Mérkőzés

Videoton vs. Haladás

Pancho Aréna, 2016. 09. 10.

A Videoton folytatta zárkózását az élmezőnyhöz, miután legyőzte a mérkőzés során mindkét hatalmas ziccerét is elrontó Haladást.

[Ha először jársz oldalunkon, akkor kifejezetten ajánljuk a „Módszertan” fejléc bejegyzését, amelyből gyorsan megértheted, hogy mi a célunk cikkeinkkel, illetve mit értünk az olyan kifejezések alatt, mint „támadáspontok”, illetve „kulcsmomentumok”.]

A Videoton támadáspontjainak eloszlása. [1: komolyabb veszélyt nem jelentő távoli lövés, szöglet, beadás; 2: enyhe veszélyt jelentő lövés, fejes; 3: jelentős gólhelyzet; 5: kapuval szemben álló támadó közvetlen gólhelyzete „ziccer”; 10: gól]

Ahogy a fenti ábrán látszik, a Videoton a meccs elejétől kezdve enyhe nyomás alatt tartotta a Haladás kapuját, jelentős lehetőségekig azonban csupán két alkalommal jutott az első félidőben. A Videoton játékának a rúgott góljuk tett a legjobbat, ahogy az a diagramon látszik, a második félidő elején szerzett góljuk utáni 10 percben kétszer is jelentős gólhelyzetet alakítottak ki, ugyanannyit, mint az egész első félidő alatt. A gól utáni feljavulásuk fő okát természetesen elsősorban abban kereshetjük, hogy a Haladás kinyílásával egyre gyakrabban nyílt lehetőségük kontratámadásokra. Az első félidőben, felállt védelem ellen mutatott relatíve gyenge támadóteljesítményük mindenesetre aggasztó jel, első góljukat sem a fokozódó nyomásból, hanem egy szöglet után szerezték, igaz, ez a fehérváriak esetében – ahogy arról még lesz szó – egyáltalán nem tekinthető véletlennek.

A Haladás támadáspontjainak eloszlása. [1: komolyabb veszélyt nem jelentő távoli lövés, szöglet, beadás; 2: enyhe veszélyt jelentő lövés, fejes; 3: jelentős gólhelyzet; 5: kapuval szemben álló támadó közvetlen gólhelyzete „ziccer”; 10: gól]

A Haladás fenti támadáspont ábráján látszik, a szombathelyiek a Vidihez képest meglehetősen ritkán jutottak el ellenfelük kapujáig, ennek ellenére két közvetlen gólszerzési lehetőségük is volt a mérkőzésen. A zöld-fehérek kapcsán mindenképpen érdemes kiemelni, hogy nem alapvetően a kontrákra és felívelésekre alapoztak – ahogy a Fradi és a Videoton ellen oly sok csapat – hanem kifejezetten erőltették a passzjátékot. Gyakran láttuk őket a végsőkig elkerülni a labdák előreívelgetését a fehérvári letámadással szemben.

A csapatok támadásainak megoszlása típus szerint

Remekül visszaadja a meccs képét a támadásvezetések típusainak összehasonlítása, ahogy a fenti ábrán látszik, két rendkívül hasonló stílusban labdarúgó csapat találkozott, a Videoton ugyanakkor minden kategóriában enyhén többször próbálkozhatott. Ennek fő oka, hogy a hazaiak eredményesebbek voltak az senki által nem birtokolt labdák (kirúgások, kavarodások) megszerzésében, illetve többször is saját kapuja elé szorították a vendégeket a második félidőben.

A csapatok által elért támadáspontok támadástípusonkénti megoszlása

A támadáspontok fenti ábrájáról kitűnik, hogy a Videoton a kialakított helyzetek számát tekintve is minden támadásvezetési típusban felülmúlta ellenfelét, ez a különbség azonban csak a második félidőben vált ilyen egyértelművé. Érdekes lehet a Videoton szögletekből elért 20 támadáspontja, a fehérváriak újra szögletből voltak eredményesek, ami egyáltalán nem meglepő a következő adatok fényében:

A csapatok szögleteinek összehasonlítása az eddig eltelt 8 forduló alapján     

A táblázaton ki is emeltük, hogy a Vidi hatodik gólját szerezte szögletek után a bajnoki kiírásban, ráadásul minden fontosabb mutatóban jelentősen veszélyesebb a sarokrúgások után, mint a többi csapat átlagosan, igaz, a fehérváriak közel kétszer annyi szögletet is végezhetnek el, nem véletlenül írtuk a meccs előtti felvezetőnkben, hogy „a Videoton sok beadással operáló passzjátékán túl, másik fegyverének a szögletek tűnnek”.

Támadások kulcsmomentumainak táblázatai

A támadások kulcsmomentumainál a hazaiak esetében 4 játékos emelkedett ki, közülük 3 gólt is szerzett. Stopira és Nego elsősorban a széleken voltak aktívak, rengeteg beadást hozott össze a két légiós, míg Géresi a szokott agilitásával, cseleivel, üres területekbe való jó befutásaival jelentett veszélyt a kapura, gólját is egy remek csel és egy Negotól jó ütemben kapott passz után szerezte. Feczesin Róbert személyében továbbra is jó formában lévő befejező csatárral rendelkeznek a fehérváriak.

A Haladásnál elsősorban Halmosi Péter és Davis Williams nyújtottak maradandót, Halmosi elsősorban beadásaival, illetve az azokig való eljutásban jeleskedett, Williams pedig ezúttal kevés közvetlen veszélyt jelentett a kapura, de az összjátékból érdemben kivette a részét. A szombathelyiek két legnagyobb helyzete Sjoerd Ars és Polgár Kristóf előtt adódott, mindketten a kapuhoz rendkívül közelről hibáztak.

Mit írtunk a meccs előtti felvezetőnkben?

• „A bajnokság 2. legjobb támadójátékát és 4. legjobb védekezését produkáló Videoton fogadja a 4. legjobban támadó és 6. leghatékonyabban védekező Haladást.”

Az eredmény végül nagyjából a két csapat szezonban mutatott – általunk mért – teljesítménye alapján alakult, de mindenképpen érdemes megjegyezni, hogy a Videotonnak komoly gondjai akadtak a vezetés megszerzésével, míg a Haladás – bár két nagy helyzete is volt – a 4. legjobban támadó eddig támadóteljesítményéhez képest meglehetősen szerény produkciót nyújtott.

• „A Videoton otthon minden mérkőzésén jelentősen veszélyesebben játszott, mint ellenfelei, mégis 4 hazai meccséből 2-t elveszített.”

Ezzel a megállapításunkkal azt igyekeztünk sugallni, hogy a fehérváriak várható fölénye ellenére, korántsem biztos győzelmük, a második félidőben azonban egyre veszélyesebben és eredményesebben is játszottak a hazaiak.

• „A Haladás idegenben mutatott teljesítménye jelentősen elmarad a hazai meccsein megszokottól, ennek ellenére 3 idegenbeli meccséből 2-n is nyerni tudott.”

A Haladás teljesítménye – ahogy vártuk – el is maradt a hazai meccseken megszokottól, és ez nem csak a helyzetek kihasználásában, hanem azok kialakításában is megmutatkozott. Ezúttal ez a „csökkentett teljesítmény” nem volt elég a győzelmükhöz.

• „A Videoton várhatóan jelentősen többet birtokolva a labdát, főként passzjátékkal, legtöbbször beadásokkal igyekszik majd veszélyeztetni.”

A fehérváriak az Instat adatok szerint 54 százalékban, azaz némileg kevésbé fojtogató fölényben birtokolták a labdát, mint azt előrevetítettük, a Haladás elleni 26 beadásuk azonban a bajnokság meccsenkénti körülbelül 12-es beadás átlagához képest kiemelkedő.

• „A Haladás leginkább kontrákból és rögzített szituációkból lehet veszélyes ellenfele kapujára.”

A mérkőzés egyetlen igazi meglepetése volt számunkra, hogy a Haladás kifejezetten gyakran élt passzjátékkal ahhoz képest, hogy a bajnokság talán legerősebb kerettel rendelkező csapata ellen játszott idegenben. A szombathelyiek passzjátéka eredményezte ráadásul mindkét nagy helyzetüket is.

• „A fehérváriak helyzetkihasználása döntő faktor lesz a mérkőzés kimenetele szempontjából, mivel a lehetőségeik várhatóan meglesznek a gólszerzésre.”

A Videoton átlagos volt a helyzetkihasználását tekintve, ez elég volt egy magabiztos győzelemhez. Az első félidőben kevésbé voltak veszélyesek, mint vártuk, a másodikban viszont többször is nagy helyzetben hibáztak a fehérvári támadók.

Források:

A bajnokság összes mérkőzését a köztévé médiatárán keresztül láttuk (mediaklikk.hu).

A csapatlogók az MLSZ honlapjáról származnak (mlsz.hu).

Az esetleges Instat adatok az MLSZ által fizetett, ingyenesen elérhető instat adatbázisból származnak (instatfootball.tv/hungary/).

Mérkőzés

MTK vs. Ferencváros

Dunaferr Aréna, 2016. 09. 10.

Az MTK második győzelmét aratta a szezonban, egy olyan mérkőzésen, amelyen a Ferencváros folyamatos mezőnyfölényben játszva sem volt képes rendszeresen komolyabb helyzeteket kidolgozni.

[Ha először jársz oldalunkon, akkor kifejezetten ajánljuk a „Módszertan” fejléc bejegyzését, amelyből gyorsan megértheted, hogy mi a célunk cikkeinkkel, illetve mit értünk az olyan kifejezések alatt, mint „támadáspontok”, illetve „kulcsmomentumok”.]

A Fradi támadáspontjainak eloszlása. [1: komolyabb veszélyt nem jelentő távoli lövés, szöglet, beadás; 2: enyhe veszélyt jelentő lövés, fejes; 3: jelentős gólhelyzet; 5: kapuval szemben álló támadó közvetlen gólhelyzete „ziccer”; 10: gól]

Ahogy a fenti ábrán látszik, a zöld-fehérek a meccs elejétől kezdve enyhe nyomás alatt tartották az MTK kapuját, jelentős lehetőségekig azonban csak elvétve jutottak. A második félidő elejétől a 70. percig voltak a legveszélyesebbek a hazai kapura, ebben a 25 perces periódusban 2 jelentős gólhelyzetük, illetve egy góljuk is született. Kiemelnénk még, hogy az első félidőben mindössze 1 komolyabb helyzetük volt, góljuk után pedig csupán veszélytelen kísérletekig jutottak.

Az MTK támadáspontjainak eloszlása. [1: komolyabb veszélyt nem jelentő távoli lövés, szöglet, beadás; 2: enyhe veszélyt jelentő lövés, fejes; 3: jelentős gólhelyzet; 5: kapuval szemben álló támadó közvetlen gólhelyzete „ziccer”; 10: gól]

Az MTK fenti támadáspont ábráján látszik, a kék-fehérek meglehetősen ritkán jutottak el a Fradi kapujáig, góljaikon kívül mindössze egy jelentősebb gólszerzési lehetőségük volt. Érdekes lehet, hogy az első góljuk előtti közel 25 percben még egy távoli lövés, vagy egy védők által kifejelt beadás erejéig sem közelítették meg a ferencvárosi kaput. A második félidőben átlagosan 7 percenként dolgoztak ki feljegyezhető eseményt az MTK játékosai, jelentős gólhelyzetük nem volt, enyhe veszélyt is mindössze Kanta József távoli (mellé tartó) szabadrúgása, illetve Gera Dániel blokkolt lövése jelentett.

A csapatok támadásainak megoszlása típus szerint

Sokat elmond a meccs képéről a csapatok támadásainak típus szerinti megoszlása, az MTK többször ívelte előre a labdát, mint ahányszor passzjátékkal próbálkozott, míg a Fradi egyértelműen a lapos, rövid passzokra helyezte a hangsúlyt.

A csapatok által elért támadáspontok támadástípusonkénti megoszlása

Ahogy a fenti ábráról kitűnik, az MTK felállt védelem ellen (felívelés, passzjáték) szinte semmilyen veszélyt nem jelentett ellenfele kapujára, csak kontrából tudtak lehetőségeket kialakítani. A Fradi passzjáték után szerezte gólját, összes komolyabb lehetőségét így dolgozta ki, ami nem is meglepő annak fényében, hogy 80 százalékban élt a támadások ezen fajtájával.

