemi hátrányban a kidolgozott helyzetek számát tekintve, mégis mindössze 4 győzelemre, 3 döntetlenre és 4 vereségre futotta erejükből.
• A meglehetősen jól védekező Videoton és Ferencváros ellen is 3-3 rúgott gólig jutottak, mégis mindössze 1 pontot szereztek a két meccsen.
• A 6 hazai mérkőzésük mindegyikén jelentősen több helyzetük volt, mint ellenfeleiknek, a 6-ból mégis csak 2 meccsüket tudták megnyerni.

Kulcsjátékosok

Továbbra is Eppel Márton áll a kispestiek legkreatívabb játékosait felsorakoztató ábránkon, ez annak fényében különösen megsüvegelendő teljesítmény, hogy a csatár csupán 541 percet játszott a szezonban. Sérüléssel és betegséggel is bajlódott a támadó, visszatérése kulcsfontosságú lenne a Honvéd támadójátéka szempontjából. A Honvéd elmúlt 4 meccse kapcsán azonban nem őt, hanem Davide Lanzafamét kell kiemeljük. Az olasz támadó nem okozott csalódást a szurkolóknak, 4 meccsen 3 gólt, 1 gólpasszt dobott be a közösbe, és a fenti ábránk 3. helyéig ugrott fel. Ha a kispestiek támadóalakzata, elsősorban Eppel, Lanzafame, Koszta és Gazdag stabilan elérhető lesz Marco Rossi számára, akkor ebben a szezonban reális célkitűzés lehet a nemzetközi kupaindulás a vörös-feketék előtt.

Nem reménykedünk benne, hogy még egyszer annyira telibe találjuk az Újpest támadójátéka kapcsán kiemelendő játékosokat, mint a Ferencváros elleni meccs előtt. Balogh és Diarra is kiemelkedőt nyújtott a Derbin, ez ugyanakkor egyáltalán nem volt meglepetés, hiszen Diarra az egész szezonban, Balogh pedig visszatérése óta folyamatosan rendkívül kreatív játékkal vétette észre magát. Mellettük Bardhi és Andric tesz hozzá általában legtöbbet az újpesti támadásokhoz, Mohl Dávid pedig tőle megszokottnál is nagyobb hatékonysággal ívelgeti középre labdáit (4 gólpassz).

Várakozások

A lenti, támadástípusokat összehasonlító ábránkon jelentős eltérés látszik a két csapat stílusa között. Az Újpest 15 százalékkal gyakrabban alkalmaz passzjátékot, mint a Honvéd, a különbség már csak azért is rendkívül szembetűnő, mert, míg az Újpest a második legtöbbet passzjátékkal élő csapat, addig a Honvéd az előreívelt labdák egyik legnagyobb kedvelője a bajnokságban, ami nem véletlen, hiszen több felívelésekkel kapcsolatos mutatóban is a legeredményesebbek (felívelésből kiharcolt szabadrúgás, szöglet).

A lenti, a támadástípusok szerint kialakított veszélyességet bemutató ábránkon talán még jobban látszik a két csapat stílusa közti különbség, az Újpest sokkal több helyzetet alakít ki felállt védelem ellen passzjátékkal, míg a Honvéd enyhén veszélyesebb felívelésekből, és kétszer veszélyesebb a szabadrúgások utáni szituációkból, amely szabadrúgásokat egyébként jelentős részben felívelésekkel harcolja ki.

A két csapat passzjátékának hatékonysága közti különbséget a lenti táblázat is jól szemlélteti, ahol annál zöldebbek az egyes rubrikák, minél kedvezőbb egy adat a többi csapattal való összehasonlításban. Ahogy az kitűnik, az Újpest a második legtöbb gólt szerezte passzjátékkal, ráadásul a 3. legtöbb helyzetet is dolgozta ki (Elért támadáspont oszlop). Az Újpest kapcsán kiemelendő továbbá, hogy a legtöbbször, 151-szer éltek beadásokkal passzjátékot követően, erre már utaltunk korábban, amikor beadásokra fokozottan építő csapatként mutattuk be őket.

Semmiképpen nem szeretnénk, hogy a kispesti szurkolók elfogultsággal vádoljanak minket, ezért rögtön mutatunk is egy táblázatot (lent), amin a gólszerzésre irányuló szabadrúgások főbb, és számukra igen kedvező adatai szerepelnek. Az, hogy a Honvéd végez el leggyakrabban ilyen szabadrúgásokat, nem azt jelenti, hogy ők harcolják ki a legtöbb pontrúgást, hanem azt, hogy a kiharcolt szabadrúgásokat ők próbálják (a Vasassal holtversenyben) legtöbbször gólszerzésre felhasználni (azaz rúgják azokból egyből kapura a labdát vagy ívelik a kapu elé). Amiatt viszont, hogy holtversenyben a legtöbb gólt szerezték (4) és a legveszélyesebb helyzeteket (Elért támadáspont) is ők alakították ki az ellenfelek kapui előtt szabadrúgások után, mindenképpen dicséretet érdemelnek.

A lenti, a csapatok támadójátékának aktivitási ingadozását bemutató ábránkon szembetűnő, hogy míg az Újpestnek van egy olyan periódusa (51. és 60. perc között), amikor kifejezetten több helyzetet dolgoz ki, mint a mérkőzés többi részében, addig a Honvéd esetében inkább több kicsit veszélyesebb és kicsit passzívabb periódusról beszélhetünk. A lenti ábra alapján komolyabb következtetések levonását azért semmiképp nem ajánlanánk, az viszont egyértelműnek látszik, hogy épp az Újpest legaktívabb időszakával (51-60. perc) egyidejűleg következett el az eddigi 11 meccs alapján az a periódus, amikor a Honvéd a legkevésbé volt veszélyes ellenfelei kapujára. Az Újpest támadójátéka egyébként – ahogy az ábrán is látszik – jóval aktívabb a második félidőben, mint az elsőben.

Őszintén sajnáljuk, hogy a mérkőzés a tévében nem lesz élőben követhető, hiszen – ahogy bemutattuk – a bajnokság 4 legjobb támadójátéka közül 2 is pályán lesz szombat este a Bozsik Stadionban. Az Újpesttől a megszokott, sokpasszos, sok beadásos játékot várjuk, illetve egy enyhe labdabirtoklási fölényt, míg a Honvédtól gyors, direktebb, egy-két kulcspasszon alapuló támadásokat, illetve természetesen életveszélyes pontrúgásokat. Az erőviszonyok kiegyenlítettek, mindkét csapat képes sokgólos meccseket játszani, így nehéz megtippelni a mérkőzés kimenetelét, amit ráadásul döntően befolyásol majd, hogy melyik csapat tud előnyt szerezni, és annak birtokában változtatni mutatott játékán. A Honvéd hajlamos szinte teljesen lemondani az előre játékról az előny birtokában, míg az Újpestet többször is bizonytalannak éreztük a vezetés megszerzése után, mintha őket zavarná meg leginkább, hogy előnybe kerültek.

Források:

A bajnokság összes mérkőzését a köztévé médiatárán keresztül láttuk (mediaklikk.hu).

A csapatlogók az MLSZ honlapjáról származnak (mlsz.hu).