Támadások kulcsmomentumainak táblázatai

Az MTK-nál mindössze 4 játékos tudott érdemben hozzátenni a támadásokhoz, Gera Dániel volt a legaktívabb, Torghelle Sándor pedig annak ellenére vált a meccs főszereplőjévé, hogy annak legnagyobb részében teljesen elszigetelten küzdött a ferencvárosi védőkkel.
A Fradinál Nagy Dominik nevét jegyeztük fel leggyakrabban, annak ellenére is, hogy messze nem játszott olyan jól, mint ahogy ebben a szezonban megszokhattuk tőle. Böde Dániel többször is próbálkozott lövéssel, egyszer pedig a kapus mellett cselezve próbált középre adni, de a befejezéseibe mindannyiszor hiba csúszott. Ramirez a tőle megszokott, dinamikus, sokat cselező és beadó arcát mutatta, az ő párharca Gera Dániellel üde színfoltja volt a kevés izgalommal szolgáló mérkőzésnek.

Mit írtunk a meccs előtti felvezetőnkben?

• „Az MTK az előző 3 fordulóban mindannyiszor nálánál kezdeményezőbb, több helyzetet kialakító csapatokkal találkozott, de egyszer sem kapott ki (2 döntetlen, 1 győzelem).”

Immár 4-ből 4 ez a mérleg, úgy tűnik, hogy az MTK a masszívan védekező kontracsapat szerepben tud eredményes lenni ebben a bajnoki kiírásban.

• „A Ferencváros idegenben mutatott támadóteljesítménye jelentősen elmarad a hazai pályán produkálttól, ennek ellenére 2 győzelem és 1 döntetlen a Fradi idegenbeli mutatója.”

A Fradi ezen a meccsen is jóval kevesebb helyzetet dolgozott ki, mint otthon szokott, helyzetei összesen 54 támadáspontot eredményeztek, míg a hazai pályán nyújtott átlagos támadáspontjainak száma 96,5.

• „A Fradi furcsa jellemzőjévé vált a 2016/17-es szezonban, hogy a rendkívül kevés ellene kialakított helyzet ellenére kap arányában sok gólt.”

Nem volt ez máshogy szombat este sem, ahogy az első ábráink egyikén bemutattuk, az MTK-nak a két gólján kívül mindössze egy helyzete volt.

• „Az MTK leginkább kontrákból lehet veszélyes ellenfele kapujára, a kék-fehérek mindkét góljukat kontrából szerezték.”

Újra kontrából volt eredményes a kék-fehér csapat, emellett azonban már van egy büntetőből szerzett góljuk is.

• „A meccs képét várhatóan a Fradi fojtogató mezőnyfölénye határozza majd meg, a legnagyobb kérdés, hogy támadásban melyik arcát mutatják a zöld-fehérek.”

Nos, a rosszabbikat mutatta, a labdát egyébként az Instat szerint 61 százalékban birtokolták a vendégek.

Források:

A bajnokság összes mérkőzését a köztévé médiatárán keresztül láttuk (mediaklikk.hu).

A csapatlogók az MLSZ honlapjáról származnak (mlsz.hu).

Az esetleges Instat adatok az MLSZ által fizetett, ingyenesen elérhető instat adatbázisból származnak (instatfootball.tv/hungary/).

Ha először jársz oldalunkon, akkor kifejezetten ajánljuk a „Módszertan” fejléc bejegyzését, amelyből gyorsan megértheted, hogy mi a célunk cikkeinkkel, illetve mit értünk az olyan kifejezések alatt, mint „támadáspontok”, illetve „kulcsmomentumok”.

Mérkőzés

Gyirmót vs. Diósgyőr

Alcufer Stadion, 2016. 09. 10.          18:00

Összefoglaló megállapítások

• A bajnokság legrosszabb támadójátékát és 2. legrosszabb védekezését produkáló Gyirmót fogadja a 2. legkevesebb helyzetet kialakító és az ellenfeleknek legtöbb lehetőséget engedélyező Diósgyőrt.
• A Gyirmót mindössze 1 pontot tudott szerezni 3 hazai mérkőzésén, a Diósgyőr viszont már egyszer nyerni tudott idegenben.
• A két csapat eddig minden mérkőzésén kevesebb helyzetet alakított ki, mint ellenfeleik.
• A Diósgyőr az általunk 2. legrosszabbra mért támadójátéka ellenére már 9-szer is eredményes volt, azaz a miskolciak kevés helyzetből is képesek gólokat szerezni.
• A Gyirmót legnagyobb problémája a meddő támadójáték, az új igazolások, illetve a sérülésből visszatéregető kulcsjátékosok talán segíthetnek fejlődni ebben a mutatóban.
• A meccs képét jelentősen meghatározhatja, hogy mindkét csapat könnyen hajlamos lemondani a passzjátékról, és előreívelgetni a labdát, ugyanakkor több kezdeményezőkészségre számítunk a csapatoktól ezen a mérkőzésen, hiszen kevés jobb alkalmuk lesz pontokat szerezni, mint ezen a találkozón.

Csapatok

Gyirmót

A Gyirmót egyelőre nyeretlenül áll a tabella utolsó helyén, ráadásul statisztikánk szerint – ahogy azt látni fogjuk – tulajdonképpen megérdemelten. A győri csapat alapvetően az NB 2-es bajnokcsapatának gerincére igyekezett támaszkodni az elmúlt 7 fordulóban, ami nem tűnik túl eredményesnek, igaz, a másik feljutó Mezőkövesd kerete szinte teljes lecserélésével is mindössze 3 ponttal gyűjtött többet náluk.

A Gyirmótot két eddigi erősorrendünkben is az utolsó helyre helyeztük, most sem tennénk másként, elsősorban a meglehetősen fantáziátlan támadójátékuk (lenti ábra) miatt. Az újonc a messze a legkevesebb helyzetet teremtette ellenfelei kapuja előtt, amit az eddig megszerzett 3 gólja is igazol. Ezzel együtt is elmondhatják magukról a győriek, hogy ez még mindig több, mint amennyit a gólok terén az MTK letett az asztalra (2). Mérkőzésein a Gyirmót csupán rövid periódusokra tudja birtokolni a labdát, ráadásul akkor sem mindig érezzük azt, hogy tudnák, mitévők legyenek vele.

Meccsenként átlagosan elért támadáspontok az első hét forduló alapján

A védekezésben nyújtott gyirmóti teljesítményről (alsó ábra) sem mondhatunk el sok jót, habár ebben legalább megelőzik az ellenfeleinek rengeteg lehetőséget engedő Diósgyőrt. Az általunk mért adatokkal teljesen arányban áll a tény, hogy 14 kapott góljuk a 2. legtöbb a miskolciak 17-e után.

Meccsenként átlagosan a csapatok ellen kialakított támadáspontok az első hét forduló alapján (minél alacsonyabb, annál jobb)

A Gyirmót meccsenként nyújtott teljesítményét elemezve (lenti ábra) kitűnik, hogy minden alkalommal jelentős hátrányban voltak ellenfeleikkel szemben a kidolgozott helyzetek tekintetében, ez a különbség néhány esetben, a Videoton, a Debrecen és a Ferencváros ellen meglehetősen egyoldalú mérkőzéseket eredményezett.

Otthon mindössze 1 pontot szereztek, a Mezőkövesd ellen az első félidőben komoly hátrányban voltak, a második félidőre azonban érdemben javulni tudtak, közel voltak hozzá, hogy meg is nyerjék a mérkőzést. Némi bizakodásra adhat okot a Gyirmótiak háza táján, hogy az utolsó fordulóban a korábbiaknál jóval hatékonyabban védekeztek, ez azonban nem társult a támadójáték javulásával, nem igazán jelentettek veszélyt a kispestiek kapujára. A védekezésüket tekintve egy javuló tendenciára is felhívhatjuk a figyelmet, a negyedik forduló óta folyamatosan egyre kevesebb lehetőséget engedélyeznek ellenfeleiknek. Mielőtt azonban túl sokat beszélnénk a javuló gyirmóti formáról, meg kell említsük, hogy a válogatott szünetben simán alul maradtak a Puskás Akadémiával szemben, ami annak ellenére sem túl biztató, hogy legalább már bemutatkozhattak az új szerzemények: Mijusko Bojovics, Novák Csanád, Jancsó András és Sebastian-Zoltán Achim.

Ellenfelek sorban: Mezőkövesd(i), MTK(o), Debrecen(i), Videoton(o), Újpest(i), Ferencváros(o), Honvéd(i). A piros oszlopok esetében a „kisebb jobb”, hiszen az ellenfél által a Gyirmót ellen kialakított támadáspontok szerepelnek rajta

A kulcsmomentumok alapján (lenti ábra) kevés játékost tudunk kiemelni. A csapatok többségével összevetve meglehetősen szegényes kulcsjátékos táblázatuk jól árulkodik arról, hogy milyen kevés igazán értékes, kreatív megmozdulást láttunk idáig az NB 2-es bajnoktól. Simon Andrásról mindenképpen elmondható, hogy fontos láncszeme a gyirmóti támadásoknak, folyamatosan látszik az elszántság a 26 éves játékoson, aki a legveszélyesebb győri játékos volt a hét fordulót összegezve. Rajta kívül Madarász Márk, illetve Csiki Norbert játszott még az átlagosnál kreatívabban, de utóbbitól annak ellenére várnánk több kulcsmomentumot, hogy csak a szezon közben csatlakozott a kerethez. Csiki Norbert már két jó NB 1-es szezont is produkált korábban, igaz, az MTK-ban azért könnyebb dolga is volt.

A Gyirmót játékosainak kulcsmomentumai az első hét fordulóban

Diósgyőr

Komoly átalakuláson ment keresztül a miskolci csapat a nyáron, új vezetőedző érkezett, a kulcsjátékosainak egy része pedig távozott. A szezon első két meccsének eredménye még bizakodásra adott okot, azonban a Ferencváros elleni 6-2-es vereség óta nem igazán találtak magukra, ráadásul – ahogy azt lentebb majd látni fogjuk – magukon kívül másra nem is igazán foghatják vereségeiket. Az alsó ábrán az látszik, hogy a Diósgyőré a második leggyengébb támadójáték a kidolgozott helyzetek alapján, ehhez képest meglepőnek tűnhet, hogy 9 gólt is szereztek a 7 forduló alatt. Semmiképpen nem szeretnénk elvenni a miskolciak érdemeit, de a góljainak jelentős része inkább volt kiváló egyéni teljesítmény (Bognár István, Diego Vela, Bacsa Patrik), mint a tudatosan építkező támadójáték gyümölcse.

Meccsenként átlagosan elért támadáspontok az első hét forduló alapján

A Diósgyőr védekezésben mutatott teljesítménye még kevésbé szívderítő, az alábbi ábránkon a mezőny fölé tornyosuló piros oszlop azt jelképezi, hogy magasan ellenük alakították ki a legtöbb lehetőséget az ellenfelek, nem véletlen tehát, hogy a legtöbb, összesen 17 gól is az ő nevük mellett szerepel. Horváth Ferenc hét közben adott interjújában indokoltan tért ki tehát arra, hogy mit tesznek a védekezésük javítása érdekében, más kérdés, hogy a támadójátékuk is jelentős fejlesztésre szorulna.

Meccsenként átlagosan a csapatok ellen kialakított támadáspontok az első hét forduló alapján (minél alacsonyabb, annál jobb)

A miskolciak fordulónkénti teljesítményére pillantva (alsó ábra) hasonló kép bontakozik ki előttünk, mint a Gyirmót esetében. A Diósgyőr mind a 7 fordulóban alulmaradt ellenfeleivel szemben a kidolgozott helyzetek számát tekintve, ehhez képest pozitív, hogy más két győzelmük és egy döntetlenjük is van. A bajnokság összes csapatát figyelembe véve 45,2 a meccsenként átlagosan elért támadáspontok számára, jól látszik, hogy a borsodi csapat ezt átlépni egyszer sem, megközelíteni is csupán háromszor tudta.

Egy-két meccset leszámítva meglehetősen hasonló taktikai elképzelést láttunk a Diósgyőrtől, többnyire átengedik a területet ellenfeleiknek, előreívelésekkel, illetve kontratámadásokkal próbálkoznak, ami remekül működött a Videoton és az Újpest ellen, ahol rendkívül keveset birtokolták a labdát, sokat volt a labda a 16-osukon belül is, mégis – elsősorban Bognár Istvánnak köszönhetően – felül tudtak kerekedni ellenfeleiken. A 3. fordulótól kezdve azonban viszonylag „igazságosan” bánt a sors a Diósgyőrrel, hiszen, ha az alábbi ábrára pillantunk, azt láthatjuk, hogy a 3-6. fordulóig jóval kevesebb helyzetet dolgoztak ki, mint ellenfeleik, és el is veszítették ezeket a meccseket, míg a Vasas ellen már nem voltak érdemben rosszabbak a kidolgozott helyzeteket tekintve, így meg is szerezték az egyik pontot.

Ellenfelek sorban: Videoton(i), Újpest(o), Ferencváros(i), Honvéd(o), Haladás(i), Paks(i), Vasas(o). A piros oszlopok esetében a „kisebb jobb”, hiszen az ellenfél által a Diósgyőr ellen kialakított támadáspontok szerepelnek rajta

A csapat kulcsjátékosainak táblázata (lent) sok szempontból árulkodó. Koman Vladimir távozásával Bognár Istvánra hárult a feladat, hogy a kreativitás fő forrása legyen támadásokban, amihez fel is tudott nőni a fiatal középpályás, azonban részben a stabilan jó teljesítményt nyújtó társak hiánya, részben a visszahúzódó taktika miatt gyakran meglehetősen elszigetelten tevékenykedik. Diego Vela gyors szélső, aki időnként kifejezetten jól játszik, majd szinte teljesen el képes tűnni a mezőnyben, Elek Ákos pedig elsősorban a védekezésben nyújt kiemelkedőt, holtversenyben 2. helye a kulcsjátékos táblázatunkon ehhez képest mindenképpen említésre méltó.

A Diósgyőr játékosainak kulcsmomentumai az első hét fordulóban

Várakozások

Ahogy a támadástípus ábrákról látszik (lent), egyik csapatra sem a passzjáték forszírozása jellemző, a bajnokság átlagához képest (59 százalék) meglehetősen alacsony az 56 százalékos (Gyirmót), illetve 50 százalékos (Diósgyőr) passzjátékarány. Ezek alapján várhatóan a meccs képét is meghatározza majd az előreívelt labdák magas száma, azonban arra is számítunk, hogy mivel mindkét csapat számára csak a győzelem nyújthatna pillanatnyi enyhülést a kieső zónából való menekülés közben, ezért a korábbiaknál jóval többet próbálnak majd passzjátékkal építkezni.

Abból kevés következtetést vonhatunk le, hogy a bajnokság – helyzetek alapján mért – két legrosszabb védelme és támadójátéka találkozik egymással, legfeljebb annyit, hogy nincs komoly különbség a két csapat eddigi teljesítménye közt, azt leszámítva, hogy a Diósgyőr már kétszer is megmutatta, hogy kevés lehetőségből is képes gólokat szerezni, és mérkőzéseket nyerni.

A Diósgyőr 9 góljából 3-at passzjátékból, 2-2-t kontrából, illetve szögletből, 1-1-et pedig felívelés és szabadrúgás után szerezett. Meglehetősen sokszor ívelték előre a labdát az első 7 fordulóban, összesen 221-szer, az esetek 89 százalékában minden eredmény nélkül elveszítve azt. Felíveléseiknek mindössze 2 beadás, 3 lövés, 2 blokkolt lövés, 16 kiharcolt szabadrúgás és 2 kiharcolt szöglet lett a jutalma. Passzjátékuk az egész bajnokságban a legtöbbször vezetett eredmény nélküli labdavesztéshez, 71 százalékban. Ebben a műfajban még így is sokkal eredményesebbek, mint a felívelések terén, hiszen 21 beadást, 13 lövést, 5 blokkolt lövést, 44 kiharcolt szabadrúgást és 12 kiharcolt szögletet értek el passzjátékaikkal. További érdekesség, hogy kontráik labdavesztési aránya is az egyik legrosszabb a mezőnyben (61 százalék), ehhez képest pozitívum, hogy két gólt is szereztek már kontrával.

A Gyirmót 3 góljából 1-1 passzjáték, kontra, illetve szöglet eredménye volt. Felívelések hasonlóan céltalanok, mint a diósgyőriek esetén, 206 felívelésük 89 százalékában rövidúton elvesztették a labdát, mindössze 5 beadást, 2 lövést, 1 blokkolt lövést, 12 kiharcolt szabadrúgást és 3 kiharcolt szögletet értek így el. Passzjátékuk után 25 beadás, 19 lövés, 2 blokkolt lövés, 47 kiharcolt szabadrúgás és 13 kiharcolt szöglet volt a jutalmuk. Tovább rontja a Gyirmóti támadások képét, hogy kontráik sem túl veszélyesek, a Diósgyőrhöz hasonlóan 61 százalékban semmit nem érnek el velük.

Mindezek alapján egy olyan mérkőzésre számítunk, amit mindkét csapat esélyként kezel, hogy feledtesse az eddig mutatott teljesítményei nagyobb részét, ezért több passzjátékra, több kockázatvállalásra és kreativitásra számítunk, mint ami a két csapat eddigi meccsei alapján várható lenne. Ha gyenge védelmek gyenge támadójátékokkal találkoznak, nehéz előrebecsülni a meccs képét, ráadásul a gyirmóti védelemben várhatóan a két – eddig nem látott – frissen igazolt légiós is feltűnik, ami további elbizonytalanító tényező számunkra. Az biztos, hogy egyik csapat sem vághat neki túlzott önbizalommal a találkozónak, hiszen a válogatott szünetben alacsonyabb osztályú ellenfelektől szenvedtek vereséget felkészülési meccseiken.

Források:

A bajnokság összes mérkőzését a köztévé médiatárán keresztül láttuk (mediaklikk.hu).

A csapatlogók az MLSZ honlapjáról származnak (mlsz.hu).

Az esetleges Instat adatok az MLSZ által fizetett, ingyenesen elérhető instat adatbázisból származnak (instatfootball.tv/hungary/).

Ha először jársz oldalunkon, akkor kifejezetten ajánljuk a „Módszertan” fejléc bejegyzését, amelyből gyorsan megértheted, hogy mi a célunk cikkeinkkel, illetve mit értünk az olyan kifejezések alatt, mint „támadáspontok”, illetve „kulcsmomentumok”.

Mérkőzés

Debrecen vs. Újpest

Debreceni Nagyerdei Stadion, 2016. 09. 10.            18:00

Összefoglaló megállapítások

• A bajnokság 5. legjobb támadójátékát és 8. legjobb védekezését produkáló Debrecen fogadja a 3. legjobban támadó és 2. leghatékonyabban védekező Újpestet.
• Míg az Újpest 4 győzelmet és 1 döntetlent ért el legutóbbi 5 mérkőzésén, a Debrecen az előző 3 meccsén csak 1 pontot szerzett, ráadásul jelentős átalakuláson ment keresztül az elmúlt hónapban.
• A Loki a Paks, az MTK és a Haladás elleni hazai meccsein annak ellenére sem tudott nyerni, hogy mindháromszor veszélyesebb volt a kapura, mint ellenfelei.
• A Debrecen 5 legkreatívabb játékosa közül 2 távozott az átigazolási időszak végén, igaz, helyettük többen is érkeztek a támadószekcióba.
• A meglehetősen tartalékos Újpest egy Honvéd elleni kiadós vereséggel, a Debrecen egy Mezőkövesd felett aratott szoros győzelemmel készült a válogatott szünetben.
• Várhatóan minkét csapat a passzjátékot favorizálja majd, az Újpesttől a rá jellemző, sok beadással operáló játékot várjuk.

Csapatok

Debrecen

Még csak 7 fordulón vagyunk túl, mégis jelentős változásokon ment keresztül a Debrecen, amely előbb edzőt, majd egy szűk félcsapatnyi játékost váltott. Kíváncsian várjuk, hogy a három hetes szünetben mennyire érett össze a Loki, egyben kevésbé merülünk bele a szezonban eddig nyújtott teljesítményük elemzésébe, mivel csak mérsékelten látjuk azt relevánsnak a debreceniek jövőben nyújtott játéka kapcsán.

Ahogy a lenti ábrán látszik, támadásban ötödik legjobbra mértük a csapatot a hét forduló alapján, ezzel arányosan, hármas holtversenyben az 5. legtöbb gólt szerezték (9).

Meccsenként átlagosan elért támadáspontok az első hét forduló alapján

Védekezésben már sokkal kevésbé acélos az együttes, a 4. legrosszabb védelmi teljesítményt nyújtották statisztikáink szerint, ráadásul jelentősen le vannak szakadva a hátulról 5. Paks mögött. A kapott góljaik száma (11) is nagyjából arányos méréseinkkel, ez a 3. legtöbb a bajnokságban, mindössze a Diósgyőr (17) és a Gyirmót (14) rosszabb ebben a mutatóban.

Meccsenként átlagosan a csapatok ellen kialakított támadáspontok az első hét forduló alapján (minél alacsonyabb, annál jobb)

A Debrecen meccsenként nyújtott teljesítményét bemutató ábrára (lent) pillantva szembetűnő, hogy az meglehetősen felemás képet mutattak eddig, az ugyanakkor megállapíthatjuk, hogy mindössze egyszer, a Gyirmót ellen voltak sokkal veszélyesebbek a kapura, mint ellenfelük, illetve, hogy a Paks, az MTK, illetve a Haladás ellen sem tudtak nyerni, annak ellenére, hogy enyhén fölényben voltak a kidolgozott lehetőségek tekintetében. A Vasas és a Videoton elleni megérdemeltnek tűnő vereségeken túl van egy győzelmük Mezőkövesdről, ahol a szerzet gólon kívül nem sok mindenben voltak jobbak, mint a hazai csapat. Érdekes lehet, hogy a Loki annak ellenére szerepel meglehetősen gyengén a szezonban, hogy az eddigi sorsolásuk könnyűnek nevezhető annak fényében, hogy a táblázaton (őket nem számítva) leghátul álló hat csapatból már öttel találkoztak.

Ellenfelek sorban: Paks(o), Vasas(i), Gyirmót(o), Mezőkövesd(i), MTK(o), Haladás(o), Videoton(i). A piros oszlopok esetében a „kisebb jobb”, hiszen az ellenfél által a Debrecen ellen kialakított támadáspontok szerepelnek rajta

A Debrecen kulcsjátékosainak táblázataiból is csak korlátozottan vonhatunk le következtetéseket a jövőre nézve, hiszen nem egy azon szereplő játékostól már megváltak, míg az új szerzemények értelemszerűen nem szerepelnek rajta. Horváth Zsolt volt az ellenfelek kapujára legtöbb veszélyt jelentő debreceni, de viszonylag jól teljesített a nyári szerzemény Ognjen Djelmic is, őket azonban két időközben távozott játékos követi, Kulcsár Tamás, illetve Tisza Tibor. A frissen igazoltakon kívül Holman Dávidra lesz érdemes figyelni, aki sérüléséből tér vissza, és a tavaszi szezonban fontos tagja volt a Loki támadóalakzatának.

A Debrecen játékosainak kulcsmomentumai az első hét fordulóban

Újpest

A rossz szezonkezdet óta rendkívül eredményesen játszik az Újpest, a 2 vereséget 4 győzelem követte, majd becsúszott egy döntetlen a támadásról néha bő tízpercekre is lemondó MTK ellen. Korábban már írtunk róla, hogy feltehetően tovább növelné az újpesti támadójáték eredményességét, ha visszatérhetnének stadionukba, hiszen karakteres rövidpasszos játékukat jelentősen lassítja az Illovszky Rudolf Stadion rossz minőségű gyepszőnyege. Rossz pálya ide vagy oda, az Újpesté a harmadik legtöbb helyzetet eredményező támadójáték eddig, amit azonban némiképp árnyal, hogy csupán 4 csapat rúgott kevesebb gólt náluk (8). Mi az igazán jó formában lévő, gólerős csatár hiányában keresnénk erre a magyarázatot, gyakran van az az érzése a nézőnek az újpest játéka kapcsán, hogy van koncepció, érkeznek a beadások, de nincs senki, akit rendre meg is találnának velük.