Az esetleges Instat adatok az MLSZ által fizetett, ingyenesen elérhető instat adatbázisból származnak (instatfootball.tv/hungary/).

Ha először jársz oldalunkon, akkor kifejezetten ajánljuk a „Módszertan” fejléc bejegyzését, amelyből gyorsan megértheted, hogy mi a célunk cikkeinkkel, illetve mit értünk az olyan kifejezések alatt, mint „támadáspontok”, illetve „kulcsmomentumok”.

Mérkőzés

Haladás vs. Ferencváros

Soproni Városi Stadion,         2016. 10. 15.   18:00 

Összefoglaló megállapítások

• A bajnokság legjobb támadójátékát és legjobb védekezését produkáló Ferencváros látogat a 7. legtöbb helyzetet kialakító, és 8. legjobb védelmi teljesítményt mutató Haladás otthonába.
• A Haladás 6 hazai meccséből 3-at megnyert, emellett 2 döntetlen és 1 vereség a mérlege, ugyanakkor igazán jó támadójátékkal rendelkező csapattal még nem találkozott hazai pályán.
• A Ferencváros idegenbeli mutatója 2 győzelem, 2 döntetlen, 1 vereség, legutóbbi két vendégszereplésük alkalmával viszont mindössze 1 pontot szereztek.
• A Haladás a 6 hazai meccse közül mindössze 1-szer, a Vasas ellen nem kapott gólt, viszont szerzett gól nélkül is mindössze 1 alkalommal, a Gyirmót ellen maradtak ideiglenes stadionjukban.
• A mérkőzés képét döntően meghatározhatja, hogy a Ferencváros él a legtöbbet passzjátékkal a bajnokságban, ráadásul agresszív letámadásával a legtöbb ellenfelét a labdák gyakori előreívelgetésére kényszeríti.
• A Ferencváros idegenben mutatott támadójátéka drasztikusan elmarad a hazai pályán produkálttól, ráadásul a Fradi az első 11 fordulóban hajlamos volt akkor is kevés gólt szerezni, ha sok lehetőséget alakított ki.
• A Haladás igazi erőssége – az előző szezonhoz hasonlóan – az 1-2 gólos meccsek megnyerése, ha a szombati is ilyen lesz, egyáltalán nem lenne meglepő, ha pontot, pontokat szereznének.

Támadójáték hatékonysága

Ahogy a fenti ábrán látszik, a kialakított helyzetek számát és azok veszélyességét tekintve jelentős az eltérés a két csapat között. A Ferencváros továbbra is a bajnokság legveszélyesebben játszó csapata, a rossz helyzetkihasználásuk az egyetlen ok, amiért csupán a második legtöbb gólt (22) szerezték a Videoton (24) mögött. A Haladás támadójátéka meglehetősen átlagos. Érdemben jobbak ebben a mutatóban, mint a kiesési zónában és környékén táncoló 5 csapat, de jelentősen elmaradnak a szerintünk legveszélyesebben játszó Fradi, Videoton, Újpest triótól.

Védelmek hatékonysága

A csapatok ellen kialakított helyzetek számát tekintve is jelentős a különbség a két alakulat között, a Ferencváros továbbra is a legkevesebb lehetőséget engedélyezi ellenfelei számára, igaz – ahogy ezt már számtalanszor kiemeltük – kevés helyzetből hajlamosak aránylag sok gólt kapni. A Haladás védekezéséről alkotott képünk elsősorban a Videoton, az Újpest és a Gyirmót ellen mutatott teljesítményük miatt romlott, a korábban – az első, Fradi elleni meccstől eltekintve – stabilan működő szombathelyi védelem ezeken a meccseken egyáltalán nem funkcionált meggyőzően.

Csapatok fordulónként mutatott teljesítménye

A fenti ábrán jól látszik, hogy a Haladás az elmúlt 5 meccse közül csupán a Paks ellen volt fölényben a kidolgozott helyzetek számát tekintve, ennek fényében kifejezetten pozitív, hogy 2 győzelmet és 1 döntetlent zsebeltek be ezeken a találkozókon. A Gyirmót elleni vereség több szempontból is aggasztó lehet a Haladás szurkolói számára, egyrészt a kapott gól előtt sem játszottak abszolút fölényben a győriek ellen, másrészt hátrányban sem tudták stabilan nyomás alatt tartani az újonc kapuját, ráadásul több alkalommal is nagy szerencsével vészelték át ellenfelük kontráit.

A Ferencváros kapcsán újra fontosnak tartjuk kiemelni, hogy rendkívüli szakadék tátong a hazai pályán és az idegenben mutatott támadóteljesítményük között, miközben a védekezésük a Groupama Arénában és attól távos is hasonló. Számokban ez úgy fest, hogy míg otthon átlagosan 86 támadáspontot dolgoznak ki meccsenként, addig idegenben ennek felét sem, 41-et. Ez a fenti ábrán is jól látszik, a zöld oszlopaik meglehetősen eltérő magasságúak, aszerint, hogy egy-egy hazai pályán vagy idegenben mutatott teljesítményt jelképeznek. A Fradi a Groupama Arénától távol mindössze a Gyirmót és az MTK ellen volt jelentős fölényben a kialakított helyzetek számát tekintve, de ezeken a meccseken is csupán 1-1 gólt szerzett, ami az Örökrangadón egyetlen pontra sem volt elég.

Kulcsjátékosok

A fenti ábrán látszik, hogy mindössze 3 játékost láttunk kiegyensúlyozottan sokat hozzátenni a Haladás támadójátékához. Halmosi a szombathelyiek kreativitásának fő forrása, a rutinos támadó elsősorban kulcspasszaival és beadásaival generál helyzeteket az ellenfél kapuja előtt, a Gyirmót elleni vereség alkalmával is az ő oldaláról érkezett a legtöbb veszélyes beadás, igaz, ebben Predrag Bosnjaknak is szerepe volt. David Williams az egész szezonban rendkívül jó formában van, a Gyirmót ellen is ő járt a legközelebb a gólhoz, a támadások építéséhez viszont mintha az elmúlt néhány mérkőzésen kevesebbet tudott volna hozzátenni.

Az ábra alapján egyértelmű, hogy a szezon eddigi részében kiket láttunk a legkreatívabbnak a ferencvárosiak közül, ezért inkább azzal foglalkoznánk, hogy ez elmúlt néhány meccsen kik nyújtottak kiemelkedő teljesítményt. Marco Djuricin az Újpest ellen két Fradi gólban is kulcsszerepet vállalt (ennél többen talán csak Balajcza Szabolcs), a légiós továbbra is remek érzékkel kerül helyzetbe, ha ehhez megszerzi a kellő önbizalmat is, akkor hamar 10 szerzett gól fölé emelkedhet. Nagy Dominik továbbra is a ferencvárosi támadójáték egyik fő motorja, annak ellenére is, hogy a fiatal középpályás teljesítménye mintha kicsit romlott volt az első 6-7 fordulóhoz képest. Erőssége a zöld-fehéreknek, hogy a védelmük tagjai is veszélyt jelentenek az ellenfelek kapujára, Ramirez elsősorban szélsebes elfutásaival és beadásaival, míg Dilaver és Leandro gyönyörű góljaikkal segítették a csapatot az elmúlt fordulókban.