Meccsenként átlagosan elért támadáspontok az első hét forduló alapján

Az újpesti védekezés teljesítményéről még pozitívabb hangnemben beszélhetünk, hiszen (lenti ábra) a 2. legjobbnak mértük őket a 7 forduló alapján, igaz, nem sokkal jobbnak, mint a Honvédét vagy a Videotonét. A kapott góljaik száma is alátámasztja az ellenük kidolgozott támadáspontok alapján kiemelkedőnek tűnő újpesti védekezést, hiszen négyes holtversenyben a legkevesebb gólt kapták (5). Külön dicséretre méltó a lila-fehérek védekezése kapcsán, hogy mindezt annak ellenére értékel el, hogy gyakran járatják a labdát tartós ideig az ellenfél térfelén, amivel nagyobb területek nyílnak az ellenfelek kontratámadásai előtt.

Meccsenként átlagosan a csapatok ellen kialakított támadáspontok az első hét forduló alapján (minél alacsonyabb, annál jobb)

A fővárosiak fordulónkénti teljesítményére pillantva (alsó ábra) fontos kiemelni, hogy a 7 meccsből 6-szor veszélyesebbek voltak a kapura, mint ellenfelük, paradox módon ebből a 6 meccsből mindössze 3-at nyertek meg, míg a Vasas ellenit, ahol hasonló teljesítményt nyújtott a két csapat, „behúzták”. Legjobb teljesítményeik hazai pályán születtek, a Gyirmót és az MTK ellen is egyértelmű fölényben játszottak a helyzetek számát tekintve, utóbbi mérkőzésen mégsem tudták begyűjteni a három pontot. Különösen fájó lehet az újpesti szurkolók számára az első 2 fordulóban elszenvedett vereség, hiszen mindkét meccsen enyhe fölényben játszottak, igaz, a pályák talaja az esőzések miatt iszapbírkózásra alkalmasabbnak tűnk, mint labdarúgásra.

Ellenfelek sorban: Honvéd(o), Diósgyőr (i), Paks(o), Vasas(i), Gyirmót(o), Mezőkövesd(i), MTK(o). A piros oszlopok esetében a „kisebb jobb”, hiszen az ellenfél által az Újpest ellen kialakított támadáspontok szerepelnek rajta

A csapat kulcsjátékosainak táblázata (lent) reálisan adja vissza, hogy Souleymane Diarra mennyire sokat tesz hozzá a lila-fehérek támadásaihoz. Hogy nem csak mi vettük észre a légiós kiemelkedő minőségét, azt az is bizonyítja, hogy nemrégiben szerződést hosszabbítottak Diarrával Újpesten. A légiós rengeteget cselez, jól ad be, gyakran húz befelé és vállalkozik lövésre, ráadásul a beadásokat és a befelé cseleket kombinálva rendkívül kiszámíthatatlan a játéka. Rajta kívül Enis Bardhi és Nemanja Andric nyújtottak még kiemelkedőt, ami azt is jelenti, hogy a lila-fehérek 3 legkreatívabb játékosa légiós. Mohl Dávid jól lép fel a támadásokkal, elsősorban az Újpestre meglehetősen jellemző beadásokban jeleskedik, Lázok János pedig lehetne a gólerős csatár, amire annyira szüksége lenne a fővárosiaknak, de egyelőre nem tudott azzá válni, és a vezetőedző bizalma sem tűnik töretlennek a rutinos játékosban.

Az Újpest játékosainak kulcsmomentumai az első hét fordulóban

Várakozások

Ahogy a támadástípus ábrákról látszik (lent), két hasonló stílusú csapatról beszélhetünk, passzjátékot egyébként a bajnokság csapatai átlagosan 59 százalékban választanak, így sem a Debreceni 60, sem az Újpesti 63 százalék nem utal a passzjáték túlzott favorizálására. A lila-fehérek esetében ezt azzal árnyalnánk, hogy sem az Illovszky Rudolf Stadion gyepszőnyege (5 alkalom), sem a diósgyőri sártenger (1 alkalom) nem volt igazán alkalmas a rövidpasszos játékra, feltételezzük, hogy a Nagyerdei Stadionban ennél többször választja majd a támadások ezen típusát az Újpest. A Debrecentől is a passzjáték fokozatosan növekvő arányát várjuk a következő fordulókban, hiszen új vezetőedzőjük a domináns labdabirtoklásra épülő játék mellett érvelt nyilatkozataiban.

A 8. forduló mérkőzései közül a jelenlegivel kapcsolatban merünk a legkevesebb konkrétumot megfogalmazni, mivel nehezen tudjuk megbecsülni, hogy mire számíthatunk a jelenetős változásokon átesett Debrecentől. Az adatok kevés egyértelmű olvasható ki a Lokira nézve, idáig szerzett 9 góljukból 4 passzjátékból, 2 kontrából, 1-1 pedig felívelés, szabadrúgás, illetve szöglet után esett. Felívelt labdáikat 88 százalékban minden további eredmény nélkül elveszítik, ami az átlagosnál enyhén rosszabbnak mondható, passzjáték után ez az arány 63 százalék, ez viszont enyhén a bajnokság többi csapatának átlaga feletti.

A két csapat passzjátékát összevetve nem lelünk lényeges különbségekre, bár az Újpest szinte minden rovatban valamelyest jobban teljesít. Passzjátékot követően az Újpest 84 beadást, 42 lövést, 9 blokkolt lövést, 49 kiharcolt szabadrúgást és 24 kiharcolt szögletet tud felmutatni, a Debrecen esetében ez 76 beadás, 25 lövés, 11 blokkolt lövés, 46 kiharcolt szabadrúgás és 17 kiharcolt szöglet. Az Újpest hatékonyabb passzjátékáról árulkodik az is, hogy a 8 góljukból 5-t passzjáték után szereztek, míg 2-t kontrából, 1-t pedig büntetőből.

Jó talajú pályán, egy bizonyítani vágyó játékosokkal teletűzdelt Debrecen fogadja az egyértelműen dobogó-aspiráns Újpestet, várhatóan mindkét csapat igyekszik majd földön tartani a labdát, illetve többet birtokolni azt, de nem lennénk meglepve, ha a Loki kevesebb kockázatot vállalna az előző fordulóban a Videoton ellen elszenvedett súlyos vereség után. Sok múlhat az egyéni teljesítményeken, illetve az első gól megszerzésén, de ezeknél a közhelyesnek ható kijelentéseknél konkrétabbat a fentebb vázoltak miatt nem mernénk megfogalmazni.

Források:

A bajnokság összes mérkőzését a köztévé médiatárán keresztül láttuk (mediaklikk.hu).

A csapatlogók az MLSZ honlapjáról származnak (mlsz.hu).

Az esetleges Instat adatok az MLSZ által fizetett, ingyenesen elérhető instat adatbázisból származnak (instatfootball.tv/hungary/).

Ha először jársz oldalunkon, akkor kifejezetten ajánljuk a „Módszertan” fejléc bejegyzését, amelyből gyorsan megértheted, hogy mi a célunk cikkeinkkel, illetve mit értünk az olyan kifejezések alatt, mint „támadáspontok”, illetve „kulcsmomentumok”.

Mérkőzés

MTK vs. Ferencváros

Dunaferr Aréna, 2016. 09. 10.           20:30

Összefoglaló megállapítások

• Statisztikáink szerint a bajnokság 10. legjobb támadójátékát és 6. legjobb védekezését produkáló MTK fogadja a legjobban támadó és védekező Ferencvárost.
• Az MTK az előző 3 fordulóban mindannyiszor nálánál kezdeményezőbb, több helyzetet kialakító csapatokkal találkozott, de egyszer sem kapott ki (2 döntetlen, 1 győzelem).
• A Ferencváros idegenben mutatott támadóteljesítménye jelentősen elmarad a hazai pályán produkálttól, ennek ellenére 2 győzelem és 1 döntetlen a Fradi idegenbeli mutatója.
• A Fradi furcsa jellemzőjévé vált a 2016/17-es szezonban, hogy a rendkívül kevés ellene kialakított helyzet ellenére kap arányában sok gólt.
• Az MTK leginkább kontrákból lehet veszélyes ellenfele kapujára, a kék-fehérek mindkét góljukat kontrából szerezték.
• A meccs képét várhatóan a Fradi fojtogató mezőnyfölénye határozza majd meg, a legnagyobb kérdés, hogy támadásban melyik arcát mutatják a zöld-fehérek.

Csapatok

MTK

Az MTK nem lehet túl büszke az elmúlt 7 mérkőzésen mutatott teljesítményére, hármas holtversenyben utolsó előttiek a megszerzett pontok (6) alapján, ráadásul mindössze 2 gólt sikerült szerezniük. Teodoru Vaszilisz gyakran hivatkozott Torghelle Sándor hiányára a gólok elmaradása kapcsán, de a rutinos támadó 5. fordulóban bekövetkezett visszatérése után sem jelenthetjük ki, hogy „kinyílt volna a gólzsák”, a 3 részvételével lejátszott meccsen is csupán 2 gólt tudtak szerezni, igaz, abból egyet maga Torghelle szerzett, kiharcolva az első győzelmet csapatának.

Egy korábbi erősorrendben arról írtunk, miszerint részben igazat kell adjunk Teodoru Vaszilisznek abban, hogy jelentősen jobb a csapat támadójátéka, mint azt az összesen szerzett gólok sejtetik, amit ma is fenntartunk, de azóta az MTK ellenfelek kapujára jelentett veszélyessége fokozatosan csökkent, ahogy a lenti ábrán látszik, 7 forduló alapján a 3. legkevesebb helyzetet alakították ki.

Meccsenként átlagosan elért támadáspontok az első hét forduló alapján

Védekezésben teljesen átlagosak a kék-fehérek, amit annak ellenére állíthatunk, hogy a négyes holtversenyben kapott legkevesebb (5) góljukból akár arra is gondolhatnánk, hogy a különösen masszív védelem oltárán áldozták fel támadójátékukat. Az MTK elleni kidolgozott helyzetek mennyiségéből sokkal inkább arra következtethetünk, hogy amit a szerencse a támadások befejezésénél elvett tőlük, azt a védekezés szorultabb pillanatainál visszakapták, azaz érdemben kevesebb gólt kaptak, mint amennyi arányos volna az ellenfeleik által kidolgozott lehetőségekkel. Nem akarjuk azonban teljesen degradálni a kék-fehérek védekezésben nyújtott teljesítményét, kevés gólt kapni mindenképpen erény, ahogy később látni fogjuk, a Ferencváros mintha épp az MTK ellentétjeként működne, meglehetősen sok gólt kap az ellene kidolgozott helyzetek mennyiségéhez képest.

Meccsenként átlagosan a csapatok ellen kialakított támadáspontok az első hét forduló alapján (minél alacsonyabb, annál jobb)

Az MTK meccsenként nyújtott teljesítményét elemezve (lenti ábra) elsőként azt érdemes kiemelni, hogy a 7 mérkőzésből mindössze 5-ön alakítottak ki több lehetőséget, mint ellenfeleik, innen nézve sem túl meglepő, hogy mindössze 1 győzelmük van. A két feljutó, azaz a Gyirmót, majd a Mezőkövesd kapuira jelentősen veszélyesebbek voltak, mint azok a kék-fehérekére, mégis mindössze 1 pontot sikerült gyűjteni a 2 meccsen. A negyedik fordulótól kezdve nehezedett az MTK sorsolása, ami meg is látszik az ellene kidolgozott lehetőségeket jelképező piros oszlopokon, ráadásul ezzel párhuzamosan a fővárosiak támadójátéka is érdemben romlott. Az 5. fordulóval kezdve jelentősen megváltozott az MTK játéka is, a korábbi sokpasszos, labdabirtoklást előtérbe helyező stílust felváltotta egy, a saját kapu előtti tömörülő védekezésből kontrákkal operáló játékmód, ami egy alkalommal a győzelmet is elhozta számukra. Minden okunk megvan rá, hogy a Ferencváros ellen is erre az MTK-ra számítsunk.

Ellenfelek sorban: Vasas(o), Gyirmót(i), Mezőkövesd(o), Haladás(o), Debrecen(i), Videoton(o), Újpest(i). A piros oszlopok esetében a „kisebb jobb”, hiszen az ellenfél által az MTK ellen kialakított támadáspontok szerepelnek rajta

A kulcsmomentumok alapján (lenti ábra) négy játékost érdemes kiemelni. Hrepka Ádám az egyik legveszélyesebb játékosa volt a budapestieknek, nem véletlen, Torghelle és Nikac hiányában többször is csatárként számított rá a vezetőedző, akinek nem is volt problémája a helyzetbe kerüléssel, a helyzetek gólra váltásával viszont annál inkább. Kulcsmomentumainak többségét remek helyezkedésért, helyzetbe kerülésért, illetve önmagának teremtett lehetőségekért kapta tőlünk, mindez azonban gólok nélkül kevés hasznára volt az MTK-nak. Kanta József sokkal szürkébben játszik, mint a megelőző években, ennek ellenére is második a kék-fehérek kulcsjátékosainak táblázatán. A korábban gólerős irányító szinte alig jelent veszélyt az ellenfél kapujára, kulcsmomentumait leginkább kreatív passzaival érdemelte ki, azonban azokból is érdemben kevesebb van, mint korábbi szezonjaiban. Gera Dánielt gyorsasága, akaratos játéka emeli a harmadik helyre a listán, az ő, illetve Torghelle Sándor esetében is fontos kiemelni, hogy viszonylag kevés játékkal szereztek említésre méltó kulcsmomentumot.

A MTK játékosainak kulcsmomentumai az első hét fordulóban

Ferencváros

Talán nem túlzás kijelenteni, hogy a Ferencváros szurkolói számára meglehetősen csalódást keltő mindeddig a szezon, annak ellenére is, hogy a 2. helyet foglalják el a tabellán. A korai kupabúcsú, illetve a tavalyi szezonkezdethez képest jóval kevésbé eredményes játék sem adott sok okot az örömre. Statisztikáink talán némi vigaszt nyújthatnak a drukkereknek, hiszen azok alapján határozottan állíthatjuk: a zöld-fehérek idén is a bajnokság abszolút esélyesei. Ahogy az alábbi ábrán is látszik, támadójátékuk kiemelkedik a mezőnyből, nem véletlen övék tehát a Videotonnal holtversenyben szerzett legtöbb gól.

Meccsenként átlagosan elért támadáspontok az első hét forduló alapján

Védekezésben hasonló a helyzet (lenti ábra), a Fradi a legkevesebb helyzetet engedélyezi ellenfeleinek, ugyanakkor nem mehetünk el amellett, hogy ehhez képest 7 gólt is kaptak, ami meglehetősen átlagos a 2016-17-es kiírásban. Nagyon kevés helyzetből kapnak tehát arányában sok gólt, amin sürgősen változtatniuk kell, ha meg akarják ismételni a tavalyi szereplést. Alapvetően ebben a jellemzőjükben keresnénk az idei (viszonylagos) sikertelenségük okát is, amit az is alátámaszt, hogy a 2 BL selejtezőjükön szinte helyzete sem volt ellenfelüknek, mégis kapott 1-1 gólt a Fradi.

Összehasonlításképpen: tavaly 7 forduló után 17 rúgott (most 14), illetve 2 kapott (most 7) góllal álltak, ami arányában jelentős különbség, 3,5-ször annyi gólt kapnak idén, mint egy éve, miközben csupán 1,2-szer rúgtak többet a az előző évben.

Meccsenként átlagosan a csapatok ellen kialakított támadáspontok az első hét forduló alapján (minél alacsonyabb, annál jobb)

A Ferencváros fordulónként mutatott teljesítményére pillantva (alsó ábra) elmondhatjuk, hogy 5 alkalommal is jelentősen több helyzetet dolgoztak ki, mint ellenfelük, ugyanakkor az 5-ből 2-szer nem sikerült nyerni, a Vasas győztesen, a Mezőkövesd döntetlennel távozott a Groupama Arénából. Ennél is érdekesebb az a különbség, ami a hazai és vendég meccseken mutatott támadójáték között jellemző, a Honvéd otthonában (2. forduló) még egy helyzetből rúgtak egy gólt, de Pakson (4. forduló) már nem voltak ilyen szerencsések, mindössze egy döntetlenre voltak jók. A 6. fordulóban Gyirmóton már egy fokkal több lehetőségük volt, de nem szabad elfelejtenünk, hogy a Gyirmót a 2. legrosszabb védekezési teljesítményt nyújtó csapat, ehhez mérten egy 100 fölötti támadáspont eredmény lett volna indokolt.

Ellenfelek sorban: Haladás(o), Honvéd(i), Diósgyőr(o), Paks(i), Vasas(o), Gyirmót(i), Mezőkövesd(o). A piros oszlopok esetében a „kisebb jobb”, hiszen az ellenfél által a Ferencváros ellen kialakított támadáspontok szerepelnek rajta

A zöld-fehérek meglehetősen gazdag kulcsjátékos táblázattal rendelkeznek (lent). Nagy Dominik első helye csak azok számára lehet meglepő, akik nem sok Fradi meccset láttak idén, a fiatal játékos rendkívül ihletett formában játszik, nem véletlen, és nem is csak Nagy Ádám távozásának okán lett stabil helye a kezdőcsapatban. Florian Trinks a másik „nagy javuló” az előző szezonhoz képest, a fiatal légiós remekül szervez, ráadásul rendszeresen érkezik is a beadásokra, góljai teljesen megérdemeltek. Gera Zoltán kulcspasszai mindeddig nem maradtak el, ráadásul bátran is vállalkozik lövésekre. Marco Djuricin vélhetően kevés szurkoló szívébe lopta eddig be magát, elsősorban a kihagyott helyzetei miatt, ugyanakkor helyzetbe kerülési képességét senki nem tagadhatja el tőle, emellett néhány meccsen már a társak helyzetbe hozásában is jeleskedett. Ramirez az egész bajnokság egyik, ha nem a legjobb szélsővédője, aki védő létére rengeteget tesz hozzá a Fradi támadásaihoz, Böde Dánielt pedig vélhetően senkinek nem kell bemutatni, több meccset is az ő góljával sikerült megnyerni.

A Ferencváros játékosainak kulcsmomentumai az első hét fordulóban

Várakozások

Ahogy a támadástípus ábrákról látszik (lent), mindkét csapat nagy hangsúlyt fektet a passzjátékra (passzjátékban a ligaátlag 59 százalék), azonban a Ferencváros az, amelyik kiemelkedő arányban él (73 százalék) a támadások ezen fajtájával, a bajnokságban csak a Videoton igyekszik hasonló arányban passzjátékkal (72 százalék) ellenfelei mögé kerülni. Szombat este is rengeteg passzt várunk a Fraditól, ami feltételezésünk szerint egyértelmű labdabirtoklási fölénnyel is párosul majd.

Az MTK-val kapcsolatban mutatnunk kell még egy összehasonlító ábrát, ami felfedi, hogy miért számítunk kevés passzra és sok felívelésre a kék-fehérektől. Alább az első négy fordulóban, illetve az utóbbi háromban látott MTK támadójátékot hasonlítottuk össze. Ahogy a 4. forduló után írt erősorrendben is jeleztük, az MTK akkor a legkarakteresebben passzjátékra építő csapat volt. Az 5. fordulótól egy kifejezetten defenzív, a kapuja előtt tömörülő, keveset passzoló, kontrákra, illetve – amikor utóbbi nem lehetséges – felívelésekre hagyatkozó kék-fehér csapatot ismerhettünk meg, feltehetően azért, mert a szakmai stáb az MTK-nál jelentősen erősebbnek ítélte meg a várható ellenfeleket (Debrecen, Videoton, Újpest), így változtatott az alaptaktikán. Két döntetlen és egy győzelem volt a fővárosiak jutalma, illetve némiképp érdekes módon végre két gól is. Korábban, ahogy bemutattak, inkább igyekeztek dominálni a mérkőzéseiket, 2 alkalommal is több gólhelyzetet kialakítva, mégsem sikerült gólokat szerezniük.

Mindezek alapján egyértelműen védekezés orientált játékot várunk az MTK-tól, ha lehet, akkor még kevesebb passzjátékkal, mint az előző 3 mérkőzésen. A felívelések 40 százalékos aránya meglehetősen lehangoló lehet az MTK szurkolók számára, főleg ha hozzátesszük, hogy a 7 forduló alatt 168-szor próbálkoztak a labda magasan előreívelésével, az esetek 93 százalékában minden eredmény nélkül rövidúton elveszítve azt. Mindössze 4 beadást, 1 lövést, illetve 7 kiharcolt szabadrúgást eredményeztek előrerúgott labdáik. A kék-fehér kapcsán mindenképpen el kell mondani, hogy mindkét góljukat kontrából szerezték, amiből egyébként is meglehetősen veszélyesek, 50 kontrájukkal 11 beadást, 12 lövést, 8 kiharcolt szabadrúgást és 11 kiharcolt szögletet értek el.

A Ferencváros nem árult zsákbamacskát az előző fordulókban, mindig jelentősen többet birtokolta a labdát, mint ellenfele, az igazi kérdés a zöld-fehérek kapcsán, hogy hogyan működik majd a meglehetősen rapszodikus támadójátékuk. Amennyiben a 3 idegenben játszott meccsükből indulunk ki, arra kell számítsunk, hogy nem túl olajozottan, ráadásul a futószalagon érkező ferencvárosi ziccerek sem jelentenének biztos sikert, hiszen jelentősen veszélyesebben játszva is eltékozolták a győzelmeket a Vasas és a Mezőkövesd ellen. A Fradi sorsát az is nehezíti, hogy több kulcsjátékosa is a válogatottal töltötte az elmúlt 3 hetet, Gera Zoltán pedig sérülésből lábadozik. Mindezek ellenére nem szabad elfelejtenünk, hogy a bajnokság legtöbb helyzetét kialakító csapatáról van szó, amelyik a 3-ból 2 alkalommal idegenben is begyűjtötte a három pontot.

Mi Fradi dominanciát, valóságos ostromot várunk, amit csak néha szakít majd meg egy-egy MTK kontra, illetve előreívelés után elért pozíciószerzés. Saját helyzetét nehezítheti meg a Ferencváros, ha nem sikerül időben gólt szereznie, hiszen a növekvő frusztráltság az MTK malmára hajthatja a vizet, tavaly pedig az Illovszky Rudolf Stadionban már egyszer sikerült egy talált góllal felülkerekednie a kék-fehéreknek a helyzetek sorozatát kidolgozó Fradin.

Források:

A bajnokság összes mérkőzését a köztévé médiatárán keresztül láttuk (mediaklikk.hu).

A csapatlogók az MLSZ honlapjáról származnak (mlsz.hu).

Az esetleges Instat adatok az MLSZ által fizetett, ingyenesen elérhető instat adatbázisból származnak (instatfootball.tv/hungary/).

Ha először jársz oldalunkon, akkor kifejezetten ajánljuk a „Módszertan” fejléc bejegyzését, amelyből gyorsan megértheted, hogy mi a célunk cikkeinkkel, illetve mit értünk az olyan kifejezések alatt, mint „támadáspontok”, illetve „kulcsmomentumok”.

Mérkőzés

Mezőkövesd vs. Honvéd

Mezőkövesdi Városi Stadion, 2016. 09. 10. 18:00

Összefoglaló megállapítások

• A bajnokság 9. legjobb támadójátékát és 10. legjobb védekezését produkáló Mezőkövesd fogadja a 7. legjobban támadó és 3. leghatékonyabban védekező Honvédot.
• A Mezőkövesd mindössze 1 pontot tudott szerezni 3 hazai mérkőzésén, ennek ellenére a 3-ból 2 alkalommal veszélyesebben játszott otthon, mint ellenfelei.
• A Honvéd idegenben mutatott teljesítménye meglehetősen felemás, 2 győzelem, 1 döntetlen és 1 vereség szerepel a nevük mellett, de csupán egyszer, a Diósgyőr ellen játszottak a kapura veszélyesebben vendégként.
• A Honvéd várhatóan enyhén többet birtokolja majd a labdát, de a Mezőkövesdtől sem várunk egyértelműen alárendelt játékot.
• A Mezőkövesd leginkább kontrákból és rögzített szituációkból lehet veszélyes ellenfele kapujára.
• A meccs képét jelentősen meghatározhatja, hogy mindkét csapat könnyen hajlamos lemondani a passzjátékról, és előreívelgetni a labdát.