Várakozások

A lenti, támadástípusokat összehasonlító ábrán jelentős eltérés látszik a két csapat stílusa között, a Ferencváros 11 százalékkal gyakrabban alkalmaz passzjátékot, ráadásul – ahogy nem sokára megmutatjuk – sokkal eredményesebben is, mint ellenfele.

A lenti, a támadástípusok szerint kialakított veszélyességet bemutató ábránkon már az látszik, hogy a Fradi szinte minden támadásformában veszélyesebben játszik a kapura, mint ellenfele, ami különösen látványos a passzjáték és a szögletek esetében. A Fradi felállt védelem ellen, passzjáték után 9, míg a Haladás 5 gólt szerzett. A szögletek tekintetében árnyalja a két csapat veszélyessége közötti különbséget, hogy a fővárosiak az egész bajnokságban a legtöbbször, 83-szor végezhettek el sarokrúgást, míg a szombathelyiek mindössze 51-szer.

A lenti ábránkon a 11 forduló összesített adatai alapján az látszik, hogy melyik periódusokban a legaktívabb a két csapat támadójátéka. A Ferencváros mérkőzéseinek szinte minden periódusában a kapura jóval veszélyesebben szokott játszani, mint a Haladás, ugyanakkor az 51. és 60. perc között a szombathelyiek a saját átlaguknál sokkal több lehetőséget dolgoznak ki, ebben a periódusban a Fradinál is veszélyesebbek. Felhívnánk még a figyelmet arra, hogy a Ferencváros a 61. és a 70. perc között messze a legaktívabb, a zöld-fehérek egyébként 6 góljukat, összes góljuk bő negyedét ebben a 10 perces időszakban szerezték.

A fentiek alapján egy olyan meccsre számítunk, ahol a Ferencváros birtokolja többet a labdát, és többnyire passzjátékkal próbál ellenfele kapuja elé kerülni. Nagy kérdés, hogy ebben a törekvésükben mennyire lesznek eredményesek, hiszen idegenben gyakran nem csak a helyzetek befejezésével, de azok kialakításával is gondjaik akadtak. A Haladástól alapvetően passzivitást, kontrákat és sok előreívelt labdát várunk, mivel az eddig mutatott passzjátékuk nem tűnik elég jónak ahhoz, hogy azzal élve rendszeresen átjussanak az ellenfél térfelére a Fradi letámadása mellett. Egy korai vendég gól megpecsételheti a szombathelyiek sorsát, hiszen a Gyirmót ellen is komoly problémáik voltak az ellenfél kontráival. Ha nagy területeket kénytelenek nyitni a fővárosiak gyors támadói előtt, a Fradi várhatóan nem áll meg egy gólnál. A Haladás szimpatizánsai leginkább abban bízhatnak, hogy a Fradi az idegenben mutatott formáját mutatja támadásban, miközben egy rögzített szituáció, esetleg kontra után szombathelyi gól születik.

Források:

A bajnokság összes mérkőzését a köztévé médiatárán keresztül láttuk (mediaklikk.hu).

A csapatlogók az MLSZ honlapjáról származnak (mlsz.hu).

Az esetleges Instat adatok az MLSZ által fizetett, ingyenesen elérhető instat adatbázisból származnak (instatfootball.tv/hungary/).

Ha először jársz oldalunkon, akkor kifejezetten ajánljuk a „Módszertan” fejléc bejegyzését, amelyből gyorsan megértheted, hogy mi a célunk cikkeinkkel, illetve mit értünk az olyan kifejezések alatt, mint „támadáspontok”, illetve „kulcsmomentumok”.

Mérkőzés

Diósgyőr vs. Videoton

DVTK Stadion, 2016. 10. 15.           18:00  (M4Sport)

Összefoglaló megállapítások

• A bajnokság 2. legjobb támadójátékát és 5. legjobb védekezését produkáló Videoton látogat a 8. legtöbb helyzetet kialakító, és ellenfelei számára legtöbb lehetőséget engedélyező Diósgyőrhöz.
• A Diósgyőr a legtöbb gólt kapta a bajnokságban, hazai pályán ugyanakkor csak kétszer kaptak 1-nél több gólt.
• A Videoton idegenbeli mutatója 3 győzelem, 1 vereség, 1 döntetlen, legutóbbi két vendégszereplésük alkalmával annak ellenére tudtak nyerni, hogy két rendkívül jó védelmű csapattal (Újpest, Honvéd) találkoztak.
• A Diósgyőr hazai pályán mutatott támadójátéka sem a kialakított helyzetek számát, sem a gólokat tekintve nem túl meggyőző, egynél több gólt mindössze a második fordulóban tudtak szerezni, míg relatíve sok gólhelyzetet csak a Mezőkövesd elleni emberelőnyös „ostrom” alkalmával sikerült kialakítaniuk.
• A mérkőzés képét döntően meghatározhatja, hogy a 3. legtöbbet passzjátékkal élő csapat (Videoton) találkozik a kontrákra és felívelésekre fokozottan támaszkodó Diósgyőrrel.
• Szinte minden a Videoton mellett szól, a vendégek helyzetkihasználása a legfontosabb faktor lesz a mérkőzés kimenetele szempontjából, ugyanakkor a miskolci pálya meglehetősen rossz talaja, illetve a 3 hetes szünet is leginkább a vendégeknek árthat.
• A párosítás "odavágóján", az első fordulóban a miskolciak győzedelmeskedtek, ebből erőt meríthetnek, annak ellenére is, hogy azóta az ő útjuk meredeken lefelé, míg a fehérváriaké felfelé vezetett.

Támadójáték hatékonysága

Ahogy a fenti ábrán látszik, a kialakított helyzetek számát és azok veszélyességét tekintve óriási az eltérés a két csapat között. A Videotont a második legveszélyesebb csapatnak mértük az eddig lejátszott 11 forduló alapján, ráadásul a fehérváriak szerezték a legtöbb gólt (24) eddig a bajnokságban. A miskolciak támadási potenciálját a liga rosszabb harmadába tartozónak látjuk, igaz, a szerintünk a kiesési harcban érintettnek tűnő 5 csapat (Diósgyőr, Mezőkövesd, Paks, MTK, Gyirmót) közül övék a legkevésbé veszélytelen támadójáték.   

Védelmek hatékonysága

Az ellenük kialakított helyzetek számát tekintve is jelentős a különbség a két csapat között, a Diósgyőr ellen alakították ki az ellenfelek a legtöbb lehetőséget az eddig eltelt 11 fordulóban, nem véletlenül kapták a legtöbb gólt is (23). A Videoton védelmi teljesítménye nem olyan meggyőző, mint a támadópotenciáljuk, ennek ellenére a liga jobbik harmadába sorolhatóak ebben a tekintetben is.

Csapatok fordulónként mutatott teljesítménye

A Diósgyőr mindössze egyszer, a Mezőkövesd ellen volt veszélyesebb a kapura, mint ellenfelei, különösen aggasztó lehet a hazai csapat számára, hogy az első 11 fordulóból 8 alkalommal is sokkal több helyzetet dolgoztak ki az ellenfeleik, mint ők. Mindenképpen fontos megemlíteni, hogy az első fordulóban, a Videoton elleni idegenbeli meccsen annak ellenére tudtak nyerni a miskolciak, hogy a Vidi lehetőségek sorát dolgozta ki.