Csapatok

Mezőkövesd

A Mezőkövesd újonchoz képest ígéretesen, 2 döntetlennel és 1 győzelemmel kezdte a szezont, az utána következő 4 fordulóban azonban mindössze 1 pontot sikerült szerezniük, igaz, az Debrecen, a Videoton, az Újpest és a Ferencváros nem volt éppen könnyű ellenfél a nyáron szinte teljesen kicserélődött csapat számára. Okot adhat a bizakodásra Pintér Attila csapatánál, hogy talán túl vannak a nehezén, most sorban a Honvéd, a Diósgyőr, a Paks, a Vasas, majd a Gyirmót következhet.

Van is hova javulnia a kövesdieknek, hiszen – ahogy az az alábbi ábrán látszik – támadójátékuk a 4. legrosszabb mindeddig a kialakított helyzeteiket alapul véve, ezzel nagyjából egy szinten állnak a mindössze 2 gólt szerző MTK-val. Pozitívumként említhető, hogy a másik feljutó Gyirmótnál jelentősen, a Diósgyőrnél pedig enyhén veszélyesebben játszottak az ellenfelek kapujára az első 7 fordulóban.

Meccsenként átlagosan elért támadáspontok az első hét forduló alapján

Pintér Attila csapatai kapcsán a masszív védekezést szokták leggyakrabban kiemelni, a lenti ábrán azonban az látszik, hogy egyelőre ebben is van hova fejlődnie a Mezőkövesdnek, hiszen a harmadik legtöbb lehetőséget alakították ki ellenük az ellenfelek. Ahogy a támadójátékuk, a védekezés kapcsán is elmondható, hogy mindez még így is érdemben jobb, mint a Gyirmóté, illetve a labda nélkül kiemelkedően gyengén teljesítő Diósgyőré.

Meccsenként átlagosan a csapatok ellen kialakított támadáspontok az első hét forduló alapján (minél alacsonyabb, annál jobb)

A Mezőkövesd meccsenként nyújtott teljesítményét elemezve (lenti ábra) fontos kiemelni, hogy csupán 2 alkalommal játszottak a kapura veszélyesebben, mint ellenfeleik, még az első fordulóban a Gyirmót, illetve az ötödik fordulóban a Debrecen ellen. Ezen a 2 meccsen ugyanakkor mindössze 1 pontot szereztek, annyit, mint a Ferencváros ellen, amikor a fővárosiak háromszor veszélyesebbek voltak a mezőkövesdi kapura, mint a borsodiak az övékre, mégis „pontot lopott” az üllői útról Pintér Attila csapata. Érdeles lehet, hogy az MTK elleni – idáig egyetlen – győzelem megszerzősekor sem ők dolgoztak ki több lehetőséget, igaz, nem maradtak el sokkal ebben a mutatóban a kék-fehérek mögött.

Ellenfelek sorban: Gyirmót(o), Haladás(i), MTK(i), Debrecen (o), Videoton(i), Újpest(o), Ferencváros(i). A piros oszlopok esetében a „kisebb jobb”, hiszen az ellenfél által a Mezőkövesd ellen kialakított támadáspontok szerepelnek rajta

A kulcsmomentumok alapján (lenti ábra) egyértelműnek tűnik, hogy a nyáron megszerzett Marek Strestik a csapat támadásainak legmeghatározóbb játékosa. Strestik valóban érintett a kövesdiek támadásainak legnagyobb részében, de gyakran meglehetősen elszigetelten tevékenykedik, amit az is bizonyít, hogy a második legaktívabb Branko Pauljevic nevét már csak mindössze 11-szer jegyezhettük fel az első 7 fordulóban kreatív megmozdulások okán. A Mezőkövesdi támadójáték – ahogy már többször jeleztük – meglehetősen esetleges, felállt védelem ellen nagyon kevés eredményt képesek felmutatni. Ez annak ellenére is igaz, hogy a például a Gyirmóthoz képest sokkal többet birtokolják a labdát, gyakran megpróbálnak passzjátékot felépíteni, de a legkisebb nyomás esetén is hajlamosak előreívelni a labdát, kevés kockázatot vállalva. A háromhetes szünetben feltehetően hangsúlyt fektettek a passzjátékban való építkezés fejlesztésére, kíváncsian várjuk, hogy mekkora előrelépésre voltak képesek, hiszen a keret magja csupán bő két hónapja tréningezik együtt.

A Mezőkövesd játékosainak kulcsmomentumai az első hét fordulóban

Honvéd

Nehéz általánosságban következtetéseket megfogalmazni a Honvéd eddig mutatott teljesítményéről, mivel akadtak kiemelkedően jó (Diósgyőr) és csalódást keltő (Gyirmót) mérkőzéseik is. A támadájátékuk hatékonyságára (lenti ábra) talán az átlagos lehet a legpontosabb jelző, gyakran hiányzik a kreativitás a fővárosiak előrejátékából, a passzjáték sikertelensége esetén pedig hajlamosak a labdák felívelgetésébe menekülni, aminek eredményességéről később még lesz szó. Statisztikáink szerint mindenesetre a 7. legveszélyesebbek mindeddig a szezonban az ellenfél kapujára, ezzel arányosan egyébként mindössze 5 csapat szerzett kevesebb gólt náluk (9). Némi bizakodásra adhat okot, hogy az szünetben megejtett felkészülési meccsen öt gólt rúgtak a meglehetősen tartalékos Újpestnek.

Meccsenként átlagosan elért támadáspontok az első hét forduló alapján

Védekezésben sokkal több pozitívumot tudunk említeni. Ahogy az alábbi ábrán látszik, az övék a harmadik legjobb védekezési teljesítmény a szezonban, mindössze a Ferencváros és az Újpest ellen dolgoztak ki kevesebb lehetőséget az ellenfelek. A kapott góljaik száma is alátámasztja méréseinket, négyes holtversenyben a legkevesebb gólt kapták. Van mire építkeznie tehát a fővárosiaknak, más kérdés, hogy az építkezés, azaz a támadójáték már korántsem működött ennyire, nem véletlen, hogy a korábban már bizonyított Davide Lanzafame, illetve a korábban 211 élvonalbeli meccsen 40 gólt szerző Balázs Zsolt leigazolását is bejelentették a három hetes szünet alatt.

Meccsenként átlagosan a csapatok ellen kialakított támadáspontok az első hét forduló alapján (minél alacsonyabb, annál jobb)

A fővárosiak fordulónkénti teljesítményére pillantva (alsó ábra) azt mondhatjuk, hogy mintha ott folytatnák, ahol tavaly abbahagyták, továbbra is erősen ingadozó teljesítményt nyújtanak. Az Újpest elleni mocsárbírkózás alkalmával elért győzelmükből kevés következtetést vonhatunk le, a Diósgyőr és a Paks ellen ugyanakkor jelentősen veszélyesebben játszottak a kapura, mint ellenfelük, aminek 1-1 győzelem lett az eredménye. A Ferencváros ellen nem voltak túl veszélyesek a kapura, de pozitívum, hogy a Fradi sem az övékre, sőt a Ferencváros támadójátékát messze ők tudták leginkább hatástalanítani eddig a szezonben, ami szomorú vigasz csak azután, hogy végül pont nélkül maradtak a mérkőzésen. Talán ennél is csalódást keltőbb volt a kispesti szurkolók számára a Gyirmót elleni mérkőzés, amelyen leginkább szorgos iparosként adogatták be a labdákat, illetve próbálkoztak távoli lövésekkel, de igazán komoly lehetőségekig csak ritkán jutottak.

Ellenfelek sorban: Újpest(i), Ferencváros(o), Haladás(i), Diósgyőr (i), Paks (o), Vasas(i), Gyirmót(o). A piros oszlopok esetében a „kisebb jobb”, hiszen az ellenfél által a Honvéd ellen kialakított támadáspontok szerepelnek rajta

A csapat kulcsjátékosainak táblázatáról (lent) szinte kilóg Eppel Márton. A télen megszerzett támadó amellett, hogy szorgosan termeli a gólokat, rendkívül sokat tesz hozzá a támadásokhoz, jól passzol és remekül mozog be az üres területekre. Pozitívum, hogy a fiatal Koszta Márk is fel tud nőni Eppelhez, Koszta ráadásul kiválóan cselez, amivel nem egy helyzetet teremtett a társak számára az eddig eltelt hét fordulóban. A két játékoson kívül leginkább Gazdag Dániel említhető, aki a négy kiharcolt büntetőből kettőt hozott össze.

A Honvéd játékosainak kulcsmomentumai az első hét fordulóban

Várakozások

Ahogy a támadástípus ábrákról látszik (lent), egyik csapatra sem a passzjáték túlzott erőltetése jellemző, a bajnokság átlagához képest sem alacsony a 37 százalékos (Mezőkövesd), illetve 41 százalékos (Honvéd) felívelési arány. Mindezek fényében várhatóan a meccs képét is meghatározza majd az előreívelt labdák magas száma.

A Mezőkövesd várhatóan a rá jellemző tömörülő védekezésből igyekszik majd kontrákat vezetni, illetve minél több kapu elé ívelhető szabadrúgást kiharcolni. Passzjáték után 49-szer harcolt ki szabadrúgást a Mezőkövesd, a Honvéd mindössze 34-szer, ugyanakkor a Honvéd jeleskedik a felívelések utáni szabadrúgások kiharcolásában, ez 28-szor sikerült a fővárosiaknak a kövesdi 11-el szemben. A Mezőkövesd 6 gólt szerzett idáig a szezonban, ezek közül 3 szabadrúgásból, 2 passzjáték után, 1 pedig kontrából esett.

A Honvédtól azt várjuk, hogy esélyesként lépjen pályára, ennek megfelelően igyekezzen ráerőltetni az akaratát Pintér Attila együttesére. Érdekesség a budapestiek kapcsán, hogy egyetlen góljukat sem klasszikus passzjáték után szerezték, igaz  4-ből 2 büntetőt passzjátékkal, cselekkel harcoltak ki. A Honvéd 9 góljából 4 büntetőből, 3 kontrából, 1-1 pedig szabadrúgásból, illetve felívelés után esett.

Egyéb különbségeket nehéz felfedezni a két csapat játéka között, bár azt mindenképpen leszögeznénk, hogy a fővárosiak sokkal magabiztosabban építkeztek általában a passzjátékaik esetén, ami még akkor is igaz, ha nem tudtak vele igazán eredményesek lenni. Pusztán az adatokra hagyatkozva is két hasonló csapat képe rajzolódik ki előttünk, azzal a meghagyással, hogy ahogy a korábbiakból is kitűnt, azért a Honvéd szinte minden mutatóban jobb, mint ellenfele. A budapestiek 81-szer próbálkoztak beadással, 39-szer lövéssel, 69 szabadrúgást és 28 szögletet harcoltak ki, míg a kövesdieknek 62 beadása, szintén 39 lövése, 68 kiharcolt szabadrúgása és 26 kiharcolt szöglete volt. Megemlíthető még, hogy a Honvéd a felívelések hasznosításában is jobbnak tűnik, csupán az ilyen esetek 77 százalékában veszíti el minden eredmény nélkül a labdát, míg a borsodiak 89 százalékban.

Mindezek alapján egy olyan mérkőzésre számítunk, ahol a Honvéd birtokolja többet a labdát, igyekszik helyzeteket kialakítani, de a Mezőkövesd sem játszik egyértelműen alárendelt szerepet. Nagy kérdés, hogy a szezon során bemutatott több arcából melyiket mutatja támadásban a fővárosi csapat, ez jelentős részben azon is múlhat, hogy az edzőmeccset még sérülés miatt kihagyó Eppel Márton visszatér-e, illetve, hogy a két új támadójuk mennyit tud majd hozzátenni a támadásépítéshez, ha pályára lépnek. A Mezőkövesd sokkal kiszámíthatóbbnak tűnik az előző hét forduló alapján, leginkább kontrákat és veszélyesen kivitelezett rögzített szituációkat várunk tőlük, de nem zárjuk ki, hogy passzjátékban is többet tudnak mutatni, mint korábban.

Források:

A bajnokság összes mérkőzését a köztévé médiatárán keresztül láttuk (mediaklikk.hu).

A csapatlogók az MLSZ honlapjáról származnak (mlsz.hu).

Az esetleges Instat adatok az MLSZ által fizetett, ingyenesen elérhető instat adatbázisból származnak (instatfootball.tv/hungary/).

Ha először jársz oldalunkon, akkor kifejezetten ajánljuk a „Módszertan” fejléc bejegyzését, amelyből gyorsan megértheted, hogy mi a célunk cikkeinkkel, illetve mit értünk az olyan kifejezések alatt, mint „támadáspontok”, illetve „kulcsmomentumok”.

Mérkőzés

Videoton vs. Haladás

Pancho Aréna, 2016. 09. 10.  18:00

Összefoglaló megállapítások

• A bajnokság 2. legjobb támadójátékát és 4. legjobb védekezését produkáló Videoton fogadja a 4. legjobban támadó és 6. leghatékonyabban védekező Haladást.
• A Videoton otthon minden mérkőzésén jelentősen veszélyesebben játszott, mint ellenfelei, mégis 4 hazai meccséből 2-t elveszített.
• A Haladás idegenben mutatott teljesítménye jelentősen elmarad a hazai meccsein megszokottól, ennek ellenére 3 idegenbeli meccséből 2-n is nyerni tudott.
• A Videoton várhatóan jelentősen többet birtokolva a labdát, főként passzjátékkal, legtöbbször beadásokkal igyekszik majd veszélyeztetni.
• A Haladás leginkább kontrákból és rögzített szituációkból lehet veszélyes ellenfele kapujára.
• A fehérváriak helyzetkihasználása döntő faktor lesz a mérkőzés kimenetele szempontjából, mivel a lehetőségeik várhatóan meglesznek a gólszerzésre.

Csapatok

Videoton

A legutóbbi bajnoki fordulóban kiütéses győzelmet aratott a Videoton, amely a válogatott szünetben a horvát NK Osijek ellen is nyerni tudott. Egyre magabiztosabb képet mutatnak a fehérváriak, az alábbi ábrán pedig az látszik, hogy a második legtöbb lehetőséget dolgozta ki az eddig eltelt fordulók alapján a csapat, egyáltalán nem véletlen tehát, hogy a táblázaton elfoglalt hatodik helye ellenére – a Ferencvárossal holtversenyben – a legtöbb gólt szerezte. Néhány fordulóval ezelőtt azt prognosztizáltuk, hogy rohamos léptekben haladnak majd felfelé a tabellán, ez ugyanakkor egyelőre elmaradt az MTK ellen becsúszott vereség miatt.

Meccsenként átlagosan elért támadáspontok az első hét forduló alapján

A fehérváriak védekezése érdemben javult az előző három fordulóban, de így sem tűnnek olyan meggyőzőnek, mint támadásban, ahol a Ferencvárossal karöltve egyértelműen kiemelkednek a mezőnyből. Ahogy az alábbi ábrán látszik, a Videoton ellen dolgozták ki a negyedik legkevesebb lehetőséget az ellenfelek, ez nagyjából arányos a kapott góljaik számával (7), négy csapat is akad, amelyik kevesebb gólt kapott náluk.

Meccsenként átlagosan a csapatok ellen kialakított támadáspontok az első hét forduló alapján (minél alacsonyabb, annál jobb)

Amennyiben egy kicsit belemerülünk a Vidi fordulónkénti teljesítményébe, azt láthatjuk, eddig a 7 mérkőzésükből 6-on fölényben játszottak, több alkalommal is jelentősen ellenfeleik fölé nőve. A páratlan fordulókban otthon játszottak, különösebb tendenciát ez alapján nehéz észrevenni, a két legkevésbé meggyőző teljesítményük viszont idegenben nyújtották, a Paks, illetve az MTK otthonában. Hazai pályán mindannyiszor jelentősen több támadáspontot mértünk náluk, mint ellenfeleiknél, de árnyalja a képet, hogy az első két hazai meccsen ennek ellenére vereséget szenvedtek.

Ellenfelek sorban: Diósgyőr(o), Paks(i), Vasas(o), Gyirmót(i), Mezőkövesd(o), MTK(i), Debrecen(o). A piros oszlopok esetében a „kisebb jobb”, hiszen az ellenfél által a Videoton ellen kialakított támadáspontok szerepelnek rajta

A kulcsmomentumok alapján (lenti ábra) egyértelműnek tűnik, hogy Danko Lazovic a Videoton támadásainak fő kovácsa, a légiós visszavont csatár szerepben játszik, legtöbbször kulcspasszokkal vétette észre magát, de a támadások befejezéseinél is gyakran feltűnik. Lazovic mellett meg kell említeni Feczesint, aki már 5 gólos, a szünetben játszott edzőmeccsen is betalált, jó formában van, ráadásul remekül illeszkedik is a Videoton játékába. Suljic és Géresi elsősorban sok mozgással és csellel járultak hozzá a fehérváriak támadásaihoz, míg Nego védő létére rendkívül aktív a támadóharmadban, a Vidi beadásainak jelentős részéért ő felelt az első hét meccsen. Loic Nego személyében igazi „modern” szélsővédője van a Videotonnak, érdekes lesz látni, hogy Fiola Attila hogy tud mellette a csapatba kerülni. Kovács István annak ellenére hatodik a kulcsjátékos táblázaton, hogy kevés játéklehetőséget kapott idáig a bajnokságban.

A Videoton játékosainak kulcsmomentumai az első hét fordulóban. A két új hazai szerzemény, Barczi és Bódi mindeddig nem nyújtott igazán jó teljesítményt támadásban  

Haladás

A Ferencváros elleni nyitányon elszenvedett vereség után magára talált a Haladás, amely immár a táblázat harmadik helyét foglalja el, statisztikáink szerint pedig ez a helyezés nagyjából megfelel a csapat által nyújtott teljesítménynek. A szombathelyiek játéka, legalábbis annak eredményessége jelentősen átalakult az előző szezonhoz képest, erre később kitérünk. Ahogy az az alábbi ábrán látszik, a Halié a negyedik legveszélyesebb támadójáték a támadáspontok alapján, ezzel párhuzamosan övék a harmadik legtöbb lőtt gól is (12).  Mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy a válogatott szünetben, edzőmeccsen 4-1-re legyőzték a csak félig tartalékos Ferencvárost.

Meccsenként átlagosan elért támadáspontok az első hét forduló alapján

Védekezésben inkább átlagosak a szombathelyiek, bár a lenti ábrán elfoglalt 6. legjobb helyük részben annak is betudható, hogy a nyitófordulóban rengeteg helyzetet dolgozott ki ellenük a Fradi, azóta – ahogy látni fogjuk – stabilizálódott a védekezésük. Mindez a tavalyi Haladáshoz viszonyítva érdekes lehet, hiszen az előző szezonban gyenge támadójáték mellé meglehetősen masszív védekezés párosult.

Meccsenként átlagosan a csapatok ellen kialakított támadáspontok az első hét forduló alapján (minél alacsonyabb, annál jobb)

A fordulónként mutatott teljesítmény összevetése alapján elmondhatjuk, hogy a 7 mérkőzésből 5-ször veszélyesebben játszottak, mint ellenfelük. Mindössze a Fradi és a Debrecen otthonában voltak a kidolgozott helyzetek tekintetében alárendelt helyzetben, igaz, a Loki ellen ennek ellenére is nyerni tudtak. Intő jel lehet ugyanakkor, hogy a támadáspontok alapján jelentős különbség van a hazai pályán és az idegenben mutatott teljesítményük között, ráadásul most a bajnokság második legtöbb lehetőségét kialakító csapat otthonába látogatnak.

Ellenfelek sorban: Ferencváros(i), Mezőkövesd(o), Honvéd(o), MTK(i), Diósgyőr(o), Debrecen(i), Paks(o). A piros oszlopok esetében a „kisebb jobb”, hiszen az ellenfél által a Haladás ellen kialakított támadáspontok szerepelnek rajta

A csapat kulcsjátékosai kapcsán a legszembetűnőbb, hogy a gólokat egyre magabiztosabban szállító David Williams egyébként sem tűnik el a meccseken, összesen 24-szer jegyeztük fel a nevét. Kifejezetten ügyes a labdával, ráadásul gyors, így folyamatos veszélyt jelent az ellenfelek kapujára. Halmosi Péter emelkedik még ki a szombathelyi játékosok közül, a rutinos játékos többnyire kulcspasszokkal vesz részt a támadásokban, de bátran vállalkozik lövésre is. Gaál Bálint és Németh Márió is kreatívan játszott idáig, az ő teljesítményük azonban sokkal kevésbé kiegyensúlyozott, mint Williamsé és Halmosié.

A Haladás játékosainak kulcsmomentumai az első hét fordulóban

Várakozások

A hazai pályán rendre dominánsan játszó Videoton várhatóan jelentősen többet birtokolja majd a labdát, mint ellenfele. A fehérváriaktól idáig rövidpasszos, gyors játékot szokhattunk meg, amely rengeteg beadásra épít, feljegyzéseink szerint összesen 139-szer próbálkoztak beadással, ami után 6 gólt értek el.

  Videoton                                                                                  Haladás

Ahogy a fenti összehasonlításon látszik, a két csapat stílusa alapvetően hasonló, de a Videoton jóval kevesebbszer szorul a labdák felívelésére, az esetek 72 százalékában passzjátékkal próbálkoznak, várakozásaink szerint ez ezúttal is hasonló lesz, a fehérváriak agresszív letámadása esetén a Haladás könnyen kényszerülhet az átlagosnál gyakrabban a labdák felívelésére. A felívelésekkel mindezidáig nem sok szerencséje volt a szombathelyieknek, 140-szer éltek vele, és mindössze 1 gólt, 2 lövést és 11 kiharcolt szögletet sikerült elérniük. Sokkal inkább bízhatnak a kontráikban, 92 kontrájuk 3 gólhoz, 15 lövéshez, illetve 8 kiharcolt szabadrúgáshoz vezetett az eddig eltelt 7 meccsen.

A Videoton sok beadással operáló passzjátékán túl, másik fegyverének a szögletek tűnnek, 60 szögletükből 5-ször is eredményesek voltak idáig. A passzjátékukkal kapcsolatban említhető, hogy 518-szor próbálkoztak a támadások ezen fajtájával, amivel 113 beadást, 32 lövést, 12 blokkolt lövést, 49 kiharcolt szabadrúgást és 37 szögletet értek el.

Mindezek alapján egy olyan mérkőzésre számítunk, ahol a Videoton birtokolja többet a labdát, több helyzetet alakít ki, elsősorban a megszokott passzjátékra és beadásokra helyezett hangsúllyal. A fehérváriak szögletekből, állított helyzetekből is veszélyesek lehetnek, azonban többször láttuk idén a Videotontól, hogy rossz helyzetkihasználással kiengedte a győzelmet a kezéből. A Haladás várhatóan alárendeltebb helyzetben futballozik majd, de egy védekezésre összpontosító, kevés helyzetet eredményező játékkal tudtak győzelmet aratni a hatodik fordulóban a Debrecen ellen is. Elsősorban kontráik lehetnek veszélyesek, ugyanakkor szabadrúgásból is szereztek gólokat a szezonban.

Források:

A bajnokság összes mérkőzését a köztévé médiatárán keresztül láttuk (mediaklikk.hu).

A csapatlogók az MLSZ honlapjáról származnak (mlsz.hu).

Az esetleges Instat adatok az MLSZ által fizetett, ingyenesen elérhető instat adatbázisból származnak (instatfootball.tv/hungary/).

Ha először jársz oldalunkon, akkor kifejezetten ajánljuk a „Módszertan” fejléc bejegyzését, amelyből gyorsan megértheted, hogy mi a célunk cikkeinkkel, illetve mit értünk az olyan kifejezések alatt, mint „támadáspontok”, illetve „kulcsmomentumok”.

Mérkőzés

Újpest vs. MTK

Illovszky Rudolf Stadion, 2016. 08. 21.      