Rendkívül meggyőző a Videoton fordulónkénti teljesítményének fenti ábrája, a fehérváriak a mérkőzéseik többségén jelentős fölényben voltak ellenfeleikkel szemben a kialakított helyzetek tekintetében, várhatóan a Diósgyőr ellen sem lesz ez másként.

Kulcsjátékosok

A fenti ábra alapján egyértelmű, hogy kiket láttunk eddig a legkreatívabbnak a miskolciak játékosai közül, beszédes, hogy ez alapján mindössze 4 olyan játékos van, aki érdemben tudta segíteni a Diósgyőr támadásait az első 11 fordulóban. Ezt a tényt némiképp árnyalja, hogy Novothny Soma kevés játszott perce ellenére máris a középmezőnyhöz zárkózott. Nehéz megtippelni, hogy kik lehetnének a Videoton elleni meccs kulcsemberei, hiszen a miskolciak kezdőcsapata gyakran drasztikusan változik mérkőzésről-mérkőzésre, mi mindenesetre a legutóbbi néhány fordulóban mutatott teljesítmény alapján Makrai Gábort, illetve Novothny Somát emelnénk ki.

Az Videoton kulcsjátékosainak fenti ábrája alapján – ahogy a Vidi meccsek előtt szinte mindig – ezúttal is Danko Lazovicot emelnénk ki először, a rutinos támadó a fehérvári támadójáték „agya”, góljainál is hasznosabbak azok a kulcspasszai, amelyekből elsősorban Géresi Krisztián és Feczesin Róbert profitál időről időre. Géresi egyébként a jó formában lévő csatárok túlkínálata miatt szélső pozícióba került a legutóbbi fordulókban, külön pozitívum, hogy ennek ellenére őrizte meg az ellenfél kapujára jelentett veszélyességét. Feczesint egyébként már csak azért is érdemes említeni, mert holtversenyben vezeti az NB 1 góllövőlistáját, a sok beadással operáló fehérvári támadójátékhoz remekül illeszkedik jó fejelési képességével.

Felhívnánk a figyelmet a két új magyar szerzemény, Bódi és Barczi meglehetősen csalódást keltő helyére a kulcspont ábránkon. A nyáron feltehetően nagy reményekkel érkező duóból Bódi a padra, Barczi a Vidi II-be szorult, jelenleg úgy tűnik, hogy nem is kapnak majd sokkal több lehetőséget a későbbiekben.

Várakozások

A lenti, támadástípusokat összehasonlító ábránkon jelentős eltérés látszik a két csapat stílusa között, a Videoton közel 10 százalékkal gyakrabban alkalmaz passzjátékot, ráadásul – ahogy nem sokára megmutatjuk – sokkal eredményesebben, mint ellenfele.

A lenti, a támadástípusok szerint kialakított veszélyességet bemutató ábránkon az látszik, hogy a fehérváriak kétszer több lehetőséget alakítanak ki passzjátékot követően. A szögletek utáni veszélyesség tekintetében látszik még jelentős különbség, ami kapcsán nem mehetünk el amellett, hogy a Videoton az egész bajnokságban legtöbbször, összesen 7-szer volt eredményes sarokrúgást követően. A szögletekből mutatott fölény egyébként a fehérváriak rendkívüli hatékonyságán túl, abból is ered, hogy 27-szer több (82) sarokrúgást végezhettek el a 11 forduló alatt, mint a Diósgyőr (55).

A lenti táblázatban a csapatok passzjátékának első 11 fordulóban mutatott főbb adatai látszanak, ami alapján még szembetűnőbb a különbség a két csapat passzjátékának minősége között. Míg a Videoton a legtöbb gólt szerezte (12) és a 2. legtöbb helyzetet alakította ki (Elért támadáspont oszlop) passzjáték után, addig a Diósgyőr összesen 4 gólt szerzett ezzel a támadásfajtával, és az így kialakított helyzetek tekintetében (Elért támadáspont oszlop) a negyedik legrosszabb.

A fentiek alapján egy olyan meccsre számítunk, ahol a Videoton birtokolja többet a labdát, jobbára passzjátékkal veszélyeztetve ellenfele kapuját. Várhatóan a vendégek jelentősen több helyzetet alakítanak majd ki, a Diósgyőr pedig csupán szórványosan tud eljutni ellenfele kapujáig. A Vidi mellett szól, hogy a két csapat legutóbbi találkozója óta támadásban sokat fejlődött, ami jelentős részben annak köszönhető, hogy Henning Berg kezdi megtalálni a stabilan jó teljesítményt nyújtani képes játékosokat. A Diósgyőr esélyeit növeli, hogy a bajnokság egyik legrosszabb talajú pályáján kerül megrendezésre a mérkőzés, ami a 3 hetes bajnoki szünettel együtt elsősorban a Videoton támadójátékára nyomhatja rá a bélyegét, hiszen a miskolciaknak sem jó sorozata, sem olajozottan működő passzjátéka nem volt a háromhetes szünet előtt.

Források:

A bajnokság összes mérkőzését a köztévé médiatárán keresztül láttuk (mediaklikk.hu).

A csapatlogók az MLSZ honlapjáról származnak (mlsz.hu).

Az esetleges Instat adatok az MLSZ által fizetett, ingyenesen elérhető instat adatbázisból származnak (instatfootball.tv/hungary/).

Ha először jársz oldalunkon, akkor kifejezetten ajánljuk a „Módszertan” fejléc bejegyzését, amelyből gyorsan megértheted, hogy mi a célunk cikkeinkkel, illetve mit értünk az olyan kifejezések alatt, mint „támadáspontok”, illetve „kulcsmomentumok”.

Mérkőzés

Ferencváros vs. Újpest

Groupama Aréna, 2016. 09. 24.        20:30  (M4Sport)

Összefoglaló megállapítások

• A bajnokság 3. legjobb támadójátékát és 3. legjobb védekezését produkáló Újpest látogat a legtöbb helyzetet kialakító, és ellenfelei számára legkevesebb lehetőséget engedélyező Ferencvároshoz.
• A Ferencváros védekezése kapcsán továbbra is ki kell kiemelnünk, hogy a zöld-fehérek a szezonban a kevés ellenük kialakított helyzet ellenére kapnak arányában sok gólt.
• Az Újpest 4 idegenbeli meccsből 2 győzelem, 2 vereség a mutatója, általunk mért teljesítményük ennél azért jobb, 3-szor enyhe fölényben, egyszer „egálban” voltak idegenben a kialakított helyzetek számát tekintve.
• A Fradi hazai pályán mutatott támadójátéka a kialakított helyzetek számát tekintve végig meggyőző volt a szezonban, más kérdés, hogy a helyzetkihasználásuk otthon is meglehetősen hektikus.
• Az Újpest legégetőbb problémája a jó formában lévő csatárok teljes hiánya, ezt tartjuk a rossz újpesti helyzetkihasználás fő okának is.
• A Ferencváros helyzetkihasználásán – mint otthon mindig – ezúttal is rendkívül sok múlhat, ebből a szempontból nem jó hír a zöld-fehérek számára, hogy legeredményesebb támadójuk, Böde Dániel valószínűleg nem léphet pályára.
• Két nem túl jó formában lévő csapat találkozik szombat este, a Ferencváros legutóbbi 5 meccsén 2 győzelem, 2 döntetlen, 1 vereség a mérlege, az Újpest esetében ez 1 győzelem, 2 döntetlen, 2 vereség.
• A mérkőzés képét döntően meghatározhatja, hogy a legtöbbet és a 3. legtöbbet passzjátékkal élő csapat találkozik egymással, illetve, hogy a Ferencváros otthon jelentősen többet birtokolja a labdát, mint ellenfelei.

Támadójáték hatékonysága

Ahogy a fenti ábrán látszik, a kialakított helyzetek számát tekintve két dobogós csapat találkozik a szombat esti rangadón. A Ferencváros az első forduló óta a legveszélyesebben játszó csapat, a Videoton és az Újpest pedig a szezon során folyamatosan fejlődve zárkózott fel a zöld-fehérek mögé a 2. és 3. helyre. A Fradira és az Újpestre is igaz, hogy jóval kevesebb gólt szereznek, mint amennyit a kidolgozott helyzeteik száma indokolna. Az Újpest esetén ennek szerintünk egyértelmű oka, hogy nem rendelkeznek jó formában lévő befejező csatárral, aki stabilan gólra váltaná a kidolgozott helyzeteket.

Védelmek hatékonysága

Az ellenük kialakított helyzetek számát tekintve is két dobogós csapatról beszélhetünk. Az újpesti védelem még a fenti ábrán látottnál is jobb teljesítményre lehetne képes, ha Heris és Kálnoki folyamatosan egészséges lenne, a Fradinál pedig – ahogy eddig minden meccsük előtt – ezúttal is ki kell emeljük, hogy a kevés ellenük kialakított helyzet ellenére kapnak arányában sok gólt.

Csapatok fordulónként mutatott teljesítménye

Szintén visszatérő elem a Ferencváros meccseihez írt felvezetőinkben, hogy kiemeljük, a Fradi támadógépezete sokkal jobban működik otthon, mint idegenben. A fenti ábrán jól látszik ez a hullámzás (zöld oszlopok) a hazai, illetve a vendégszereplések alkalmával kialakított helyzetek között. A zöld-fehérek várhatóan ezúttal is jelentős fölényben lesznek a kialakított helyzetek számát tekintve, de ebből csak óvatosan vonhatunk le következtetéseket, hiszen a Vasas és a Mezőkövesd ellen is abszolút fölényben voltak ebben a tekintetben, mégsem sikerült nyerniük. A hazaiak helyzetkihasználása tehát várhatóan ezúttal is az egyik legfontosabb tényező lesz, ebből a szempontból tehát különösen fájó lehet számukra, hogy Böde Dániel, eddigi legeredményesebb játékosuk nem léphet pályára.

A fenti ábra alapján most elsősorban a lila-fehérek idegenbeli teljesítményére koncentrálnánk. Az eddigi 4 meccsükből 3-szor enyhe fölényben, egyszer nagyjából egálban voltak a kialakított helyzetek számát tekintve, ehhez képest 2 győzelem mellett 2 vereség a mérlegük. Az Újpest fenti, fordulónkénti teljesítményábrájából azért nehéz egyértelmű következtetéseket levonni, mert a meccsenként kialakított helyzeteik száma nem mozog szorosan együtt a szerzett góljaik számával, aminek oka – a korábban már kiemelt – rossz helyzetkihasználásuk. Többször is láttuk már a lila-fehéreket ellenfelüknél jelentősen több helyzetet kialakítani egy meccsen, mégsem bezsebelni a három pontot, ilyen volt a Diósgyőr, az MTK és a Haladás elleni mérkőzésük is.

Kulcsjátékosok

A fenti ábra alapján egyértelmű, hogy kiket láttunk eddig a legkreatívabbnak a zöld-fehérek játékosai közül, most inkább azzal foglalkoznánk, hogy az elmúlt néhány meccsen kiket tartottunk a legjobbnak támadásban. Nagy Dominik a Videoton ellen jóval kevésbé volt meggyőző, mint az előző 8 fordulóban, de a fehérváriak rendkívül minőségi védelmi alakzata ellen nem is volt könnyű dolga a fiatal középpályásnak, aki ennek ellenére az Újpest elleni meccs egyik kulcsjátékosa lehet, hiszen hazai pályán végig jól teljesített a szezonban. Florian Trinks remek formában kezdte a szezont, az elmúlt 3-4 fordulóban viszont jelentősen visszaesett a teljesítménye.

Marco Djuricin megkerülhetetlen a Fradi támadójátéka szempontjából, a légiós valószínűleg rossz helyzetkihasználása miatt továbbra sem lopta be magát a szurkolók szívébe, ennek ellenére kiemelkedően gyakran kerül helyzetbe, és 4 góljával azért mégiscsak a Fradi 2. a bajnokság – holtversenyben – 3. legjobb gólszerzője. Nem árt odafigyelni rá, hiszen, ha elkezdi átlagos arányban értékesíteni a gólhelyzeteit, gyorsan a góllövőlista élére kerülhet.

Ramirez visszatér, Lovrencsics pedig újra egy sorral előrébb játszhat, mindkét tényező érdemben javíthatja a ferencvárosi szélsőjátékot a Videoton elleni meccshez képest. Egy mondat erejéig érdemes kitérni még Ryu Seungwoo-ra, a koreai légióst könnyen lehet, hogy góltól fosztotta meg a rosszul helyezkedő Djuricin a Vidi ellen, eddigi pályára lépései alkalmával mindig gyorsaságot és kreativitást hozott a zöld-fehérek játékába.

Az Újpest kulcsjátékosainak fenti ábrájáról szinte lelóg Souleymane Diarra, az elmúlt két meccs alapján mégsem őt, hanem Balogh Balázst említenénk elsősorban. A fiatal támadó rendkívül jó formában tért vissza sérüléséből, egyből az újpesti támadójáték egyik motorja lett, feltehetően ezúttal is biztos helye lesz a kezdőcsapatban. Diarrát sérülés miatt kellet lecserélni a hétközi meccsen, szereplése rendkívül fontos lehet a lila-fehérek támadójátéka szempontjából, de ez a fenti ábra alapján is egyértelmű.

Viktor Angelov-ra hívnánk még fel a figyelmet, a légiós sérülése után újra a kezdőcsapatban találta magát, ami nem véletlen, hiszen Lázok János és Nemanja Andric sem szállította a gólokat eddig a szezonban. Nebojsa Vignjevics feltehetően sok mindent megadna egy gólerős csatárért, kérdés, hogy Angelov képes lesz-e azzá válni.

Várakozások

A lenti, összehasonlító támadástípus ábránkon látszik némi eltérés a két csapat játéka között, hiszen a Fradi 9 százalékponttal gyakrabban alkalmaz passzjátékot, ennek ellenére hangsúlyozzuk, hogy két alapvetően passzjátékkal operáló, gyakran az ellenfél térfelén letámadó, hasonló stílusú csapatról van szó.