Értékelés

Újpest

Az Újpest remek formában vághatott neki a mérkőzésnek, a bajnokság elején elszenvedett két vereség után négyszer is győztesen hagyhatták el a pályát a lila-fehérek, ráadásul a négy nyertes meccsen 7 gólt rúgtak, 1-et kaptak. Ennek megfelelően végig egyértelmű fölényben játszottak a mérkőzésen, birtokolták a labdát, és többnyire rövidpasszos játékkal igyekeztek helyzeteket kialakítani. A lila-fehérek markáns játékstílust sajátítottak el Nebojša Vignjević irányítása alatt, jól járatják körbe a labdát, majd – amint lehetőség adódik – középre ívelik azt. Az MTK ellen mindezek ellenére kevés komoly lehetőségük adódott. Ahogy a helyzetdiagramjukon látszik, egyszer sem sikerült 3-as értékűnél veszélyesebb támadást kialakítaniuk, leggyakrabban az MTK védői által kifejelt beadásokat, komoly veszélyt nem jelentő távoli lövéseket regisztrálhattunk. Összesen 48 újpesti támadáspontot jegyeztünk fel az MTK 23 pontjával szemben, azaz nagyjából kétszer veszélyesebben játszott a hazai csapat.

Az Újpest helyzetdiagramja. Folyamatosan alakították ki a lehetőségeket, de igazán nagy helyzetük nem adódott

Az MTK visszahúzódó védekezése ellen az Újpest kényelmesen játszhatta rövidpasszos játékát, amely azonban nem bizonyult eredményesnek a 16-os előterében tömörülő kék-fehérek ellen.

Az újpestiek mindössze 19-szer kényszerültek felívelni a labdát, 13-szor rögtön el is veszítve azt. Előrerúgott labdát követően 4 beadásig, 1 lövésig, illetve 1 kiharcolt szabadrúgásig jutottak. Igazi fegyverükkel, a passzjátékkal 93-szor éltek, 40 százalékban valamilyen feljegyezhető eredménnyel. Passzjátékot követően 20 beadást, 1 fejest, 9 lövést, 7 kiharcolt szabadrúgást és 5 kiharcolt szögletet regisztrálhattunk.

Az Újpest legkreatívabb játékosa ezúttal is Diarra Souleymane volt. A légiós messze a legtöbb lila-fehér helyzetből vette ki a részét a szezonban, az MTK ellen leginkább beadásaival, cseleivel és lövéseivel vétette észre magát. Diarra annak ellenére játszott remekül, hogy az Illovszky Rudolf Stadion gyepszőnyege továbbra is a leggyengébb minőségű a bajnokságban, ami komoly akadálya a rövidpasszos, cselekre is építő játéknak.

Az Újpest legkreatívabb játékosai. Diarra újra kiemelkedőt nyújtott

Több veszélyes lövése volt Cseke Benjáminnak, ezek jelentették az újpestiek legnagyobb lehetőségeit. Diarra-n és Csekén kívül kevés lila-fehér játékos volt kiemelhető. Adódtak jó megmozdulásai Bardhinak, illetve Lázoknak is, de hosszabb időszakokra el is tűntek a meccsen.

MTK

Az MTK a Videoton és a Debrecen elleni meccseihez hasonlóan rendkívül defenzíven játszott. Rövid időszakokra birtokolták csupán a labdát, felállt védelem ellen szinte meg sem próbáltak támadásokat kialakítani, hátrafelé passzok után többnyire felívelték a játékszert. Az 5 említésre méltó lehetőségük közül ennek ellenére 3 passzjáték után alakult ki, ekkor a mérkőzés monotonitásába kissé bealvó újpesti védelemmel szemben tudtak veszélyeztetni. Legnagyobb helyzetük egy szabadrúgás után adódott a 21. percben. Helyzetdiagramjuk meglehetősen szegényes, érdekes, hogy a hosszabbítással együtt számított utolsó 20 percben semmiféle veszélyt nem jelentettek az újpesti kapura, ekkor már teljesen a védekezésre koncentráltak.

Az MTK helyzetdiagramja. Átlagosan 7-8 percenként jutottak el az ellenfél kapujáig, leggyakrabban azonban csak veszélytelen beadásokig és távoli lövésekig jutottak

Az alábbi ábrán látható, hogy legtöbbször felíveléssel (51) próbálkoztak a kék-fehérek. Meglehetősen szomorú képet fest az MTK játékáról, hogy a magasan előrerúgott labdáik 92 százalékban gyors labdavesztéshez vezettek, mindössze 1 beadást, 1 lövést és két kiharcolt szabadrúgást eredményeztek.

Összesen 38-szor próbálkozott passzjátékkal az MTK, ezek 66 százaléka végződött labdavesztéssel. Passzjáték után 5 beadást, 3 fejest, 3 lövést, 1 blokkolt lövést és 2-2 kiharcolt szögletet, illetve szabadrúgást jegyezhettünk fel. Mindössze 5 kontrát vezettek, annak ellenére, hogy úgy tűnt, a taktika hangsúlyos eleme lenne ez a támadásfajta. A Videoton ellen győzelmet, a Debrecen ellen döntetlent ért 1-1 jól kivitelezett kontratámadás, ezúttal azonban csupán 2-szer vezetett kontrát úgy a kék-fehér csapat, hogy az támadáspontot eredményezett.

Az MTK legkreatívabb játékosai. Kanta József és Torghelle Sándor 1-1 pontja sejteti, hogy nem volt az igazi a támadójáték

Összesen 5-ször jegyeztük fel Hrepka Ádám nevét, a rutinos játékos kevésbé a helyzetek teremtésénél, mint inkább a befejezéseknél tűnt fel. Két veszélyesebb fejese és egy lövése is volt. Hrepkán kívül Jakab Dávid, illetve Vadnai Dániel volt említhető, Vadnai néhány alkalommal jól lépett fel a támadásokhoz, azonban gyakran ők is meglehetősen tanácstalanok voltak a keveset mozgó, fantáziátlan MTK-ban.

Összességében elmondható, hogy az Újpest a meccs elejétől sokkal többet tett a győzelemért, de képtelen volt igazán veszélyes helyzeteket kialakítani a tömörülő, zárt védelmi alakzatát feladni ritkán hajlandó MTK-val szemben. Várhatóan jót tesz majd a lila-fehér csapat támadójátékának, ha visszaköltözhetnek saját stadionjukba, hiszen a Vasas-pálya talaja továbbra is rossz minőségű, ami lassítja az újpestiek jellegzetes, rövidpasszos játékát. Az MTK úgy tűnt, örül az egy pontnak, legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy ismét időhúzó cserével éltek a hosszabbításban. A Ferencváros ellen várhatóan nagyon hasonló MTK-t láthatunk majd, kérdés, hogy ez mire lesz elég a bajnokság legjobban támadó csapatával szemben.

Ha először jársz oldalunkon, akkor kifejezetten ajánljuk a „Módszertan” fejléc bejegyzését, amelyből gyorsan megértheted, hogy mi a célunk cikkeinkkel, illetve mit értünk az olyan kifejezések alatt, mint „támadáspontok”, illetve „kulcsmomentumok”.

Mérkőzés

Ferencváros vs. Mezőkövesd

Groupama Aréna, 2016. 08. 21.       

Értékelés

Ferencváros

A Ferencváros ismét képtelen volt megszerezni a három pontot, annak ellenére, hogy a többi hazai mérkőzéséhez hasonlóan, ezúttal is rengeteg lehetőséget dolgozott ki. A mérkőzés túlnyomó részében nem hiányzott a kreativitás a Fradiból, de a rossz helyzetkihasználás újra néhány komoly védelmi hibával párosult. Összességében nagyon hasonló forgatókönyv játszódott le, mint a Vasas elleni meccsen.

A Ferencváros helyzetdiagramja. Folyamatosan veszély alatt tartották a mezőkövesdi kaput

A fenti diagramon jól látszik, hogy a Fradi az egész mérkőzés során veszélyesen játszott ellenfele kapujára, többször nagy helyzeteket is kialakítottak.

A Fradi ezúttal is a Doll-érában abszolút jellemző rövidpasszos játékkal operált, ami nem változott meg a vezetés birtokában sem. A fővárosiak csak komoly nyomás esetén hajlandók felívelni a labdát, ilyen nyomás alá a borsodi csapat csak elvétve helyezte őket a találkozón. A zöld-fehérek mindössze 22-szer rúgták magasan előre a labdát, ami az esetek 82 százalékában annak gyors elveszítéséhez vezetett. Mindössze 2 ferencvárosi beadás, 1 lövés és 2 kiharcolt szabadrúgás, amit a támadások ezen fajtája után fel tudtak mutatni. A Ferencvárosiak passzjátéka sokkal több feljegyezhető eseményt eredményezett. Összesen 89-szer próbálkoztak passzjátékkal, amiből a 2 gólt, 13 beadást, 4 fejest, 11 lövést, 2 blokkolt lövést és 8-8 kiharcolt szögletet, illetve szabadrúgást értek el.

Varga Roland ezúttal a kezdőben kapott helyet, az ő kiváló teljesítménye mellett az egész szezonban jó formában játszó Nagy Dominik emelkedett ki leginkább. Nagy Dominik ráadásul remek egyéni teljesítménnyel egyenlített is 1-2-es állásnál.

A Ferencváros legkreatívabb játékosai. Marco Djuricin ezúttal sokkal veszélyesebben játszott a kapura, mint Böde Dániel

Gólja mellett Marco Djuricin hagyta ki ezúttal is a legtöbb lehetőséget a hazaiaknál, ugyanakkor többször ő teremtett helyzetet társai számára. Amennyiben a csatár elkezdi átlagos arányban értékesíteni gólhelyzeteit, komoly erőssége lehet a fővárosiaknak, hiszen remekül helyezkedik, és a labdával is ügyesen bánik.

Mezőkövesd

A mezőkövesdi csapat nagyjából azt a produkciót nyújtotta, amit az előző hat forduló alapján várhattunk. Kissé szerencsétlenek voltak, hogy már a mérkőzés elején hátrányba kerültek, 1-0-s állásnál azonban sokszor csak a ferencvárosi támadókon és Tomas Tujvel-en múlt, hogy nem kaptak újabb gólt. A vendégek ezúttal sem tudtak igazán masszívan védekező csapat képét kelteni, ráadásul támadójátékuk újra roppant esetleges volt. Ahogy egy korábbi erősorrendben is írtuk, egyértelmű, hogy a Kövesd nagy fegyvere a rögzített szituációk és a kontrák lehetnek, előbbiből két gólt is szereztek a mérkőzésen. A két találat ellenére meglehetősen szegényes a támadáskép diagramjuk:

A Mezőkövesd helyzetdiagramja. Többször is telt el úgy negyedóra, hogy kósza távoli lövésig sem jutottak a vendégek

Mint látszik, akár szerencsésnek is nevezhetnénk Pintér Attila együttesét, hiszen a két góljukon kívül komolyabb helyzetük nem volt. Néhány szögletet és távoli, veszélytelen lövést leszámítva, nem jelentettek veszélyt a hazai kapura.

A Ferencvárossal szemben a Mezőkövesd ezúttal is előszeretettel ívelgette fel a labdákat. Korábban már írtuk a borsodi csapatról, hogy passzjátékban nagyon kevés kockázatot vállalnak, amint elfogy a könnyű passzopciók lehetősége, azonnal felívelik a labdát. Összesen 45-ször rúgták magasan előre a labdát, ebből 42-szer rövidúton el is veszítették azt. Mindössze 1 beadást és 2 kiharcolt szabadrúgást értek el a felívelésekkel. A passzjátékuk jóval hatékonyabb volt, 51 passzjátékból 3 beadás, 3 lövés, 1 blokkolt lövés, 9 kiharcolt szabadrúgás és 2 kiharcolt szöglet született.

Összességében újra egy olyan Ferencvárost láttunk, amelyik fölényben játszik, helyzeteket alakít ki, de nem tudja eldönteni a mérkőzést. Ez a forgatókönyv nem először kerül elvesztegetett pontokba a fővárosiaknak, a lassan magára találó Videoton mellett ezt feltehetően nem engedhetik meg maguknak hosszútávon a zöld-fehérek.