Ezt az állításunkat bizonyítja a lenti, támadástípusok szerint kialakított helyzetek számát és veszélyességét egyesítő ábránk, amin az látszik, hogy a két csapat nagyjából hasonló arányban veszélyezteti a kaput az egyes támadástípusokat tekintve, a Ferencváros azonban szinte minden kategóriában enyhén jobban teljesít, mint ellenfele. Az Újpest több eredményt ér el felívelések után, mint a Fradi, ez azonban jelentős részben annak tudható be, hogy egy kicsit többször is kísérleteznek magasan előrerúgott labdákkal a lila-fehérek. A lenti ábra ettől eltekintve szerintünk jól visszaadja a két csapat stílusa közötti hasonlóságot, illetve a hatékonyságbeli enyhe különbséget.

A hasonlóság egyébként a lenti, a csapatok passzjátékát összehasonlító táblázat adataiból is szembetűnő. Jól látszik, hogy a Ferencváros mellett a Videoton és az Újpest játszik a legkarakteresebben passzjátékra alapozva, ami a góljaik számában, illetve a kialakított helyzetek tekintetében (Elért támadáspont) is szembetűnő. Kiemelnénk még, hogy az Újpest még a Fradinál is többször próbálkozik beadásokkal passzjáték után, ennek tudatában különösen fájó lehet a lila-fehéreknek, hogy nem rendelkeznek egy olyan klasszikus center típusú csatárra, amilyen a zöld-fehéreknél Böde, a Videotonnál pedig Feczesin.

[A táblázatban nem szerepelnek az MTK-Diósgyőr, a Gyirmót-Vasas, illetve a Mezőkövesd-Paks mérkőzések adatai]

A fentieket alapján tehát egy passzjáték orientált mérkőzésre számíthatunk, amelyen várhatóan a Ferencváros játszik fölényben a helyzetek számát tekintve. A Fradi kapcsán mindig kiemeljük, hogy rendkívül veszélyesek kontrákból, amire azonban kevés lehetőségük nyílik. Ez döntő tényező lehet abban az esetben, ha a zöld-fehérek viszonylag korán előnybe kerülnek.

Az Újpest várhatóan ritkábban jut el ellenfele kapujáig, mint azt megszokhattuk, ettől függetlenül hasonló stílust, azaz sok passzt és beadást várunk a vendégektől. Mindkét csapat rossz helyzetkihasználást produkált eddig a bajnokságban, az ebben való javulásra elsősorban a Fradinak lesz lehetősége szombat este, ennek ellenére egyáltalán nem írnánk le az adataink szerint 3. legjobb védelemmel és 3. legjobb támadójátékkal bíró újpestieket.

Források:

A bajnokság összes mérkőzését a köztévé médiatárán keresztül láttuk (mediaklikk.hu).

A csapatlogók az MLSZ honlapjáról származnak (mlsz.hu).

Az esetleges Instat adatok az MLSZ által fizetett, ingyenesen elérhető instat adatbázisból származnak (instatfootball.tv/hungary/).

Ha először jársz oldalunkon, akkor kifejezetten ajánljuk a „Módszertan” fejléc bejegyzését, amelyből gyorsan megértheted, hogy mi a célunk cikkeinkkel, illetve mit értünk az olyan kifejezések alatt, mint „támadáspontok”, illetve „kulcsmomentumok”.

Mérkőzés

Videoton vs. Ferencváros

Pancho Aréna, 2016. 09. 21.  20:00  (M4Sport)

Összefoglaló megállapítások

• Statisztikáink szerint bajnokság legjobb támadójátékát és legjobb védekezését produkáló Ferencváros látogat a 2. legtöbb helyzetet kialakító, és 5. leghatékonyabb védelmű Videotonhoz.
• A Ferencváros védekezési teljesítményben mért előnyét lerontja, hogy a zöld-fehérek a szezonban a kevés ellenük kialakított helyzet ellenére kapnak arányában sok gólt.
• A Videoton minden hazai mérkőzésén fölényben volt a kialakított helyzetek számát tekintve, de kétszer is vereséget szenvedett.
• A Ferencváros rendkívül sok helyzetet dolgoz ki hazai pályán, idegenben viszont – mintha egy másik csapatot látnánk – csupán annak harmadát. A Fradi 4 idegenbeli meccsén mindössze 3 gólt rúgott, míg az 5 hazain 15-öt.
• A Videoton a legutóbbi 5 meccséből 4-et megnyert, ráadásul ezeken 15 gólt rúgott és 5-öt kapott.
• A Ferencváros legutóbbi 5 meccse sokkal kevésbé meggyőző formát mutat, 2 győzelem mellett, 2 vereség és 1 döntetlen a mérlegük.
• A bajnokság két leggyakrabban passzjátékkal élő, és passzjáték után a legtöbb helyzetet kialakító csapata találkozik.
• A Fradi annak ellenére szerezte a legtöbb gólt kontrajáték után a bajnokságban, hogy a legkevesebbszer próbálkozhatott vele.
• A két csapat végezhette el a legtöbb szögletet a szezonban (73-73), a Videoton sarokrúgások után már 6 alkalommal is eredményes volt.

Támadójáték hatékonysága

A legjobb támadójáték találkozik a második legjobbal szerda este, már csak ezért is rendkívüli mérkőzésre van kilátás. A két csapat ráadásul egyértelműen kiemelkedik a mezőnyből a kidolgozott helyzetek számát tekintve, nem véletlenül jósoltuk a 9. forduló előtti erősorrendünkben, hogy még néhány forduló elteltével, az ő nevükkel kezdődik majd a tabella. Itt még azonban nem tartunk, a Videoton rossz szezonkezdeten, a Ferencváros pedig több, a szurkolói szempontjából csalódást keltő mérkőzésen van túl. A két csapat támadójátékával a továbbiakban még részletesen foglalkozunk.

Védelmek hatékonysága

A fenti, védekezésben mutatott teljesítményt, azaz ellenfeleknek engedélyezett helyzetek számát mutató ábránkon már jelentősebb különbség látszik a két csapat között, de ezúttal is ki kell emeljük, hogy a Ferencváros a kevés ellene kialakított helyzetből arányában nagyon sok gólt kap. Érdekes jellegzetessége ez a zöld-fehéreknek, ami a rossz helyzetkihasználásuk mellett a fő indoka, hogy idén csak időszakosan emlékeztetnek az előző bajnokságot fölényesen nyerő Fradira. A Videoton védekezését is sokáig dobogósra mértük, az Újpest elleni gólparádé azonban néhány hellyel visszább tolta a fehérváriak védekezésének átlagos teljesítményét.

Csapatok fordulónként mutatott teljesítménye

A Videoton fenti ábrája kapcsán elsősorban arra hívnánk fel a figyelmet, hogy minden hazai meccsükön jelentős fölényben voltak a kidolgozott helyzetek tekintetében, amit némiképp árnyal, hogy a Diósgyőr és a Vasas is 3-3 ponttal távozott a Pancho Arénából. A fehérváriak legutóbbi három hazai meccse kapcsán szinte csak pozitívumot tudunk említeni, összesen 10 gólt szereztek ezeken a találkozókon, miközben csak egyet kaptak, így teljesen megérdemelten zsebelték be a győzelmeket. A fenti ábrán egyébként az is remekül látszik, hogy a Mezőkövesd, a Debrecen és a Haladás ellen is jelentős fölényben voltak a kidolgozott helyzetek tekintetében.

A fenti a legaggasztóbb ábránk, amit a Ferencváros szezonbeli teljesítményével kapcsolatban mutatni tudunk a Videoton elleni vendégjáték előtt, hiszen szembeötlő rajta, hogy mekkora különbség tátong a zöld-fehérek hazai pályán és idegenben mutatott támadóteljesítménye között. Míg a védekezésben nincs jelentős eltérés (piros oszlopok), addig a kidolgozott helyzetek számát tekintve idegenben egyedül a Gyirmót ellen tudtak jelentős fölényben lenni, ráadásul az a produkció is csak egyetlen gólra volt elég. A Fradi otthon átlagosan 92 támadáspontnyi helyzetet dolgoz ki, míg idegenben ennek csak bő harmadát, 33-at. Védekezésben nincs érdemi különbség, otthon 29, idegenben 28 az ellenfeleik által elért átlagos támadáspontotok száma.

Kulcsjátékosok

A fenti ábra alapján elsősorban természetesen Danko Lazovicot érdemes kiemelni, aki az Újpest ellen gólt lőtt, majd két gólpasszt adott szűk 60 perc alatt. A rutinos támadót többször dicsértük már a szezonban, de ahhoz, hogy visszavont támadóként ilyen jól tudjon játszani, nagy segítség számára, hogy Géresi Krisztián és Feczesin Róbert is remek formában vannak. A Videoton két szélsővédője, Nego és Stopira – amellett, hogy védekező feladatukat is jól oldják meg – rendszeresen fellépnek a támadások segítéshez, ami kulcsfontosságú a fehérváriak kiemelkedően sok beadással operáló passzjátéka szempontjából. Mivel Suljic és Kovács keveset játszott az elmúlt néhány fordulóban, ezért még Oliveirát említenénk, akinek gyorsasága talán valamelyest kopott az elmúlt években, a kulcspasszok tekintetében azonban mintha csak javult volna a támadó, az Újpest ellen is remek labdákat osztogatott a társaknak. Óriási variációs lehetőség áll rendelkezésre Henning Berg számára, kíváncsian várjuk, hogy ezúttal kik mellett teszi le a voksát.

Továbbra is Nagy Dominiket tartjuk a legkreatívabb zöld-fehér játékosnak a szezonban, a fiatal támadó fáradhatatlanul kéri el a labdákat a támadások építésénél, és rendre nem is a könnyű megoldásokat választja, hanem cselekkel, sprintekkel igyekszik zavart kelteni az ellenfél védelmében. Florian Trinks a második ábránkon, de a német játékos teljesítménye az első 4-5 fordulóhoz képest jelentősen visszaesett. Cristian Ramirez eltiltás miatt fog hiányozni a Videoton ellen, ami érdemben árthat a ferencvárosi szélsőjátéknak, amire egyébként Lovrencsics Gergő visszatérése pozitív hatást gyakorolt. Érdekes kérdés, hogy Thomas Doll újra megpróbálja-e egyszerre szerepeltetni Djuricint és Bödét, egyelőre nem tűnt számunkra tökéletesnek a két játékos közötti összhang, de míg Böde továbbra is rendkívül gólveszélyes, addig Djuricin a lehetőségei kihagyogatása mellett, azért a társak számára előkészített helyzetekben is jeleskedett.

Várakozások

A bajnokság két leggyakrabban passzjátékot alkalmazó csapata találkozik szerda este, ráadásul a felek a legtöbb lehetőséget dolgozták ki, és a legtöbb gólt is szerezték eddig a szezonban passzjátékot követően. Az alábbi összehasonlító ábrán azért látszik különbség a két csapat játéka között, a Ferencváros 6 százalékkal gyakrabban alkalmazott passzjátékot, míg a fehérváriaknak 4 százalékkal gyakrabban nyílt lehetőségük kontrákra.

A két csapat passzjáték terén elért kiemelkedő teljesítményét a következő táblázattal tudjuk ábrázolni, ahol annál zöldebb tónusúak a téglalapok színei, minél kedvezőbb egy-egy adat, az „Összes” és az „Alkalmazás százaléka” oszlopokban a pirosodás pedig a növekvő gyakoriságot jelöli:

[A fenti táblázatban még nem szerepelnek a Diósgyőr-Mezőkövesd, illetve a Haladás-Vasas mérkőzések adatai]

A fenti táblázat alapján arra hívnánk még fel a figyelmet, hogy a Videoton még a Ferencvárosnál is gyakrabban próbálkozik beadásokkal, aktív szélsőjátékra minden jel szerint szerda este is számíthatunk a fehérváriaktól.

A Fradi Debrecen elleni meccse kapcsán is hangsúlyoztuk, hogy rendkívül veszélyes a zöld-fehérek kontrajátéka, ez ezúttal is fontos tényező lehet, ha előnybe kerül a vendégcsapat, illetve, ha a Videoton túl vehemensen ostromolja a budapestiek kapuját. A kontrák összehasonlító táblázatát is megmutatjuk, a színek ugyanazt jelképezik, mint a passzjáték táblázaton:

[A fenti táblázatban még nem szerepelnek a Diósgyőr-Mezőkövesd, illetve a Haladás-Vasas mérkőzések adatai]

Jól látszik, hogy a Fradi annak ellenére szerezte a legtöbb gólt és volt a legveszélyesebb (Elért támadáspontok) kontrák után, hogy a legkevesebbszer élhetett ezzel a támadástípussal eddig a bajnokságban.
Egy utolsó táblázatot is mutatunk, ezúttal Videoton fölénnyel. A lenti összehasonlításban az látszik, hogy szögletek után a Videoton (6), a Vasas (4), illetve a Ferencváros (3) szerezte a legtöbb gólt a bajnokságban, a Vidi és a Fradi ezzel párhuzamosan sokkal gyakrabban is jut sarokrúgásokhoz (73-73), mint a többi csapat átlagosan (42).

[A fenti táblázatban még nem szerepelnek a Diósgyőr-Mezőkövesd, illetve a Haladás-Vasas mérkőzések adatai]

Összességében egy sokpasszos, magas színvonalú mérkőzésre számítunk, ahol a Videoton  hazai pályán mutatott dominanciája, illetve a Ferencváros idegenbeli gyengébb teljesítménye miatt a Videotont tartjuk esélyesnek. A két csapat magas gólszerzési potenciálja, illetve a Ferencváros kiemelkedő kontrajátéka miatt a több gólos különbséget sem tartjuk elképzelhetetlennek.

Források:

A bajnokság összes mérkőzését a köztévé médiatárán keresztül láttuk (mediaklikk.hu).

A csapatlogók az MLSZ honlapjáról származnak (mlsz.hu).

Az esetleges Instat adatok az MLSZ által fizetett, ingyenesen elérhető instat adatbázisból származnak (instatfootball.tv/hungary/).

Ha először jársz oldalunkon, akkor kifejezetten ajánljuk a „Módszertan” fejléc bejegyzését, amelyből gyorsan megértheted, hogy mi a célunk cikkeinkkel, illetve mit értünk az olyan kifejezések alatt, mint „támadáspontok”, illetve „kulcsmomentumok”.

Mérkőzés

Debrecen vs. Honvéd

Nagyerdei Stadion, 2016. 09. 20.      20:00  (M4Sport)

Összefoglaló megállapítások

• A bajnokság 4. legjobb támadójátékát és 2. legjobb védekezését produkáló Honvéd látogat a 6. legtöbb helyzetet kialakító, és mindössze 10. leghatékonyabb védelmű Debrecenhez.
• A Honvéd 5 vendégszerepléséből 2-szer veszélyesebben játszott, mint ellenfele, a két meccsből azonban csak a Diósgyőr ellenit tudta megnyerni.
• A Debrecen hazai pályán kétszer annak ellenére nem tudott nyerni, hogy fölényben volt a kialakított helyzetek tekintetében, a Haladás ellen 0-1, az MTK-val szemben 1-1 volt a végeredmény.
• A Honvéd támadójátéka sokat fejlődött Davide Lanzafame érkezésével, Eppel Márton hiánya miatt azonban nem teljes fegyverarzenáljával fut ki a pályára a vendégcsapat.
• A Debrecen legutóbbi 3 meccsén hátrányban volt a kidolgozott helyzetek tekintetében, igaz, a Videotonnal, az Újpesttel és a Ferencvárossal találkoztak.
• A Honvéd a 15-ből mindössze 1 gólját szerezte passzjáték után, szabadrúgásokból és kontrákból viszont rendkívül veszélyesek a vörös-feketék.
• A mérkőzés képét meghatározhatja, hogy a Honvéd az egész bajnokságban a leggyakrabban íveli előre a labdát, ráadásul a Debrecen is ligaátlag felett választja ezt a támadásformát.

Támadójáték hatékonysága

Ahogy a fenti ábrán látszik, a Honvéd a negyedik legjobb támadójátékot produkálta az eddig eltelt 9 forduló alapján. Néhány nappal ezelőtt még meglehetősen más képet festett volna a fenti ábra, azóta azonban a budapestiek nagyon meggyőzően verték az MTK-t, míg a Debrecen támadásban keveset nyújtva maradt alul a Fradi vendégeként. A korábban a legveszélyesebb négybe mért Loki támadójátékát a 10. forduló előtt már bátran nevezhetjük átlagosnak.

Védelmek hatékonysága

A fenti, védekezésbeli hatékonyságot összesítő ábránkon még nagyobb különbség tátong a két csapat között. A Honvéd – az Újpestet épp az előző forduló alapján megelőzve – a 2. legkevesebb helyzetet engedélyezte ellenfelei számára az eddig eltelt 9 forduló alapján. A Debrecen védekezésben mutatott teljesítményét ezzel szemben kifejezetten gyengére, a 10. legjobbra – azaz a 3. legrosszabbra – mértük a szezonban.

Csapatok fordulónként mutatott teljesítménye

A Debrecen fenti ábrája kapcsán elsősorban arra hívnánk fel a figyelmet, hogy bár meglehetősen gyenge szezont futnak a hajdúságiak, és otthon is mindössze 2 meccsüket tudták megnyerni az 5-ből, hazai pályán az Újpest elleni meccs kivételével mindannyiszor fölényben voltak a kialakított helyzetek számát tekintve. Kevésbé biztató ugyanakkor a Loki számára, hogy az elmúlt 3 meccsükön – ahogy fenti is látszik – mindannyiszor hátrányban voltak a kidolgozott helyzetek számát tekintve, ráadásul 9 gólt kaptak, és mindössze 4-et rúgtak.

A Budapest Honvéd hullámzó, de mégis meggyőzőbb formát mutat az eddig eltelt 9 forduló alapján, mint ellenfele, aggodalomra adhat okot ugyanakkor a fővárosiak háza táján, hogy mindössze kétszer, a Diósgyőr és a Mezőkövesd ellen voltak vendégként fölényben a helyzetek számát tekintve.

Kulcsjátékosok

A fenti ábra alapján továbbra is azt tudjuk kiemelni, amit a Debrecen kulcsjátékosai kapcsán mindig szoktunk, azaz, hogy a legkreatívabb 5 játékosuk közül 2 is távozott, egyelőre pedig nem látszik, hogy a frissen érkezettek közül ki tudja őket pótolni. Tovább nehezíti a Loki dolgát, hogy Holman Dávidot előbb sérülés, majd betegség hátráltatta. Szerintünk a debreceni támadójáték akkor lehet igazán veszélyes, ha az eddig kreatívabban játszó játékosok mellé (Horváth, Djelmic, Takács) fel tud nőni a visszatérő Holman Dávid, illetve a nem rég igazolt Tőzsér Dániel.

A Honvéd kulcsjátékosai kapcsán elsősorban mindenképpen azt emelnénk ki, hogy Davide Lanzafame mindössze 2 játszott meccsel zárkózott fel az 5. helyre, illetve, hogy a vörös-feketék fiataljai, elsősorban Koszta és Gazdag rohamos léptékben zárkózik a sérülése miatt pihenni kényszerülő Eppel Mártonhoz. Koszta játszatása Rossi talán legjobb húzása volt a szezonban, de mindenképpen meg kell említsük, hogy Gazdag már a 3. büntetőjét harcolta ki az MTK elleni összecsapáson, ahol egyébként úgy szerzett 5 gólt a Honvéd, hogy legveszélyesebb játékosa, Eppel Márton nem léphetett pályára.

Várakozások

A Honvéd az egész bajnokságban a legtöbbször él felíveléssel, de a Debrecen 32 százaléka is enyhén átlag feletti, ez várhatóan a kedd esti meccs képét is erősen meghatározza majd, ennek ellenére időszakosan kialakulhat látványos, szép játék.

A Debrecen legutóbbi edzőváltása óta egyszer sem volt igazán meggyőző számunkra, támadójátékban csupán rövidebb periódusokban mutattak tudatosságot és valódi kreativitást. Utóbbi 3 meccsükön kifejezetten passzívan játszottak, a labdát keveset birtokolták, gyakran enyhe kockázatvállalás helyett is azonnal előreívelték azt, ami jelentős részben feltehetőleg annak szólt, hogy minőségi ellenfelekkel találkoztak. A Honvéd ellen sem lesz sokkal könnyebb dolguk, a budapestiek védekezése az egész szezonban meggyőző volt, míg támadójátékuk elsősorban Lanzafame érkezésével vált igazán ütőképessé.  

Nem lepődnénk meg, ha a meccsen a Honvéd lenne a több helyzetet kidolgozó csapat. A Lokitól azt várjuk, hogy az elmúlt fordulókhoz képest többet birtokolják a labdát, illetve, hogy igyekezzenek ráerőltetni az akaratukat a vendégekre, más kérdés, hogy a debreceni támadójáték eredményességével kapcsolatban erősen szkeptikusak vagyunk, annak ellenére is, hogy Holman Dávid visszatérhet a pályára.

Források:

A bajnokság összes mérkőzését a köztévé médiatárán keresztül láttuk (mediaklikk.hu).

A csapatlogók az MLSZ honlapjáról származnak (mlsz.hu).

Az esetleges Instat adatok az MLSZ által fizetett, ingyenesen elérhető instat adatbázisból származnak (instatfootball.tv/hungary/).